Űreldorádó

Nemzetközivé válhat a jövendő űrturisták elnyeréséért vívandó csata: eddig csupán amerikai cégek kutatták a polgárok űrbe juttatásának lehetőségét, most a nagy európai konzorcium, az EADS is benevezett a versenybe Astrium nevű űripari leányvállalatával. Egyelőre még csak várólistákon, de már ma is százak tolonganak azért, hogy az űr polgári bevétele megkezdődjön. A civil űrutazás a közeljövő hatalmas üzlete.

Elnök úr! Mi vagyunk a legnagyobb európai űripari vállalat. Miért nem teszünk semmit az űrturizmus terén? – jó két éve ezzel a kérdéssel fordult egy csapat fiatal mérnök az Astrium első számú vezetőjéhez, Francois Auque-hoz. Az elnököt sikerült meggyőzni, és teljes titoktartás mellett engedélyezte az előkészítő munkákat. A polgári űrturizmus iránti lelkesedését Francois Auque sem tudta gátak közt tartani, amikor két hete Párizsban bemutatta a sajtónak az Astrium repülőgéprakéta-tervét. „Ez forradalmi megoldás, miközben a vetélytársak csupán papíron tudják bemutatni elképzelésüket” – mondta büszkén az elnök.
A napokban befejeződött bourget-i szalonon, a világ első számú légi és űripari seregszemléjén mindenki megtekinthette az Astrium űrturisták szállítására alkalmas gépezetét, persze még csak a valódival azonos méretű modelljét állították ki. Első ránézésre az üzleti repülőgépekhez, a jetekhez képest szinte semmi eltérést sem fedezhetünk fel rajta.
Bármely hagyományos repülőtérről fel tud szállni az Astrium gépe, és landolni is képes rajtuk. Tizenkét kilométeres magasságig a turbóreaktorok segítségével viszi fel az utasokat. Ezt követően bekapcsol a rakéta, amely háromszoros hangsebességgel röpíti a négy űrturistát és a pilótát 60 kilométer magasra. Az utasoknak ez idő alatt – mindössze 80 másodperc – testsúlyuk háromszorosának megfelelő nyomást kell elviselniük, ami a technikusok szerint minden egészséges ember számára kibírható. Hatvan kilométeres magasságon a rakéta leáll, innentől csupán a lendület viszi tovább a gépet, amely átlépi az űr „kapuját”, a száz kilométeres határt. Efölött három-négy percig tartózkodnak az űrturisták, élvezhetik a Föld csodálatos látképét és a súlytalanság érzését. A gép a holtponton átbillenve megkezdi a leereszkedést, amelyet – ha szükséges – a pilóta rakétafröccsökkel korrigálhat. A légkörben újra beindulnak a sugárhajtóművek, és az űrrepülő leszáll, mint egy jet. Az egész út másfél óráig tart, mindezért a tervek szerint személyenként 150–200 ezer eurót, mintegy 37,5–50 millió forintot kérnének.
Még indokolt a feltételes mód. Az óriás Airbus, a 380-as késése miatt bajokkal küszködő EADS csak külső, magántőkével megvalósuló üzletre hajlandó igent mondani. Az év végéig kell összegyűjtenie az Astrium űrturista-vállalkozásának azt a mintegy egymilliárd eurót, amely a gépek kifejlesztéséhez, elkészítéséhez kell. Nagy valószínűség szerint meglesz a kívánt összeg, sőt talán több is összejön a magánvállalkozóktól. A tervek szerint 2012-ben léphetne át az űr kapuján az első turista, aki európai űrrepülőgépen tenné meg a kirándulást. Évente öt űrrepülőgépet gyártanának, 2020-ban az Astrium flottája húsz gépből állna, természetesen az idővel leselejtezettekkel együtt jön ki ez a szám. A gépek élettartamát tíz évre becsülik úgy, hogy hetente egy utazást hajtanak végre. Biztonsági szempontok miatt harminc felszállás megtétele után kötelező lesz a rakétahajtóművek cseréje.
De lesz-e ennyi űrturista? Lesz – állítják határozottan az Astrium szakértői. Kétezer-húsztól évente mintegy 15 ezren akarnak majd egy pillantást vetni a Földre az űrből. Az európai vállalat e piacnak a jelenlegi tervek alapján csupán a harmadát akarja meghódítani. Francois Auque szerint az eddig felmerült változatok közül az ő megoldásuk a legbiztonságosabb, a legkényelmesebb, és bármennyire drága, mégis a legolcsóbb: „Az eddig elvégzett kísérleteink mind sikeresen végződtek. Technikailag készek vagyunk ezt a gépet legyártani.” Most már a magántőkének kell megmozdulnia ahhoz, hogy az európaiak az Egyesült Államokkal szemben ledolgozhassák űrturizmusban keletkezett elmaradásukat.
Az EADS leányvállalata, az Astrium számára kivételes sikert hozott a bourget-i légi szalon: 44 darab Ariane–5 hordozórakétára érkezett megrendelés. Az európai gyártó szinte már egyedül van a világon: 2002 óta 18 sikeres indítást értek el. Az amerikaiak hordozórakéta-programja megfeneklett, az oroszoknak van a Proton névre keresztelt rakétájuk, ám jó, ha egyet el tudnak indítani, míg a Francia Guyanán lévő Kourou kilövőállomásról négy Ariane elhagyja a Földet. A múlt héten az Airbus is káprázatos eredménnyel tért meg Toulouse-ba: 728 gépre érkezett vételi vagy előrendelési szándéknyilatkozat. Tehát korántsem túlzott önhittséggel nyilatkoztak azok a mérnökök, akik arra ösztökélték az Astrium vezetőjét, hogy nekik is be kell szállniuk az űrturistaversenybe.
Kik a tengerentúli legnagyobb versenytársak? Tizenöt amerikai vállalkozás foglalkozik az űrturizmusban használatos eszközök kifejlesztésével, ám a szakértők szerint ezek közül jó, ha öt nevezhető jelentősnek. A Virgin Galactic, a brit Richard Branson társasága jutott a legmesszebbre. A repülőgép-fejlesztő zseni, Burt Rutan gépe, a Spaceship One 2004-ben – eddigi egyetlenként egy pilótával – áttörte a száz kilométeres álomhatárt. A fejlesztések azóta is folynak, most már hét űrturista szállítására alkalmas gépen dolgoznak. Branson 2009-re tervezte a menetrendszerű járat elindítását, egyelőre azonban nem sokan hisznek ebben a dátumban. Számos kísérleti repülést kellett elhalasztaniuk. Egy utazás ára mintegy 200 ezer dollár, ez héttel megszorozva 1,4 millió dollár, így mindenképpen több bevételt hoz a vállalkozónak, mint a tervezett európai űrrepülőgép. Ám a Spaceship Two ugyanolyan elven működik, mint elődje: óriásgép viszi fel a magasba, ahol leválik róla, és rakétahajtóművel hajtja végre az „űrugrást”, majd sikló repülőgépként ereszkedik le a repülőtérre. Ennek a vállalkozásnak két nagy előnye van: egyrészt a brit milliárdos Branson reklámképessége, illetve az amerikai állam, Új-Mexikó részvétele az üzletben. A jelentések szerint már háromszáz személy felé közelít az a lista, amelyen azok szerepelnek, akik a Spaceship Twóval szeretnének az űrbe kirándulni.
A másik nagyszabású kísérlet a Rocketplane-é. Ez hasonló megoldást alkalmaz, mint az Astrium, a hagyományos hajtóművel ellátott gép hat kilométer magasan kapcsol át rakétahajtóműre. Ha minden igaz, akkor már jövőre végrehajthatja az első próbarepülését. Az oklahomai céget a Lockheed Martinból és a NASA-ból kivált mérnökök hozták létre. Egy utazás a Rocketplane-nel 250 ezer dollárba kerül majd.
Jeff Bezos, az Amazon internetes könyvkereskedés volt tulajdonosa jelenleg nagy titokban a New Shepard űrjármű kifejlesztésén dolgozik Blue Origin nevű vállalkozásában. Ezt a többször használatos kapszulát egyszer már tesztelték – csupán 86 métert repült fel a Földről. Az eszköz három űrturista szállítására alkalmas, függőlegesen száll fel és ereszkedik le. Állítólag ezzel a járművel nem csupán az űr Földhöz közeli rétegébe lehet eljuttatni az embereket.
Robert Bigelow, a multimilliárdos szállodatulajdonos is készülődik a civil űrkorszakra: az űrturisták nem egy-két percig, hanem akár napokig is gyönyörködhetnek a Föld látványában a Bigelow-féle űrhotel ablakából. Tavaly már feljuttatták annak az önfelfújó szállodának az első modulját, amely 2015-ben áll készen a vendégek fogadására. Ez lenne az első Föld körül keringő magánűrállomás. (Egyébként Richard Branson is gondolkodik egy űrszálloda létrehozásán.) Ám Bigelow-nak valahogy fel kell juttatnia az űrhoteljébe turistáit: 50 millió dollárt ajánlott fel annak, aki képes lesz ilyen űrjárművet kifejleszteni. A multimilliárdos komolyan gondolja az űrben való terjeszkedést, 2015-ig mintegy 500 millió dollárt akar beruházni az űriparba.
Ezek csak álmok – mondhatják sokan –, ám a régi mondás szerint az álmok viszik előre a világot. Az viszont igaz, hogy a valóság kicsit más: egyelőre csupán öt dúsgazdag űrturista engedhette meg magának az utazást. Eredményes orvosi vizsgálat, hat hónapos kiképzés, 20–25 millió dollár kifizetése – ezt kell teljesítenie annak, aki tíz-egynéhány napot kíván az űrben tölteni. Azért a fent említett áraknak ez majd a 100–150-szerese, igaz, sokkal hosszabb élményt nyújt. Arról nem is beszélve, hogy az Astrium-utazás előtt csak egy hét a kiképzés.