Túlélőshow

S Z Ó L Ó

Szavaztatja utasait a BKV arról, hogy milyen hűtési módot alkalmazzon hírhedett Combinóin. A Combino-történeten a főpolgármester más országban simán megbukott volna, és vele buktak volna minden felelősök is, de nálunk ez nem így szokás. Nálunk a túlélési technikákat nem a vezetők, hanem a nép gyakorolja, most például azt, hogyan ne ájuljon el Demszky negyvenöt Celsius-fokos villamosain. A hosszú és mutatós járműveket légkondicionáló berendezés nélkül nyilván olcsóbban adták a piacon, vagy valakinek így érte meg nagyon. Ez a Nagykörúton villamosozók szempontjából mindegy, a lényeg, hogy a közlekedési vállalat jóvá akarja tenni a hibáját. Szavazásra bocsátotta, hogyan lehet a leghatékonyabban hűteni a járműveket. Az egyiken elhúzzák a kis ablakot. A másikon egy oldalról hideg levegőt fújnak be. A harmadikon két oldalról fújják a hideg levegőt. Az utas mindezt végiggondolja, megtapasztalja, majd elmondja szeretett közlekedési vállalatának, melyik a legjobb megoldás. Persze nincs teljesen magára hagyva. A BKV szakemberei is folyamatos mérésekkel ellenőrzik a hatásfokot. Eredményt szeptemberben hirdetnek, addigra úgyis jön a fűtési szezon, és el lehet kezdeni az utasokat szavaztatni arról, hogyan fűtsék a Combinókat: szenes vagy olajkályhával?
Az emberek fel vannak háborodva, de még nem is eléggé. A május óta még méregdrágább BKV-, Volán- és MÁV-járatokon nemhogy jobb, de rosszabb lett a szolgáltatás, a nagy melegben órákat fuldokolnak az utasok az intercityn, a kalauz meg a reklamációt hallva a vállát vonogatja, és a cégre mutogat. Miért is segítene, neki sem segít senki. A BKV szóvivőjének közlése szerint a fővárosi tömegközlekedésben 700 villamos és 1300 autóbusz vesz részt, légkondicionáló berendezés csak a Volvo buszokon van, ez az összes jármű 15 százaléka. A MÁV-nál sem jobb az arány, a háromezer vonatból mindössze négyszázban oldható meg a hűtés. De még ezekben sem mindig működik, ilyen esetben a cég visszaadja a pótdíj egy részét. Sőt egyik szószólója szerint vizet is osztogat a melegtől ájuldozó utasok között. (A rossz nyelvek szerint nemhogy utasvíz nincs, hanem már annak is örülnének, ha a toalettben lenne, és le lehetne húzni a vécét.) Igazán nemes gesztus egy szolgáltatótól, amelyik tudja, hogy pocsék a szolgáltatása.
Egész jól eléldegélt az emberiség évezredekig légkondi nélkül, megtanulta, hogy télen hideg van, nyáron meg meleg. Ha fázott, becsukta, ha meg melege volt, vagy légvonatra vágyott, kinyitotta az ablakot. A túlfejlett agyú atomkoriak azonban már másként kalkulálnak. Mindenféle bonyolult és költséges berendezéseket terveznek, amelyek pótolják a nyitható ablakot, és valószínűleg meglepődnek a magyar megrendelők óhaján, amely szerint nekik nincs szükségük ezekre a berendezésekre. De nem vitatkoznak. Gondolják, a magyaroknak erős a szervezetük. Most azonban kiderült, hogy mégsem. A magyarok állóképessége sem nagyobb az átlagos európaiénál. Mit lehet tenni? Előbb-utóbb ki kell fizetni azt, amit a megrendeléskor megspóroltak, s mely megtakarításért valaki bizonyára dicséretet és prémiumot is kapott, csakhogy az utólagosan beszerelt hűtőberendezés drágább lesz, mint az eredeti gyári. Az államnak, valójában az adófizető polgárnak tehát megint csak ki kell nyitnia a pénztárcáját.
Mi már mindezen nem csodálkozunk. Megszoktuk. Magyarországon így mennek a dolgok. Felelős természetesen nem lesz, sőt még a végén az utasok lesznek hálásak, hogy a kedves közlekedési vállalat enyhít a gondjaikon. Vagy fogják magukat, és a drága, levegőtlen, bűzös tömegközlekedés helyett az autójukat választják. Mindez jó az államnak, a benzin adójából szép bevételre tesz szert, és egy idő után kimutathatja, hogy a tömegközlekedés nemcsak ráfizetéses, de felesleges is. És miután lerobbantotta, szépen eladja. Lesz, akinek megéri.