Veszélyes játék a póló presztízsével

A magyar válogatott nyolc meccsből nyolcat nyerve, százszázalékos teljesítménynyel zárta a férfi vízilabda Világliga csoportküzdelmeit, alábbi írás mégsem a mieink dicsőségét zengi, hanem némely vetélytárs szégyenét. Akik a mieink ellen nem tudtak, egymás ellen azonban olykor bizonyára nem is akartak győzni; így fordulhatott elő, hogy a három és fél hónappal ezelőtti világbajnok horvátok és vb-bronzérmes spanyolok előtt a románok jutottak be a berlini döntőbe, miután Bilbaóban 9-3-ra verték a házigazdát és 8-6-ra a vb-címvédőt.

Gondoljunk bele, amint a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség, a FIFA megszervezi a nyár legrangosabbnak szánt tornáját, amelyet nyilvánosan lelazsál a világbajnok és a vb-harmadik! Eleve tartalékos kereteket neveznek, ha azért így is marad egy-két sztárjuk, azokat többnyire felültetik a lelátóra, a pályán lévők pedig minden rutinjukkal, a szemérmetlenség határát is áthágva igyekeznek alulmúlni az ellenfelet, csak hogy a selejtezők után ne kelljen a döntőben is szenvedniük, hadd menjenek végre szabadságra. Futballban ez persze elképzelhetetlen, vagy ha mégis megtörténne, óriási botrány kerekedne az ügyből, eltiltásokkal, pénzbüntetésekkel, kirúgásokkal, lemondásokkal.
Vízilabdában másutt van az ingerküszöb. A horvátok a Világliga selejtezőire otthon hagyták vb-aranyérmeseik színe-javát, a spanyolok pedig rémülten konstatálták, hogy így, ha nem vigyáznak – a magyarok mögött –, még másodikok lesznek. Ezért aztán a budapesti kvalifikációs körben ők is zöldfülű csapatot neveztek a horvátok ellen, és ezzel el is érték a céljukat: kikaptak 8-6-ra. Hazai pályán, a Bilbao peremén fekvő Portugaletében mégis veszélyes közelségbe került a továbbjutás, de a románoktól elszenvedett 9-3-as megaláztatással biztosították a kiesést, és mivel a horvátok hasonlóképpen cselekedtek – ők a románoktól csak 8-6-ra kaptak ki, viszont az amúgy gyengécske oroszoktól beszedtek egy 14-8-at –, Magyarország mögött Románia jutott tovább abból a csoportból, amely felvonultatta a teljes vb-dobogót.
Többszörös szégyen – a csapatok, a nemzetközi szövetség és a sportág számára egyaránt. Ám a póló és annak vezérkara sok mindent elbír. Gianni Lonzi, a FINA vízilabda-technikai bizottságának elnöke például különösen ritkán jön zavarba, tegnap is kedélyesen és minden felelősséget elhárítva felelt érdeklődésünkre, amely a Budapesten és Portugaletében történteket firtatta. „Nézze, éppen a női junior vb-n vagyok Portóban, a kérdésére csak annyit tudok válaszolni, hogy a csoportból Magyarország és Románia kvalifikálta magát. Ha nem láttam a meccseket, mi egyebet mondhatnék? Igaza van, ha Románia 9-3-ra veri Spanyolországot, az nem normális eredmény, de elképzelhető, hogy valakit végleg, csere nélkül kiállítottak brutalitásért, és akkor mindjárt minden más, nem igaz?” – tette fel a szónoki kérdést Lonzi úr, miközben pontosan tudta, hogy nem állítottak ki senkit, hisz a spanyolok legfeljebb saját szurkolóikkal szemben viselkedtek brutálisan.
A nemzetközi szövetség székhelyén szóban és írásban is érdeklődtünk a portugaletei csoport FINA-delegátusa, illetve az ő benyomásai iránt, ám udvariasan riadt elutasításban volt részünk. Szerencsére azért így is találtunk hiteles szemtanút, Kemény Dénest, a százszázalékos teljesítménnyel döntős magyar válogatott szövetségi kapitányát:
– Tavaly nem indultunk a Világligában, mert nem tartottuk követendőnek az élvezethalmozást. Idén viszont úgy gondoltam, egy évvel az olimpia előtt nem lenne szerencsés egész nyárra szélnek ereszteni a válogatottat, ezért egyéb verseny híján beneveztünk. Ezután szembesültünk azzal, milyen is ez a torna. Kezdve onnan, hogy öt európai csapat két körmérkőzéses fordulóban dönti el a továbbjutást, miközben a három ázsiai–óceániai és a négy amerikai csak egyszer játszik egymással. Ez az aszimmetrikus terhelés már megadta a vicces alaphangot. Erre jött a reakció: a horvátok jó pár játékosukat elengedték szabadságra, a spanyolok pedig nem igazán akartak továbbjutni. Ez ellenünk nem derült ki, szinte mindenki a magyarokkal vívta az egyetlen normális mérkőzését. Talán még győzni is próbáltak, de miután például itthon 9-2-re elhúztunk a spanyolok ellen, érthetően már azért hajtottak, nehogy tíz góllal kikapjanak. Ha vb-t rendeztek volna nyáron, azt mindenki komolyan veszi, de a FINA évente durván változtatgatja a versenynaptárt, hibát hibára halmoz. Sajnos a Világliga is hamvába holt baromság.
Amelynek ráadásul még meszsze nincs vége, de határozott remény mutatkozik arra, hogy az augusztus 7. és 12. közötti berlini döntő – a hivatalos elnevezés „Szuperdöntő”, de ezt egyelőre hagyjuk – komoly sportág komoly versenyformáját idézze. Az „A” jelű európai ötösből a szerbek jutottak tovább, miután éles meccseken előzték meg két fő riválisukat, a montenegróiakat és az olaszokat, a németek pedig a házigazda jogán negyedikként is bekerültek a legjobb nyolcba. A FINA már a finálé csoportbeosztását is elkészítette, eszerint a mieink a németekkel, az ausztrálokkal és a kanadaiakkal alkotnak egy kvartettet, a másik ágon az Egyesült Államok, Kína, Szerbia és Románia játszik.
Remélhetőleg már nem a nézők idegeivel és a sportág maradék presztízsével.