Szó sincs új hidegháborúról, inkább a konkurenciaharc éleződéséről. Sokaknak nem tetszik ugyanakkor, hogy Moszkva immár nem úgy ugrál, ahogy azt a Nyugat a 90-es években megszokta. Akkor az Egyesült Államok és a NATO úgy viselkedett, mint győztes a legyőzöttel. Oroszország azonban másokhoz hasonlóan ma már újra határozottan fogalmazza meg érdekeit, amit többen idegesen úgy élnek meg, hogy Kína vagy India megjelenése mellett egy régi-új vetélytárs is visszatért a nemzetközi porondra, magyarázza a véleménye szerint egyelőre inkább csak a retorikában érzékelhető kelet–nyugati feszültség hátterét Litovkin.
A döntés a katonai szakértő véleménye szerint most a Nyugat kezében van. Ha továbbra sem hajlandó számolni Oroszországgal, akkor Moszkva nem nézi tétlenül a biztonságát fenyegető lépéseket. Ellenintézkedéseket foganatosít, s képességeinek megfelelő, úgynevezett aszimmetrikus választ ad. A cseh- és lengyelországi amerikai telepítések kapcsán ez például az Iszkander–M típusú rakéták elhelyezése lehet a kalinyingrádi területen. Mindez természetesen nem jelenti azt – figyelmeztet –, hogy Oroszország bárki megtámadására készülne, csupán egyfajta egyensúly fenntartására törekszik.
Ezzel párhuzamosan konstruktív ajánlatokkal, így a gabalai és Irán közeli orosz területen épülő radarok közös használatának felajánlásával Litovkin szerint Moszkva teszteli az Egyesült Államok érvelésének őszinteségét. Ismerve a Teherán kezében lévő technikát, korábban sem volt elképzelhető, hogy ezzel a koreai közvetítéssel szerzett volt szovjet fegyverzettel el lehessen érni Európa középső és nyugati területeit. A hatótávolság növeléséhez a Fehér Ház által a gonosz tengelyének nevezett államokban eleve hiányzik a megfelelő tudás – véli Litovkin. Tudják ezt az amerikai katonai szakértők is, ám a politikusok elképzeléseibe mindez most nem illik bele. A Moszkva javaslataira tett washingtoni reagálások fényében az orosz szakértő szerint végképp nevetségesnek tűnik, hogy az amerikai rakétavédelmi rendszer Közép-Európába telepítendő elemei egy feltételezett iráni fenyegetés elhárítását szolgálnák. Litovkin szerint a sikeres elfogás alapfeltétele, hogy az ellenrakéták még felszálló ágban, a kilövés pályájának kezdeti stádiumában, az első öt percben semmisítsék meg a támadó objektumot. Ehhez pedig a rendszert Törökországba, az említett azerbajdzsáni Gabala mellé vagy akár Irakba kellene telepíteni, s ismerve ezen országok Amerikához fűződő viszonyát, ennek feltehetően nem is lenne akadálya. Közép-Európából ezzel szemben a kalugai, szaratovi, ivanovói vagy pszkovi területen lévő orosz rakéták ellen lehetne hatékonyan fellépni.
Az orosz hadsereg sem az állomány, sem pedig a technika szempontjából nincs olyan állapotban, hogy komoly fenyegetést jelenthessen – véli Viktor Litovkin. Mutatják ezt azok a számok is, miszerint Washington nagyjából tízszeresét költi fegyverkezésre, mint Moszkva. Úgy véli, egy Oroszországhoz hasonló hatalomnak költeni kell a fegyverkezésre, de a büdzsébe érkező petrodollárokkal is csak bizonyos minimális szintet tud fenntartani, a hátrányt legfeljebb egy-egy kiemelt területen tudja némiképp csökkenteni.
A moszkvai katonai szakértő nem tulajdonít túl nagy jelentőséget annak, hogy Oroszország moratóriumot hirdetett egy olyan szerződésre (CFE), amelyet valójában rég meghaladt az idő, ráadásul egyoldalúan tartott be. Viktor Litovkin nevetségesnek tartja a nyugati kifogásokat, hiszen Grúziában már lényegében semmi nincs, menetrendszerűen folyik a csapatkivonás, mint ahogy a Dnyeszteren túli területen is lényegében csak több ezer tonnányi rothadó, semmire nem alkalmas hadianyag és ennek őrsége van. A szakértő szerint a feszültség csökkentésének kulcsa, hogy a NATO egyenlő partnerként tárgyaljon Moszkvával. Lényegében ezt szándékozik üzenni a CFE-szerződés végrehajtásának felfüggesztése is.
Több mint tízezer riasztást kaptak a tűzoltók a vihar miatt
