Tony Blair csak holnap köszön le hivatalosan a miniszterelnöki tisztségről, de utódja, Gordon Brown pénzügyminiszter már a Munkáspárt vezetője. Ilyen minőségében mutatkozott be vasárnap a párt rendkívüli konferenciáján Manchesterben. Brown nem sokáig várt azzal, hogy kesztyűt dobjon ellenfele, David Cameron konzervatív pártvezető elé, meglebegtetve az előre hozott választások lehetőségét.
A munkáspárti kormány mandátuma csak 2010-ben jár le, de a gyengeség beismerését jelenti, ha a miniszterelnök kivárja mandátuma lejártát, mielőtt rászánná magát az új próbatételre. Gordon Brown bizakodó beszédéből azonban („készen állunk a harcra és számítunk a győzelemre”) arra következtetnek a megfigyelők, hogy az új miniszterelnök már három év lejártával, tehát jövő tavasszal vagy nyáron új madátumot kér a választóktól.
Általános szokás, hogy ha egy kormányfő lemond, és pártja más vezetőt választ a helyébe, akkor aránylag hamar kéri a szavazók bizalmát a saját, nem csak pártja nevében. Ez történt, amikor Churchillt Eden, Edent Macmillan, Wilsont Callaghan, Margaret Thatchert John Major követte a Downing Street 10.-ben. De a mielőbbi választás mellett szól az is, hogy hónapok óta először ismét a kormánypárt vezet az ellenzékkel szemben: a konzervatívok három ponttal maradtak le a legutolsó közvélemény-kutatásban a Munkáspárt mögött, míg a válaszolók negyven százaléka szerint Brown jobb miniszterelnök lesz, mint Cameron lenne, akiben mindöszsze 22 százalék látott jobb vezetőt ellenfelénél.
Van, aki már őszre vár új választást, az általános várakozás az, hogy Brown jövő májusban kéri a parlament feloszlatását. Mottója: csalódik, aki azt hiszi, hogy csak az ellenzék ígér új politikát. Hogy Brown milyen változtatásokra gondol, az nem világos, de az igen, hogy Cameronnak végre határozottan ki kell fejtenie, mi újat hozna Nagy-Britanniának, ha a toryk visszatérhetnének a hatalomba.

Magyar Péter ügyvédje vezeti az átláthatósági törvény elleni támadást