Pervez Musarraf kutyaszorítóban

2007. 07. 24. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Pakisztánban felháborodással fogadták azt az washingtoni bejelentést, miszerint az Egyesült Államok nem zár ki semmilyen lehetőséget az Észak-Vazirisztánban rejtőző al-Kaida-sejtek, vagy ha úgy tetszik, a külföldi iszlamista fegyveresek bázisai elleni harcban. Pakisztán északnyugati tartománya törzsi területeivel ugyanis katonai szempontból „összefolyik” a szomszédos Afganisztánnal: az itt húzódó magashegyi vidék kitűnő rejtekhely a harcosoknak, míg egyfajta hírszerzési rémálom. Washington az enyhén szólva nem demokratikus pakisztáni Musarraf-rezsim támogatását mindig is az afganisztáni háborús erőfeszítések elősegítéséhez vagy legalábbis a semleges státus fenntartásához kötötte, s bár a pakisztáni katona-államfő láthatólag mindent megtett ennek érdekében, ő sem vehette elejét a szomszédos országba, vagy onnan történő átszivárgásnak, ami végül is a NATO veszteségeinek biztos emelkedését hozza. Ráadásul a belső ellenzékkel folytatott huzavona, az iszlamistákkal zajló összecsapások idején nem szerencsés az amerikai politika kiszolgálójaként megjelenni a közvélemény előtt. Hogy a különböző események nem függetlenek egymástól, arra az is rávilágít, hogy az iszlámábádi csatározásokat követően rúgták fel a vazirisztáni fegyveres csoportok azt a múlt szeptemberben kötött megállapodást, amely a külföldi (arab) fegyveresek elszigetelésének egyetlen hatékony módszere lehetett volna Pervez Musarraf számára.
Persze az is tény, hogy az amerikai erők nem csak fenyegetnek azzal, hogy maguk veszik kézbe a határ pakisztáni oldalán bujdosó, de Afganisztánban operáló fegyveresek elleni harcot. Nemegyszer előfordult, hogy pilóta nélküli Predator harci gépek Hellfire rakétákkal már pakisztáni területen mértek csapást a kijelölt célpontra, a hírszerzés nehézségeit pedig az mutatja, hogy ezeknek a támadásoknak már pakisztáni illetőségű civilek is áldozatul estek. Ráadásul igen nehéz megítélni, hogy mi is zajlik a szabdalt terep légterében, a völgyekbe például egyáltalán nem látnak be a radarok. A kasmíri szembenállás hasonló katonai-technikai problémái miatt is döntött úgy Iszlámábád, hogy Svédországtól Erieye radarrendszerrel felszerelt Saab 2000-es légtérellenőrző repülőgépeket szerez be.
A sors iróniája, hogy a pakisztáni elnök a hírszerzés (SIS) vezetőjeként maga is részt vett amerikai támogatóival együtt a nyolcvanas években a határvidéket átszövő „kapcsolati háló” létrehozásában. Míg a cél akkor az Afganisztánt megszálló szovjet erők ellen harcoló mudzsahedek felfegyverzése volt, mint azt 2001. szeptember 11. igazolta, a fellépés később meszszemenő következményekkel járt, amelyekkel akkor senki nem számolt. A kutyaszorítóba került Musarraf önmagát is okolhatja helyzetéért.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.