Látványos ásatás és emberáldozat

Szeged belvárosában a régészek egy ötven méternél is hosszabb középkori vártemplom falmaradványait és sírjait tárják föl, eddig ötszáznál több temetkezőhely került a felszínre. A nagy érdeklődésre való tekintettel idegenvezetők mutatják be az ásatást a nagyközönségnek. A Tisza rákóczifalvi szakaszán, a bivalytói résznél emberáldozatra utaló leletet találtak a szolnoki történészek.

Olyan nagy közönségsikere volt Szeged belvárosában a vártemplom feltárásának, hogy valószínűleg idegenvezetők segítségével közvetlen közelről is megtekinthetik az érdeklődők az ásatást – nyilatkozta lapunknak Horváth Ferenc régész, a szegedi Móra Ferenc Múzeum tudományos igazgatóhelyettese. Az elképzelések szerint nem csupán a földmunkákat, de a rajzkészítés, dokumentálás, megőrzés folyamatait is végigkövethetik a látogatók, vagyis azt a labormunkát, amelyet egyébként nem láthatnak.
Nyolc éve folynak munkák a XIV. századi vártemplom romjainál, eddig több mint ötszáz sír került felszínre, de akár nyolc-tízezer temetkezőhely is lehet a területen. Nagyszámú tárgyi leletet találtak eddig a kutatók, leggyakrabban ruhamaradványok kerülnek elő. Sok faragványt, falrészletet is feltártak a helyszínen, sajnos ezekből nem építhető úgynevezett műrom, mivel hazánk is aláírta a velencei chartát, ami tiltja ezt, így csak romrészleteket restaurálhatnak a régészek. Előkerült viszont a déli oldalkápolna egyben maradt gótikus csillagboltozata, amelyet Horváth Ferenc szerint újjá lehetne építeni, ezzel érdekes látványossággal gazdagodna a város és az ország. A templom királyi birtokon feküdt, és a maga korában a nagyobbak közé tartozott. A helyszínen talált egyik legérdekesebb műkincs egy vörös márványból faragott, alakos ábrázolással díszített síremlék, amelyet valószínűleg nagy távolságból szállíthattak az alföldi városba.
Népvándorlás kori falura bukkantak a régészek a Vásárhelyi-terv részeként zajló folyószabályozás egyik helyszínén. A Tisza rákóczifalvi szakaszán, a bivalytói résznél talált hajdani település különlegessége, hogy teljes terjedelmében feltárható – közölte Csányi Marietta, a szolnoki Damjanich- múzeum ásatásvezető régésze a távirati irodával. Az egykori falu korának meghatározása nehéz feladat volt, mivel több nép is élt a területen. Előkerültek a szarmaták, a kelták településnyomai, de itt található a Kárpát-medence talán leggazdagabb rézkori temetője is. A feltáráson összegyűlt kerámiák alapján végül sikerült a IX. századhoz, a késő népvándorlás idejéhez kötni a régészeti anyagot – mutatott rá az ásatásvezető. Hozzátette, a korjelző kerámiák mellett más jelek is arra utalnak, hogy a magyarok bejövetele előtt virágzó élet volt a faluban. Az utcás rendszerű település lakó-, tároló- és hulladékgödrei mellett ugyanis több, nem a napi gazdálkodáshoz, hanem feltehetően állatáldozathoz köthető tárgyi emlék is napvilágra került. A kereszténységet megelőző kultusz emlékének tekinthető az a néhány verem, amelyekben nagy testű állatok, főleg szarvasmarhák egészben elhelyezett maradványait vagy csak koponyáját találták meg. Csányi Marietta elmondta, hogy komoly fejtörést okozó leletre bukkantak, ugyanis egy fej nélkül eltemetett emberi csontváz is előkerült az egyik gödörből. Az emberi maradványról megállapították, hogy részei nem anatómiai rendjüknek megfelelően helyezkednek el, tehát lefejezésén kívül más hatások is érhették. Feltehetőleg egy emberáldozat emlékét sikerült feltárniuk a tudósoknak. Már tavaly is került elő hasonló lelet, de egy jóval korábbi időszakból, így valószínű, hogy ez a szokás korokon és népeken át ható tradíció volt.