Negyedszeri nekifutásra sem sikerült az albán parlamentnek államfőt választania. Az ország ezzel az újabb kudarccal az intézményes válság szélére sodródott. Még egyszer szavazhatnak, s ha ötből sem sikerül, fel kell oszlatni a parlamentet, és két hónapon belül új választásokat kell kiírni. Így rendelkezik az alkotmány, amely szerint háromötödös támogatottság kell az elnök megválasztásához a 140 tagú parlamentben.
A sikertelen államfőválasztás is bizonyítja, hogy az albániai politikai élet továbbra is igen polarizált. Annak ellenére van ez így, hogy minden politikai erő egyetért Albánia stratégiai céljaival, ez pedig a csatlakozás a NATO-hoz és az EU-hoz, ami most még hosszú és viszontagságos útnak tetszik.
Ám még hosszabb és még nehezebb út volt az, amely a tipikusan albán, sztálinista mintájú kommunizmustól idáig elvezetett. Sali Berisha Demokrata Pártja 1992-ben az antikommunizmus hullámán került hatalomra. Vele együtt jött az optimizmus, a remény a gyors változásban. Berisha kormánya 1997-ben az eredmények ellenére is megbukott jórészt egy pilótajáték miatt – tömegek váltak nincstelenné –, ami kis híján polgárháborút idézett elő. A nemzetközi ellenőrzéssel tartott választásokon a szocialisták győztek, s velük együtt jött a korrupció, amely 2005-ben bukásukat hozta.
Berisha 2005-ben indította társadalmi kampányát a reformokért, s két fontos jelszava volt: az egyik a Változások ideje, a másik pedig a Tiszta kezek. Albánia ennek nyomán változni kezdett, aránylag rövid idő alatt biztató eredmények születtek. Tirana megpróbálta az országba csalogatni a külföldi befektetőket abban a reményben, hogy a külföldi tőke lehetőséget lát majd, különösen az idegenforgalomban. Albánia ugyanis gyönyörű ország párját ritkító tengerparttal. A külföldi beruházók azonban a politikai helyzet miatt még igen óvatosak. Berisha közben határozottan felvette a harcot a szervezett bűnözéssel, karcsúsította a kormányt, és drasztikusan csökkentette az adókat.
Közben visszatértek az országba, és Berisha kormányához csatlakoztak azok a nem kompromittált fiatalok, akik Nyugaton végezték tanulmányaikat. Albániának újabb lehetősége nyílt az újrakezdésre. Ennek az újrakezdésnek pedig már látható eredményei is vannak. A visszatérő külföldi turistáknak is szembetűnik a változás a növekvő Tiranában. A hatszázezres város valamikori lehangoló képe megváltozott: a frissen festett homlokzatok, a felújított hivatalok, középületek, a rendezett parkok már európai város benyomását keltik. Igaz, ez még csak a külcsín. A lakosság még mindig nélkülöz. A hosszú várakozásba és a sok csalódásba belefáradt emberek azonban bíznak abban – s ezt a közvélemény-kutatások is alátámasztják –, hogy most már túl vannak a nehezén.
Cáfolja a KEHI Ruszin-Szendi Romuluszékat: tudniuk kellett a luxusvilla berendezéseiről, hisz ők kérték
