Egy ruszin tudós emlékezete

Baleczky Emilre, ha csak homályosan is, még az egyetemről emlékszem. Több évtizede van annak, hogy diákként láttam. Az orosz tanszéken tanított a pesti bölcsészkaron. Tudósként nyelvtudományi szaktanulmányok szerzőjeként szerzett magának megbecsülést. Hogy ruszin volna, eszembe sem jutott. Végtére is a szláv formájú családnevek akkor és most sem számítottak különlegességnek a magyar fővárosban. Minap kaptam meg Emil Baleckij Nyíregyházán kiadott ruszin nyelvű kötetét. Irodalmi örökség a címe. Igazi művelődés- és kortörténeti csemege. Egy ruszin fiatalember irodalmi próbálkozásai az első csehszlovák köztársaságban és a visszatért Kárpátalján. Írt oroszul és az anyanyelvén is. 1936 és 1944 között születtek és jelentek meg ezek az írások először Ungváron és Munkácson. Költemények, elbeszélések, néprajzi és történeti cikkek meg műfordítások.
Verseskötete 1936-ban 18 éves korában látott napvilágot. Meglepő, hogy milyen érett prózai írások születtek ekkor a tollából. Az erdős Kárpátok mostoha körülmények között élő pásztoraival és parasztjaival találkozhatunk bennük. Verhovinai szülőfalujából a munkácsi orosz gimnáziumba került, majd azután Budapestre. Egy darabig innen szerkesztette például az Ungváron kiadott Kárpátorosz Hang című lap irodalmi rovatát. 1940-ben ruszinra fordította a Szózatot. Ezenkívül fordított Petőfit és Adyt, valamint szláv költőket. Ifjú szlavistaként beszámolt például 1941-ben a lengyel menekültek egyik lapjában a budapesti Bolgár Intézet megnyitásáról. Cikkét jó barátja, Waclaw Felczak fordította, aki az illegális lengyel futárszolgálat egyik irányítója volt Budapesten. Ő mesélte nekem: Baleczky Emilnek köszönhette, hogy 1944. március 19-én nem tudta letartóztatni a Gestapo. Ruszin barátja ekkor katonaként szolgált, s reggelig volt kimenője, a pesti szórakozóhelyeket járták egész éjszaka, így hiába keresték a németek.