Feloszlatás, választás, megsemmisítés Sellyén

Ismét az urnák elé vonulhatnak a sellyei választók – ha lesz erejük még szavazni. Az Ormánság fővárosa ugyanis immár teljesen megosztott: októberben fölényesen nyert a korábbi polgármester, Förster Gyula, a júliusban tartott időközi választásokon azonban Nagy Attila futott be elsőként. Egyelőre még sincs végeredmény, hiszen a megyei bíróság megsemmisítette azt, így júliusban a legutóbbi eredmény ellenkezőjére is van esély.

A megyei bíróság azért semmisítette meg a júliusban megtartott időközi választás eredményét, mert kiderült, hogy a szavazatszámláló bizottságok tagjai közül sokan nem kértek a választóktól személyi igazolványt, s ezt később el is ismerték. A bírósági végzés előzménye, hogy a helyi választási bizottság egyszer már elutasított egy hasonló okból született beadványt, majd három magánszemély – ötvenegy aláírással alátámasztva – a megyei területi választási bizottsághoz fordult, amely megállapította: valóban több szavazókörben hibáztak. A fordulatot egy harmadik kérvény hozhatta volna, amely a Baranya Megyei Bíróságtól kért felülvizsgálatot. Ez utóbbit Nagy Attila, a legutóbb győzedelmeskedő polgármesterjelölt és két képviselő nyújtotta be. Öt személy nyilatkozatát is csatolták, akik állították: korábban olyan okiratot írtak alá, amelyen „fejléc” nem szerepelt, tehát biankó nyilatkozatnak számít. Ráadásul a szavazatszámlálók közül heten visszavonták állításukat, s éppen az ellenkezőjét adták elő a korábbiaknak, azaz, hogy nem történt olyasmi, ami miatt a választást érvényteleníthetnék.
A bíróság ennek ellenére a megyei területi bizottság vizsgálatára és az elenyésző szavazatkülönbségre hivatkozva végül jóváhagyta a megsemmisítésről szóló határozatot. (Az eredmény szerint mindöszsze negyvenhét szavazattal nyert Nagy Attila a korábbi polgármester, Förster Gyula előtt, de volt olyan képviselő is, aki csak hárommal előzte meg vetélytársát.)
Nagy a bíróság határozatát úgy kommentálta, szomorúan veszi tudomásul, hogy embereket egymásnak fordítva, a jog betűire hivatkozva hárman megtámadták az eredményt, s ezzel kétségbe vonták a becsületes sellyei polgárok akaratát. Förster, még a bírósági döntés előtt a Magyar Nemzetnek azt mondta, elfogadja a határozatot, bármi is legyen annak tartalma.
A Sellyét megosztó, az önkormányzat tavaszi feloszlatásához és az időközi választásokhoz vezető ügy szálai még a kilencvenes évekre nyúlnak vissza: a város akkor adta el egyik ingatlanát egy vállalkozásnak, amely később csődbe ment, s a felszámolótól a polgármester felesége vette meg az épületet. Az ingatlant aztán a polgármester megvételre felajánlotta a testületnek – hatmillió forintért –, az önkormányzat feloszlatását szorgalmazó, utóbb csak „a heteknek” titulált képviselők pedig úgy tudták, ugyanannyiért, amennyiért házastársa megvette azt. Kovács Lóránt, a „hetek” egyik tagja szerint azonban később kiderült, a feleség a vételárnál egymillióval többért akarta továbbadni az épületet. Annak ellenére, hogy Förster Gyula és házastársa elállt szándékától, a képviselők úgy vélték, morális okok miatt nem dolgozhatnak tovább a polgármesterrel. A városvezető akkor azzal gondolta kivédeni a támadásokat, hogy ügyészségi vizsgálatot kért maga ellen, s majdnem igaza is lett: megállapítást nyert, hogy nem történt bűncselekmény, ráadásul a városnak felkínált ingatlant negyvenmillióra értékelték, azaz a vételi ár sokszorosára. A sellyei képet színesíti, hogy a rebellis képviselők közül hárman jobboldali érzelműek, négyen baloldaliak.
A polgármesteri székért végül hárman indultak: Gurbács István, a Fidesz támogatásával, Förster Gyula, az egykori munkásőr függetlenként, legnagyobb ellenfele, Nagy pedig a szocialisták jelöltjeként. Ottjártunkkor nyilvánvalóvá vált: a lakók közül sokan úgy látják, hogy ha a megismételt választáson a hetek közül többen ismét bekerülnek, illetve Förster lesz a polgármester, működésképtelenné válik a város. Förster ezzel szemben úgy véli, ha megnyeri a választást, a testület összetétele pedig nem változik, sokkal több kompromiszszumra lesz szükségük – s erre hajlandó is. Nagy Attila ellenben azt mondja, Sellyén érezhető, hogy az emberek immár változást akarnak, s mivel kimaradt a korábbi acsarkodásból, ő a legalkalmasabb a polgármesteri posztra.
A közel háromezres városka lakóit viszont már alig-alig foglalkoztatja a választás: legtöbben úgy vélik, Sellyének csak rosszat hozott, hogy ennyi ideig vezető nélkül maradt a település. Egy negyvenes éveiben járó, nemzeti érzelmű vállalkozó szerint nem érdemes elmenni a következő szavazásra, hiszen itt inkább a baloldal két táborának összetűzéséről van szó: a múlt rendszer egykori párttagjai, és az új, fiatal, feltörekvő kurzus emberei harcolnak egymással. Bufa Nándor vízvezeték-szerelő véleményének változása jól tükrözi a város hangulatában beállt pálfordulást. Októberben még Försterre voksolt, júliusban nem szavazott, mert haragudott a testületre, legközelebb viszont elmegy, s mint mondja, Nagy neve mellé teszi majd az ikszet. Reménykedik: hátha a fiatalabb generáció többet tud tenni Sellyéért. Ennek dacára úgy gondolja, nem helyben dőlnek el a fontos dolgok; a nagypolitikának kellene többet tennie az Ormánságért.
A helyi választási bizottság kitűzte az újabb voksolás idejét: ha elegendő idő lesz a szavazólapok legyártására, akkor most vasárnap már az urnák elé vonulhat a közel 2500 választó.