Szorongások

Egy huszonhárom éves, nyolc hónapos terhes nő június 25-én kora este Újpest egyik társasházában megölt egy asszonyt. A gyilkost a rendőrök még akkor éjjel elfogták. Dolgukat megkönnyítette, hogy az áldozat mellett egy irattárcát találtak. A gyanúsított azt vallotta a rendőröknek, egy szál cigarettát kért áldozatától, és mert nem kapott, dühében késsel kétszer megszúrta, majd elvette a táskáját.

Tyukász Tamás, a Fóti Ökumenikus Általános Iskola és Gimnázium igazgatója este hat után tette ki kolléganőjét autójából az újpesti panelház előtt. Egész nap érettségiztettek. H. Emese 1993 óta dolgozott Fóton, tizenkét éve volt igazgatóhelyettes. Férjével Erdélyből települt át Magyarországra, román–orosz szakos tanár volt. Ötvennyolc éves, gyermektelen. Édesanyja, aki náluk lakott, nemrég meghalt. A temetésére készültek.
Egy temetésből kettő lett.
A rendőrség még nem zárta le a nyomozást, bár az ügy első látásra kézenfekvőnek látszik. A feltételezett gyilkost, D. Rékát előrehaladott terhessége miatt a tököli rabkórházban őrzik, hisz bármikor világra hozhatja gyermekét. Szigeti József rendőr alezredes, a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) erőszakos személy és vagyon elleni bűncselekmények osztályának vezetője azt mondja, látott már sokféle gyilkosságot tizenhat éves pályája alatt, hajléktalanok között nem ritka, hogy húsz forintért vagy egy pár cipőért megölik a társukat. De olyannal még nem találkozott, hogy nyolc hónapos terhes asszony ölt.
A fiatal nő két késszúrással, hátulról döfte le a lépcsőházban H. Emesét, aki néhány perc alatt elvérzett. Életét akkor sem lehetett volna megmenteni, ha három mentőautónyi orvos áll mellette. A szomszédok találtak rá. Annyit tudott mondani: leszúrtak.
Mivel még tartott az érettségi, a fóti tantestület és a diákság azonnal értesült a történtekről.
– Keresztény emberekként hisszük, hogy az élet nem ér véget a földi léttel, de még így is nehéz feldolgozni a hírt – mondja Tyukász Tamás. – Ez a tantestület nemcsak egy munkahelyi, hanem keresztény közösség is, amelyben fontosak a lelki kapcsolatok. Emese vezetőként folyamatosan vállalkozott arra, hogy feloldja a problémás helyzeteket, foglalkozzon a kollégái lelkével is. Nem volt saját gyermeke, nem volt itthon a férje, így a munkahelye az átlagosnál többet jelentett neki. Egy fiatal kolléganőnk azt mondta róla: ő volt a mi anyukánk.
Nehéz elhinni, hogy valaki józan állapotban ölni képes egy szál cigarettáért. Érthető, hogy sokan azóta is találgatják, valóban a gyilkost fogták-e meg, valóban egy szál cigarettán múlott-e H. Emese élete. Gyanúsnak találják, hogy valaki gyilkosság elkövetése után a helyszínen felejti a tárcáját, és dühét feledve magával viszi áldozata táskáját, amelyből később hiányzik a mobiltelefon és a pénztárca. Furcsa az is, hogy egy huszonhárom éves, előrehaladott terhes fiatalasszonyban akkora erő lakozik, hogy két késszúrással hátulról ki tud végezni valakit. Az első rendőrségi jelentések is férfi elkövetőt feltételeztek. Ezért nem kizárható, hogy a tettes nem volt egyedül, illetve hogy D. Réka fedez valakit abban a reményben, hogy terhessége enyhítő körülménynek számíthat. Ez idáig néhány lopás volt a rovásán, illetve – és ez nem mellékes az ügy szempontjából – egy alkalommal megkéselte az élettársát.
Nyilvánvaló, hogy a nyomozók sem fogadják el szó szerint a gyilkos vallomását, hisz sok még a tisztázandó kérdés. A gyanúsítottnak joga van védekezni, azt mond, amit akar. A rendőrség dolga, hogy a vallomás igazságtartalmát mérlegelje. Az elkövetés jelenleg kellően alátámasztott, tudjuk meg Szigeti Józseftől, vannak személyi és tárgyi bizonyítékok, és szemtanút is találtak, aki felismerte D. Rékát. Az alezredes elmondása szerint nem egyedi az a hiba sem, hogy a helyszínen marad a tettes valamely tárgya, máskor is előfordul, ha a támadó és az áldozat dulakodik. Talán ez történt most is.
D. Réka egyébként a rendőröknek elismerte, hogy leszúrta H. Emesét. Azt vallotta, nagyon vágyott egy cigarettára, látta, hogy H. Emese az utcán rágyújt, odament hozzá, és kért egy szálat. Az asszony flegmán, elutasítóan válaszolt, ezen feldühödött, utánament a lépcsőházba, nem engedte, hogy bezárja a lépcsőházajtót, és megismételte kérését. Megint visszautasították. Ekkor vette elő a kést a táskájából, utolérte H. Emesét a második emeleten és szúrt. A kés nem került elő, a gyanúsított azt vallotta, valahol eldobta.
D. Réka dunakeszi illetékességű, de barátjával az újpesti Szigeti József utcában lakik, ahol H. Emese is. A gyilkosság után hazament Dunakeszire, átöltözött, majd visszatért Újpestre, és barátja házának pincéjében elégette a levetett ruháit. Közben ottfelejtette H. Emese táskáját. A rendőrök néhány órával a gyilkosság után felismerték és az utcán elfogták. Az bizonyos, hogy a mobilt a gyilkosság után használta valaki, és előkerült a bankkártya is, de arról Szigeti József még nem tudott beszámolni, hogy illetéktelenek megpróbálták-e használni.
Mindezek miatt a rendőrségnek igen nagy körültekintéssel kell eljárnia. Nem mindegy ugyanis, hogy milyen tényállást állapítanak meg: alapesetű gyilkosságról vagy rablógyilkosságról van-e szó. Az egyiknek a büntetése öt–tizenöt év, a másiké életfogytiglani is lehet. De nem kizárható, hogy végül emberölés és kifosztás lesz a vád, ami azt jelenti, D. Réka csak utóbb gondolt arra, hogy magával viszi áldozata táskáját is. A motivációt tehát pontosan tisztázni kell. Miként azt is, hogy milyen állapotban követte el tettét a gyilkos. Beszámítható volt-e, állt-e alkohol vagy kábítószer hatása alatt? Az már most bizonyos, hogy a fiatal nő Tökölön szüli meg a gyermekét. Szakértők vizsgálják majd azt is, milyen D. Réka értelmi szintje, mivel magyarázatot kellene találni arra, miért öl valaki egy szál cigarettáért.
– H. Emese jószívű, szeretetre méltó ember volt, nehéz elhinni, hogy bárkivel szemben is agresszívan viselkedett volna. Azt viszont el tudom képzelni, hogy egy áldott állapotban lévő fiatalasszonynak nem akart cigarettát adni – mondja Tyukász Tamás. – Ugyanakkor mindig aggályosan vigyázott, hogy ne kerüljön bajba, nem ment át pirosnál az úttesten, nem követett el szabályszegést. Kiszolgáltatottnak érezte magát a világban, és gyakran emlegette, attól fél, hogy megtámadják.
Amitől tartott, bekövetkezett.