A csoportos közszolgálati leépítés

A Magyar Rádió nem szociális foglalkoztató. De: a Magyar Rádió nem is kereskedelmi vállalkozás, ahol aki elmúlt negyven, már elaggott, mert nem hallja új időknek új dalait. A Bródy Sándor utcában teljes talajcsere folyik. Such György elnök és barátainak eredeti terve szerint el kell küldeni a rádiótól 420 munkatársat.
Miközben az elnök létszámleépítésről beszélt, a létszámstop feloldása nélkül felvett hetven embert, javarészt egykori kollégáit, jóval magasabb fizetéssel, mint a régi közrádiósoké. Sőt, régi rádióstól vont le, hogy az újnak többet adhasson. Ezt követően kezdődött a leépítés. A „mehet, aki akar” felszólításra 150-en távoztak. Kirúgták a nyugdíj mellett dolgozókat (Bőzsöny Ferenc, Szepesi György, P. Szabó József, Kulcsár István stb.), maradt még elküldendő 240. Az üzemi tanács lealkudta 192-re. Ebből júniusban 110-et küldtek el. A csoportos leépítést az év végéig tervezik befejezni.
Eredetileg a húsz évnél régebben a rádióban dolgozókat, illetve az ötven év felettieket csak külön indokkal lehetett volna elküldeni. A csoportos leépítés esetén azonban érvénytelenné válik a védettség. Mindegy tehát, hogy valaki hány évvel van nyugdíj előtt – lehet eggyel, kettővel akár.
A Magyar Rádió jelenlegi, menedzserszemléletű vezetése bizonyára nemcsak a számoszlopokat látja, hanem azt is, hogy 58–60 évesen mekkorák az esélyek a munkaerőpiacon. Úgy tűnik, erre magasról tesznek. A rádiósok másról sem számolnak be, mint emberi tragédiákról. Titkárnőtől műszakiig, zenei szerkesztőtől műsorszerkesztőig hosszú azoknak a listája, akik számára az ottani munka valóban a létbiztonságot jelentette. Gyermekeiket egyedül nevelő nők, családfenntartó férfiak röpültek a rádióból. Tudjuk, ez nem szociális foglalkoztató. Elküldtek minden diplomás programozót, elküldték Molnár Tibort, aki egyedül képes Magyarországon arra, hogy reménytelen állapotú hanglemezeket restauráljon, el a Stúdió 11-et és Szigeti Istvánt, az elektroakusztikai stúdió vezetőjét. Ez volt a kortárs zene rádiós műhelye. Hamarosan meghallgatás lesz az énekkarnál is.
Aki ellentmond, aki nem tetszik a jó pénzen foglalkoztatott tanácsadóknak, mehet. A Petőfit a Danubiustól érkezett Búza Sándor és Mikó Róbert, valamint az Est FM bukott főnöke, Csillag János pozicionálta újra. Látjuk, halljuk. A kommunikációs zsenik, a közszolgálat újraformálói épp kommunikációból buknak el. Gáspár Saroltának egy nappal korábban szólnak, hogy nem kell, utolsó műsorát nem készítheti el.
A szintén kirúgott Ördögh Csilla nem szólalhat meg élőben a szombati Szívküldiben, ezért megismételnek egy régi adást. Levelek sokasága érkezik, a hallgatók tiltakoznak az új hangszerelés, a „szavak ereje”, a beszólós új rádiós stílus ellen, siratják elvesztett műsoraikat. Ha elküldik a telefonközpontosokat is, beszélni sem kell már a hallgatóval. Nyomogathatja az automatát.
Such György fél évre Amerikába készül. A rádió segít a család költözésében.
Jó utazást kívánunk, szép munka volt, elnök úr!