„A szegénység újratermelődését kellene gátolni”

Nemcsak a pénztelenség taszít szegénysorba egyre több embert hazánkban, hanem a fokozódó feszültséggel teli lelkiállapot is. Ennek a gyermekek is áldozatul esnek, akik a társadalom jövőjének legfontosabb forrásai. A kormány a gyermekszegénység ellen nemzeti stratégiát dolgozott ki, míg ezzel ellentétes folyamatként zajlik a konvergenciaprogram megvalósítása.

Egy százas a csoki! Csak egy százas! – kiabálja szüntelenül egy aszszony egy pesti aluljáró közepén dobozokon ülve. Eközben kisfia a mellette lévő rekeszeken összekuporodva próbál aludni. Felszállva a metróra egy édesanya a megaláztatottság közönyével jár körbe az utasok között. Egyik karjában gyermekét tartja, aki az éltető anyatejet szívja magába, a másikban egy műanyag poharat, remélve pár forintot. Nap mint nap hasonló esetek mellett megyünk el, megszokjuk ezeket a „megtűrt” embereket. Esetleg szánalomból pár forintot felénk nyújtott markukba ejtünk, ami inkább lelkiismeretünk megnyugtatására, mint segítség gyanánt szolgál. A gyermekek jóléte egy társadalom erkölcsi értékeinek indikátora is – írja Jonathan Bradshaw, aki az UNICEF gyermekjólétről készült jelentésének angol szerzője. A jólét biztosítására elsődlegesen hivatott család szerkezete, funkciói azonban igencsak átalakultak. A házasságok fele válással végződik, fokozatosan erősödik az énközpontú társadalmi felfogás. A gyerekek, átélve szüleik viselkedését, felmenőikhez hasonló tulajdonságokat vesznek magukra, az ördögi kör bezárul. A gyermek pszichés fejlődése sokkal inkább az őt körülvevő szellemiség kérdése, mint pénz függvénye. – Ha egy gyermek nem érzi magát biztonságban a családban, akkor elveszti jó közérzetét, és torzul egészséges lelki fejlődése – mondja Platthy István, a Pécsi Gyermekotthon igazgatója. Ezzel jár, hogy a gyermek kamaszkorra hisztérikus, nyugtalan, esetleg agresszív lesz.
Munkanélküliség
és önértékelési problémák
Hazánkban egyre több családot sújtanak anyagi problémák, a nagycsaládosok hatvan százaléka – köztük a szegény gyerekek közel fele – a létminimum (60 ezer forint havonta) alatt él. A szülők egzisztenciális problémái, a munkahely elvesztése és hiánya szintén bizonytalanságba taszít. Ennek következtében fokozódó feszültség lesz úrrá a családokon, ami kilátások hiányában hamar félelemmé alakul át. Ez a lelkiállapot a szülőknél könnyen agresszivitásba – alkoholizmusba – és passzivitásba torkollik. Felmérések szerint minden negyedik ember tekinthető problémaivónak Magyarországon, ami azokat az embereket jelenti, akik nem rendszeresen, de önkontroll nélkül isznak, hogy gondjaiktól megszabaduljanak. Ők azok, akik gyakran válnak alkoholbetegekké. Ahogy az országban nő a létbizonytalanság, úgy nő azoknak a száma is, akik a feszültséget valamilyen élvezeti cikk használatával vezetik le. Évente az állampolgárok körülbelül 250 milliárd forintot költenek szeszes italra, az állam bevétele pedig ebből 150 milliárd. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) korábbi statisztikái szerint azonban az alkoholbetegek kezelése, munkából való kiesésük és a járulékos költségek együtt hazánkban megközelítik a 700 milliárd forintot. Az a szülő, aki létbizonytalanságát alkoholba fojtja, gyermekeinek szinte alig ad esélyt az egészséges fejlődésre. Bizonyított, hogy alkoholista környezetben a gyerekek 5-ször gyakrabban lesznek szüleik követői, mint akiknek a szülei nem isznak. „Azok a szülők, akik se háztáji, se más munkát nem végeznek, pszichésen teljesen leépülnek. A passzivitás romboló hatásaként agresszívek lesznek, elhanyagolják gyermekeiket” – fogalmaz Platthy István. – A gyerekek nem látnak megkapaszkodási lehetőséget, így ők már a passzivitásba szocializálódnak bele – teszi hozzá. Az igazgató szerint a szegénységben a legrosszabb nem a pénztelenség, hanem a munkanélküliség okozta semmittevés, amely lerombolja az ember önértékelését.
Van, aki talpra tud állni
Szarvák Éva ötgyermekes édesanya azon ritka pozitív példák egyike, aki egyedül neveli gyermekeit, árvízkárosult volt, de mégis talpon maradt. „A legnagyobbik fiam másfél évig keresett munkát, amíg a szomszéd faluban végül sikerült neki elhelyezkednie” – meséli. Ő azt mondja, mindegy, éppen mennyi pénzt kell beosztaniuk, számára a segítség többet jelentett, mint a pénz. A fiatalasszony határozott tekintete makacs élni akarását tükrözi. – A gyermekvállalással felelősséget vállaltam, hiszen mi lenne velük, ha én megrokkannék!? – mondja Szarvák Éva. A tanulmányok és hozzáértők véleménye azonban súlyos társadalmi képet fest. Szakemberek szerint az, aki három éven át munkanélküli volt, nem tud visszaintegrálódni a társadalomba. A gyermekszegénység melegágyára, a családokra pedig legtöbbször az jellemző, hogy a szülők 10-15 (!) évig nem állnak munkába. A gyermekes aktív korú háztartások közül minden nyolcadikban nincs foglalkoztatott szülő, tehát nincs pénzkereső. Ezt hazánkról az UNICEF 21 országot vizsgáló jelentésében is megírta. A gyermekek minden korcsoportjában magasabb a szegénységben élők aránya, mint a népesség idősebb tagjai között.
Elméleti stratégia
A konvergenciaprogram, az egészségügyi és oktatási reform kereszttüzében lévő gyermekes családok életkörülményeinek javítására a kormány nemzeti stratégiát dolgozott ki. A Legyen jobb a gyermekeknek elnevezésű stratégia célja elvben az, hogy egy generáció alatt (25 év) sikeresen csökkentse a gyermekek és családjaik szegénységét. A kormány egymásnak ellentmondó törekvéseire Ferge Zsuzsa szociológus, aki részt vett a stratégia kidolgozásában, úgy reagált:
– Piaci alapú társadalomban élünk, és tetszik vagy sem, ma ez a diktatórikus társadalmak alternatívája. A program a gazdaság erősödését, a családon belüli foglalkoztatás növekedését és a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentését tűzte zászlajára. A elméleti program cselekvési tervét és költségvetését még készítik a kormányzati szervek, így konkrét elképzelések egyelőre nincsenek. – Ferge Zsuzsa, kiemelve, hogy csak az ő és szakmai csoportja véleményét képviseli, elmondta: – Szerintünk az első lépések közé tartozna a három- és többgyermekesek családi pótlékának emelése, az ingyenes-kedvezményes iskolai étkezés szélesítése és javítása, a kilakoltatások megelőzése és a képességek korai javítása.
Platthy István, aki gyermekotthon igazgatójaként közvetlenül találkozik hátrányos helyzetben lévő gyerekekkel, úgy látja: – Nem az számít, hogy van-e fürdőszoba, hanem az, hogy mennyire tudnak hozzájutni a kulturálódáshoz. Szerinte egyrészt olyan központokra lenne szükség, ahova a szegény gyerekek bemehetnek, ahol szakemberek foglalkoznak velük, ahol programok várják őket. A szegénységben élő gyermekek legfontosabb eszköze a kitöréshez a tanulás lehet. A magyar oktatási rendszer mégis a legtöbbször alkalmatlan a társadalmi hierarchia legrosszabb pozícióit elfoglaló gyermekek esélyeinek növelésére.