Bár az 1944-ben, Montrealban született Conrad Moffat Black karrierje igazából csak a hatvanas évek végén lendült előre, amikor két kanadai hetilapot vásárolt meg ötszáz dollárért, majd Québecben megvette első napilapját, már gyerekkorában is keltett feltűnést: 14 évesen kicsapták az iskolából lopás és dolgozatok árusítása miatt. Mindenesetre ma úgy tűnik, hogy ezeknek a korai csínytevéseknek intő például kellett volna szolgálniuk későbbi cége, illetve annak részvényesei számára, akiket óriási öszszegekkel rövidített meg az elmúlt mintegy másfél évtizedben. Úgy tűnik, az sem segít rajta, hogy személyében a brit felsőház lordja kerül a rácsok mögé, akit stílszerűen a Daily Telegraph közelében lévő metrómegállóról Lord Black of Crossharbournak neveztek el.
A pályája csúcsán, a kilencvenes évek végén korlátlannak tűnő hatalmával sokszor hencegő, excentrikus személyiség akkor tett rossz lóra, amikor az általa ügyvezetőként irányított és egyben elnökölt (többek között a neokonzervatív Daily Telegraphot és a Jerusalem Postot birtokló) Hollinger International kiadóvállalat tulajdonában lévő egyes médiavállalkozásokat eladta banki tartozás rendezéséért. Társaival (köztük régi üzleti partnerével, David Radlerrel) együtt a tranzakciókat saját, egyáltalán nem csekély magánvagyonuk gyarapítására is felhasználták, méghozzá úgy, hogy a vevőktől pénzt kaptak azért az ígéretért cserébe, hogy nem rivalizálnak majd velük. Csak Black mintegy hatvanmillió dollárt keresett így, holott ha született is ilyen (az angolszász világban szokásosnak számító) szerződés, annak bevétele a Hollingert illette volna. A bukás kezdetét a cég egy belső vizsgálata, majd Black lemondása a cégben viselt posztjairól jelezte. Több mint egymilliárd dollár értékben polgári perek is indultak a sajtómágnás ellen, majd beszállt az ügybe a szövetségi biztosítási és tőzsdefelügyelet is. A végjátékra az Egyesült Államokban, Illinois állam egyik bíróságán, Chicagóban került sor, többszöri halasztást követően. Blacket a szövetségi ügyészség különböző csalásokkal, zsarolással és az igazságszolgáltatás akadályozásával vádolta meg, majd a törvényszék négy vádpontban bűnösnek is találta. Bár ügyvédje bejelentette, hogy fellebbeznek az ítélet ellen, megfigyelők biztosra veszik, hogy nem kerülheti el a börtönbüntetést, amelynek mértékét az ügyész a kiszabható tételek alapján, konzervatív számítás szerint 15-20 évre tette. Ezenfelül a kárt szenvedettek több mint egymilliárd dollárt követelhetnek tőle különböző perekben. Mint egy kommentátor megjegyezte, valószínű, hogy az egykor oly nagy hatalmú mágnás teljes vagyona – benne egy 35 millió dolláros Palm Beach-i villa – is rámegy a kártérítésekre.
Nincs új a nap alatt: Von der Leyen nem vállalja a felelősséget
