Erkölcsi harc a német tévéknél

Peter Danckert, a berlini parlament sportbizottságának szociáldemokrata elnöke szerint 2007. július 18. a német televíziózás történelmi dátuma. A köztársaság közszolgálati állomásai (ARD és ZDF) első alkalommal döntöttek úgy, hogy félbeszakítják egy nagy érdeklődésnek örvendő sportesemény helyszíni közvetítéseit. Az intendánsok véleménye: felelőtlenség az olyan rendezvény – ebben az esetben a Tour de France – népszerűsítése, amelynek számtalan prominens résztvevője doppingoló. Günter Struwe ARD-műsorigazgató utalt arra, hogy a közszolgálati állomások jóval a Tour rajtja előtt többször is tárgyaltak a német érdekeltségű csapatok vezetőivel, figyelmeztetve őket, nem hajlandók tudomásul venni a doppingmanipulációkat, hiszen szavahihetőségük forog kockán. A T-Mobile-csapatban kirobbant botrány után Nikolaus Brender ZDF-főszerkesztő kijelentette: „A jelek szerint a csapatok vezetői nem tudnak befolyást gyakorolni a versenyzőkre és azok kísérőire. Meg kell ismét tanulni, hogy a pénz nem minden.”
E vélemény hidegen hagyta a konkurenciát – huszonnégy órával a közszolgálati adók visszalépése után a SAT1 kereskedelmi állomás vásárolta meg a felszabadult közvetítési jogot. A tévéháború, az azt kiváltó erkölcsi okok vitája elhagyta a sport területét és politikai, gazdasági szintre terelte a fordulatok taglalását. A Bundestag pártjainak képviselői keményen kritizálnak, a kerékpárversenyzés szponzorait a meghátrálás foglalkoztatja.
Dagmar Freitag (SPD) katasztrófának és merőben hibás jelzésnek nevezte a SAT1 elhatározását: „Beugrásával az előtte feltárult résbe azt juttatja kifejezésre, hogy hajlandó tolerálni a doppingolást.” A Zöldek hasonló hangot ütöttek meg: „Botrány a SAT1 elhatározása. A kereskedelmi adóállomásoktól is el kell várni, hogy műsoruk megválasztásánál etikai mércét alkalmazzanak és ne csak a remélt gyors profitra figyeljenek.” Klaus Riegert, a kereszténydemokraták sportpolitikai szóvivője a közszolgálati állomások helyes elhatározásáról beszélt, tekintettel a német Sinkiewitz (T-Mobile) pozitív eredményt hozott vizeletpróbájára és a SAT1 döntését nem szolidárisnak nevezte. Werner Franke professzor, a gyógyszeres manipuláció elleni küzdelem tudományos élharcosa lesújtó véleménnyel lépett a nyilvánosság elé: „Amit a profi kerékpározásban átélünk, az nem más, mint a sport végső, perverz stádiuma!” A támadások kereszttüzébe került SAT1 ugyanakkor igyekszik figyelmen kívül hagyni az etikai kérdéseket, már az első napon úgy jelentkezett a helyszínről, hogy a Tour de France-on minden egy nagy ünnep. A válaszról a dán kerékpáros-szövetség gondoskodott, az összetettben akkor az élen álló, így sárga trikót viselő Michael Rasmussent – megalapozott doppingvádakkal – kizárta a válogatottból és ezzel megvonta tőle a részvételt a szeptemberben Stuttgartban lebonyolítandó világbajnokságon, valamint a 2008-as pekingi olimpiai játékokon. Az is kérdésessé vált Németországban, hogy a vb-re egyáltalán sor kerül-e. Az állami támogatásról döntő szövetségi belügyminiszter, Wolfgang Schäuble ugyanis megkérdőjelezte a doppingolás mocsarába süllyedt sportág létjogosultságát.
Az ARD/ZDF-akció ellentétes kommentárokat váltott ki a nemzetközi médiában, attól függően, hogy az ország sajtója milyen álláspontot képvisel a globális doppingolással szemben. A svájci Basler Zeitung így kommentálta a német televíziózás történelmi eseményét: „Valójában nincs hatékonyabb eszköz, ha csapást akarunk mérni erre a guruló gyógyszertárra. Ha minden adóállomás követné e példát, akkor a szponzorok is távoznának és a kerékpározástól elvonnák a pénzt, amely az emberiség történetében mindig a legnagyobb csábítást jelentette.”
A közszolgálati tévétársaságok példája a szponzorokra máris kihat. A Volkswagen autógyár cseh leányvállalata, a Skoda mérlegeli, hogy lemond a Tour de France támogatásáról, az adidas sportmárka pedig a T-Mobile-csapat szponzorálását szándékozik beszüntetni.