(Bangkok)
Portugál, spanyol, cseh és török újságírók mellett magyarokat is meghívott a thai kormány a napokban Bangkokba, hogy bebizonyítsák: a szeptember 19-i katonai puccs nem egy „szokásos” államcsíny volt, hanem a demokrácia hosszú távú érdekében megtett lépés, és annak ellenére, hogy egy tábornok vezeti az országot, és egyenruhásokkal teli a parlament, a gazdaság és a társadalom zavartalanul működik.
Való igaz: a fővárosban nem látni erős katonai jelenlétet, az emberek arcán sincs félelem, és az újságok – legalábbis ami a helyi angol nyelvű sajtót illeti, mert azt tudtuk elolvasni – szabadon kritizálhatnak bárkit. A király beleegyezésével megvalósított szeptemberi katonai beavatkozás a legbékésebb volt az ország történelmében (puccsban van gyakorlatuk, 1932 óta, amikor alkotmányos királyságra váltottak, ez volt a huszadik államcsíny): egyetlen puskalövés sem dördült el. A lakosság rózsával fogadta az utcára vonuló tankokat, és az egyenruhások – parancsnoki utasításra – mosolyogva fotóztatták magukat a turistákkal és a lakossággal a harckocsik előtt. Aztán kiderült, hogy a beavatkozás idején épp külföldön tartózkodó Thakszin Sinavatra kormányfő előre megsejtette a dolgot, és száztizennégy bőrönddel pakolta meg a kormány különgépét.
– Nagyobb vérontást megelőző, a politikai patthelyzetet és egy bénult kormányt feloldó „szükséges puccs” történt szeptemberben – nyilatkozta a nemzetközi sajtócsapatnak Nitya Pibulsongram, a katonai junta által kijelölt kormány külügyminisztere.
– Nézzenek szét az országban: azt látják, hogy egy katonai diktatúrában vannak? – kérdezte. – Egyetlen csepp vér sem folyt, az emberek nincsenek megfélemlítve, a korábbi törvények érvényben vannak, sajtószabadság van, és nem ölik meg a kritikákat megfogalmazó újságírókat. Ez a helyzet még mindig sokkal jobb, mint a korábbi, mely végzetesen megosztotta a társadalmat, és végletesen korrupt emberek vezették.
A külügyminiszter szigorúan csak az átmeneti időre vállalta a kormányzati feladatot, a várhatóan decemberre kiírt választások, valamint az új kormány esküje után ő elsősorban golfozni szeretne.
Demokráciáról azonban még túlzás lenne beszélni: a politikai pártok egyelőre nem működhetnek, sőt a korábbi kormányzó pártot, Thakszin Thai Rak Thaiját (TRT – a név magyar jelentése: a thaiok szeretik a thaiokat) választási csalás címén feloszlatta az alkotmánybíróság, és öt évre eltiltotta minden politikai tevékenységtől a párt végrehajtó bizottságának összes tagját, élükön a volt kormányfővel.
A puccsal végződött konfliktus gyökeréről anynyit: az elsősorban a vidéki szavazók körében népszerű, populista Thakszin pártja, a TRT nagyarányú győzelmet aratott 2001-ben és 2005-ben is. A milliárdos kormányfő ellen azonban a fővárosban hatalmas tüntetéseket tartottak, miután kiderült, hogy Thakszin eladta egy szingapúri állami befektetőnek az ország legnagyobb távközlési vállalatát, az általa (is) alapított Shin Corpot, ám az 1,9 milliárd dolláros bevételből egyetlen cent adót sem fizetett. A kormányfő a tüntetések élét azzal akarta elvenni, hogy általános választásokat írt ki, ám az ellenzék bojkottja miatt ezt nem tudták megtartani. Az ő ideje alatt fokozódtak fegyveres konfliktussá a déli, többségében muzulmánok lakta területen korábban is tapasztalható feszültségek, és súlyos visszaélések történtek az emberi jogok területén is. A kormányfő – érzékelve a veszélyt – a puccs előtt egy meglehetősen átlátszó álmerényletet szervezett maga ellen. A katonák a merénylet vádját akkor azzal utasították vissza, hogy ők profik, ha valóban meg akarták volna ölni a kormányfőt, akkor az elsőre sikerült volna. A puccs óta különben ötvenkét korrupciós ügyben folyik vizsgálat a volt kormányfő ellen.
A sajtóút visszatérő motívuma volt a gazdasági elemzőkkel való találkozás – Thaiföld ugyanis nagyon függ a külföldi, köztük az unióból érkező befektetésektől. A kereskedelmi kamara és a bankszövetség vezetőivel tartott megbeszélésen kiderült, hogy a puccs óvatosabbá tette a befektetőket, és ez egy-két százalékos GDP-esést jelent az idei évre, vagyis a gazdaság csak 4-5 százaléknyit fog növekedni. Az export viszont szárnyal, tavalyhoz képest tizenhét százalékkal nőtt. Történjék bármi, Thaiföldön két stabil dolog van: a király és a gazdaság – fogalmazták meg a szakemberek, kiemelve, hogy az üzleti környezet szeptember óta sem változott. Az üzletemberek úgy vélik, az előző ciklusban a nagy megaprojektekből befolyó korrupciós pénzekből finanszírozták a falvakban a populista pártrendezvényeket, így ott rendkívül népszerű lett a volt kormányfő és pártja, ám a város és a vidék végzetesen szétszakadt.
„Egyszerűen túl sok dolog történt nálunk a puccs után, a helyzet a spekulatív tőkének kedvez” – állapították meg, ezért minél hamarabb át kellene állítani a mezőgazdaságra épített társadalmat ipari-innovációs pályára. Ennek érdekében sok tőkére és fejlett technológiára szorul a két alakuló szuperhatalom (India és Kína) árnyékában levő ország, melyet ötéves adókedvezménnyel próbálnak becsalogatni. Az üzletemberek szerint a robbantások ügye nem csak vallási kérdés: délen az iszlám radikálisok mellett csempészek és drogkereskedők is vannak, akik érdekeltek a zűrzavarban. „Ha nem megyünk fegyverrel oda, hanem több jogot adunk, és lehetőséget kínálunk a déli fiataloknak a tanulásra, tapasztalatszerzésre, megoldódhat a konfliktus” – vélik.
A Thaiföldi Fejlesztéskutató Intézetben az ország legismertebb közgazdásza, Ammar Siamwalla fogad. A professzor Európában a média kedvence lenne: közérthetően és frappánsan fogalmaz meg bonyolult gazdasági-pénzügyi kérdéseket.
– Köszönjék meg a katonaságnak, hogy itt lehetnek – kezdi a tájékoztatót. – Gazdaságilag szerencsés, politikai értelemben egy retardált ország vagyunk. Nálunk nem módosítgatják az alkotmányt, mint Európában szokás, hanem kidobják az ablakon, és írnak helyette egy újat – a most készülő lesz legalább a tizenhatodik az elmúlt hetvenöt évben. Thakszin Thaiföld válasza volt Berlusconira – mondja. – Peronista politikát folytatott, a „pénzt mindenkinek” elv tetszett az egyszerű embereknek. Sok jót is csinált: harminc bathért (körülbelül 300 forint – L. CS.) mindenki számára elérhetővé tette az orvosi alapellátást, és minden falu hozzájutott egy húszezer dolláros alaphoz, amelyet fejlesztésre fordíthattak. Hangot adott a szegényeknek, akik rájöttek, hogy beleszólhatnak az ország dolgaiba, és azt érezték, végre a kormány rájuk is figyel. A nyakra-főre adott hitelekben viszont tévedett: Thaiföld soha nem lesz hatvanhárommillió kis üzletember országa.
Most is óvatosságra int a szakember:
– Az óriási exportnövekedés csalóka, hiszen az áruk fölösleges utaztatásával, a hozzáadott érték jelentéktelen növelésével is lehet növelni a számot, de ez nem jelent automatikusan bevételnövekedést. Ha idehoznak két drótot, amelyeket egy thai munkás csekély bérért összesodor, majd kiviszik az országból, ez növeli az exportot, de ettől nem leszünk gazdagabbak. Azt kellene erőltetni, hogy az itt készülő, magas hozzáadott értékű termékekből növekedjen a kivitel.
Ellátogattunk a parlamentbe is, ahol meglehetősen furcsa látványt nyújtott a sok egyenruhás. A ház előtt épp buddhista szerzetesek tüntettek azért, hogy a készülő alkotmányba bekerüljön egy paszszus, mely államvallásként deklarálja a buddhizmust. Ennek különben kicsi az esélye – bár a lakosság kilencvenöt százaléka ennek a vallásnak a híve, az eddigi alkotmányokban sem tartották fontosnak ezt kimondani.
Wissanu Kreangam, a King Prajadhipok’s Institute szakértője egyike volt annak az ezer (!) embernek, akik az új alkotmány első változatát összerakták. Most egymillió példányban kinyomtatták, és kiosztották szervezeteknek és a lakosságnak véleményezésre. Egy hónap múlva lesz az összesítés, majd szeptemberben népszavazást tartanak róla – ez lesz az első referendum a királyság történetében. Ha megszavazzák, akkor a királynak kell aláírnia, és ezután megszavazhatja az ideiglenes parlament a választási törvényt. A választásokat december közepén tartanák, és utána már csak harminc napot kell várni az új kormányra, és „máris visszatér a demokrácia”. Azzal nem számolnak, hogy az emberek nem szavazzák meg az alaptörvényt – ha így történne, akkor az alkotmányozó bizottság összerak egy másikat a régiekből, és azt megszavaztatják a parlamenttel.
A tervezet újdonságairól szólva a professzor elmondta: több jogot és szabadságot garantál az embereknek, húszezer aláírással kezdeményezhető lesz a miniszterek visszahívása, és ötvenezerrel az alkotmánymódosítás. A politikusokat független testület fogja átvilágítani, a kormány legfeljebb harminchat tagból állhat, és létrehozzák az ombudsmani rendszert.
Hazautazásunk előtt részt veszünk a királyi család részvételével megtartott terméshozó ceremónián, melyen a buddhista papok által megáldott magokat vetik el a bő termés reményében. Itt értjük meg a király iránt érzett rajongás lényegét: a világ leghosszabb ideje hatalmon lévő uralkodója (Bhumibol Aduljadedzs hatvanegy esztendeje lépett trónra!) mindenek fölött áll az ázsiai országban. Az ő szava szent, ezért ha szerinte szükséges volt a katonai beavatkozás az országban, akkor ezt még azok is úgy gondolják, akik korábban Thakszint a nép miniszterelnökének tartották.
origo.hu
Deák Dániel: Magyar Péter leleplezése egy blöff
