Ingatag német szolidaritás

Kritikus szakaszához érkezett az a különadó, amely a német újraegyesítés óta a volt „endékás” honfitársak életkörülményeit feljavítandó, mint kiegészítési illeték terheli a nyugati tartományok polgárait. A koordinálást végző szövetségi építés- és közlekedésügyi miniszter, Wolfgang Tiefensee nem rejtve véka alá ellenérzéseit, úgy fogalmazott, hogy „véget ért a kéregetés időszaka”.

Karl-Heinz Dake, az adófizetők érdekképviseletének elnöke emlékeztet arra, hogy a kiegészítési illetékként bevezetett adó azóta tartós tehernek minősíthető, ellentmond az alkotmány előírásainak és el kellene törölni. Követelését arra építi, hogy a 2019-ig befolyó összegek harmincmilliárd euróval haladják majd meg az előirányzott befektetések nagyságrendjét. A szövetség az alkotmánybírósághoz benyújtott keresettel próbál célhoz érni.
A jogtalannak vélt adó felhalmozódásának felelősségét sokan az illetékes miniszter terhére írják, mert a hajdani lipcsei főpolgármester Tiefensee nem igazán rendelkezik elképzelésekkel a pénz felhasználására. Mások nem túl szolidárisan egyenesen úgy vélik, a keleti tartományok infrastruktúrája már elérte a nyugati színvonalat, s immár ezt az országrészt kéne segíteni a szolidaritási kasszából, például az úthálózat rendben tartásában és továbbépítésében. Michael Glos (CSU) gazdaságügyi miniszter leszögezte, hogy „most már a nyugaton a sor”. Kollégája, a pénzügyi tárcát vezető Peer Steinbrück
(SPD) nem titkolja, fájdalmat okoz neki a keletnek folyósítandó támogatás.
Berlinben erősödik a meggyőződés, hogy a szolidaritási adó idejétmúlt modellnek számít. Wolfgang Tiefensee már csak olyan régiókra igyekszik összpontosítani a figyelmét, amelyek a jövőt szolgáló technológiai befektetésekre törekszenek. Jellemző módon több szempontból is érintettként a vitához cinikusan csak annyit tud hozzátenni, hogy „nagy csodákra a kelet felépítésében már nem lehet számítani”.