Baldachin

Simontornyától mindössze tizenkét kilométerre fekszik, de a messziről érkezőnek úgy tűnhet, a világvégére kell utaznia, ha Tolna hepehupás útjain Ozorát választja céljául. A szokatlan hőségtől kiégett kukoricások közül szegényes külsejű falvak bukkannak elő, s napjainkban maga Ozora sem fényes gazdagságáról nevezetes. Ezért is fontos a község számára, hogy a híres Pipo-vár régi szépségében tündökölve minél több látogatót csábítson ide.

Ozora több mint ezeréves történetének kétségkívül Zsigmond király hadvezérének uralma volt a legszebb időszaka – a nevezetes 1848-as ozorai diadal mellett. Ozorai Pipo a XV. századi Magyarország karakteres figurája volt. Az elszegényedett firenzei kereskedőcsalád sarja, eredeti nevén Filippo Scolari, nagyon mélyről indult, és – Zsigmond saját hatalmát erősítő „káderpolitikája” következtében – igen magasra jutott. Tizenhárom évesen még csak egy Budán működő itáliai kereskedő, Luca Pecchia inasa volt, ám fiatalon megismerkedett az esztergomi érsek testvérével, Kanizsai Miklós tárnokmesterrel, aki magához vette a tehetséges fiatalembert. Így lett huszonnyolc évesen simontornyai várnagy, majd hamarosan a szomszédos Ozora birtokosának, Borbálának boldog férje is.
Ettől kezdve karrierje még gyorsabban ívelt fölfelé. Zsigmond király felfigyelt rá, s egyre fontosabb tisztségekkel tüntette ki. Az igazi áttörés azután következett be, hogy a király ellen szervezkedő főurakkal – többek között Kanizsai Miklóssal – szemben Ozorai Pipo a törvényes uralkodó mellé állt, és a Zsigmond-párti Szécsi Miklós bandériumához csatlakozott. A király Ozorai Pipót bízta meg a lázadókkal való tárgyalással, majd az ítélkezés jogát is az ő kezébe adta, így neki köszönhető a szervezkedés gyökeres felszámolása, vagyis az összeesküvők megöletése. Bizonyára ennek a hűségnek is köszönhető, hogy Filippo Scolari hamarosan Zsigmond király bizalmasa lett, az országot irányító bárók közé emelkedett.
Ozorai Pipo jól kamatoztatta itáliai kapcsolatait is, és szülőföldje is megbecsülte a tehetséges katona-diplomatát. Ennek az elismerésnek a jele egy XVI. századi észak-itáliai szólásmondás, mely igen beszédesen mutatja a temesi ispán társadalmi helyzetét. A „jobban megbízik benne, mint a magyarok az ispánban” fordulatot még Niccolo Machiavelli is fölhasználta A mandragóra című színdarabjában – némi változtatással.

A sikeres hadvezéri tevékenység és a számtalan diplomáciai küldetés ellenére mindvégig a hozományként kapott birtokrész volt Filippo Scolari családi fészke, ahol azonban javarészt felesége, Borbála tartózkodott. Zsigmond bizalmasa Ozorát virágzó mezővárossá fejlesztette. Tolnai birtokának központjában letelepítette az obszerváns ferenceseket, akik részére V. Márton pápa engedélyével tekintélyes kolostort építtetett. Magának pedig a plébániatemplom melletti dombon emeltetett fényűző rezidenciát itáliai építészekkel. A várépítést engedélyező királyi oklevél 1416-ból származik, s nagyon valószínű, hogy 1423-ban már új hajlékában tudta fogadni az Ozorára látogató uralkodót, akinek híres Sárkányrendjében is fontos szerepet játszott, annak egyik alapító tagja lett.
Lényegében egyszerre zajlott a kolostor és a vár építése, és valószínűleg e két hatalmas volumenű megrendelés jótékony hatással volt a település, sőt talán az egész térség gazdasági fellendülésére. Ozora – Filippo Scolari közbenjárására – mezővárosi kiváltságokat kapott, ami tovább erősítette a települést.
Mindenesetre nagyon tanulságos, hogy a vár felújításához több mint négyszer annyi időre volt szükség, mint a megépítéséhez. Aki a nyolcvanas években járt Ozorán, még csak egy omladozó magtárat láthatott a késő gótikus, reneszánsz stílusban épült, majd barokk ráépítéssel átalakított vár helyén. Voltaképpen ez az épület volt a vár, melynek emeleti termeit már a XVIII. század végétől nagyobbrészt magtárnak használták, és ezt a funkciót a fordulat éve után is megtartották. Persze 1950 után volt már benne lakás, iroda, osztály- és tornaterem is, mikor mire volt szükség. Az épület szerencsére – minden viszontagság ellenére is – megmaradt, és részleges helyreállítása már a hetvenes években megkezdődött.

A kívülről szépen helyrehozott, falodzsával ellátott, szabályos négyszög alaprajzú vár – a mellette álló templommal együtt – már messziről csalogatja a távolról ideérkező vendégeket. Harminc év munka után ma már szinte teljesen a régi szépségét mutatja az épület. A vár környezete azonban még hagy némi kívánnivalót maga után: a poros földút és az ideiglenes deszkakerítés egyelőre inkább felvonulási területnek látszik, mint végleges megoldásnak. Itt is, ott is épületmaradványok tűnnek elő a föld alól, és nem is véletlenül, hiszen az ásatások még mindig nem értek véget.
Schranz Mónika, a vár gondnoka kérdésünkre elmondta, hogy bár az épület helyreállításával 2002-ben elkészültek, ezzel még nem fejeződött be a munka, hiszen hátravan a bástyákkal megerősített várfal rekonstrukciója. A falakból sok-sok évtizede már semmi sem látható a földfelszín felett, de az alapok kiásásával lehetséges a pontos helyreállítás.
Szerencsére azonban a vár sorsa már rendeződött. Hosszú huzavona után, hiszen a felújításokon kívül még egy fontos feladat volt: üzemeltetőt kellett találni, aki a fenntartáson kívül vállalja az évszázadok során teljesen kiürült épület berendezését is. A Kincstári Vagyoni Igazgatóság büdzséjéből csak a rezsi kifizetésére tellett, ez pedig kevés volt az előrelépéshez. Tolna megyének saját forrása nem volt, a meglévő kulturális alapból kellett volna mindent állni, mivel nem kaptak állami támogatást. Ez pedig jelen körülmények között lehetetlen. Még kisebb esélye volt annak az elgondolásnak, hogy maga Ozora vegye kezébe a vár üzemeltetését. Szerencsére a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága vállalta az ozorai vár vagyonkezelői, fenntartói feladatait, és elkezdődhetett a berendezés. A frissen elkészült emeleti rész néhány hete nyílt meg a nagyközönség előtt.
Az eredmény nagyon látványos. Van itt korabeli fegyverzet, lóháton ülő páncélos katona, reneszánsz bútorokkal berendezett szalon, középkori oltár a hajdani várkápolna helyén. Talán ez a helyiség a legérdekesebb az egész épületben, itt ugyanis eredeti freskómaradványok is előkerültek. Az építtetők szándékainak megfelelően Szent Fülöpnek és Szent Borbálának a tiszteletére szentelt kápolnában jól látható egy Szent László-kép töredéke. Némi hiányérzete persze lehet a látogatónak, hiszen a középkori terekben elhelyezett kitömött kanadai jegesmedve, de még az erdélyi barnamedve is inkább tűnik „helykitöltő” tárgynak, mint a Pipo-rezidencia szerves részének. A látszat azonban néha csal. A jegesmedve a barokk átépítést végeztető Esterházy családnak emléket állító kiállítás része lesz. A kiállítás központi személyisége az 1944-ben hősi halált halt Esterházy Antal Rudolf herceg lesz, akit közeli barátság fűzött Az angol beteg című film által is közismertté vált híres Afrika-kutatóhoz, felfedezőhöz és pilótához, Almásy Lászlóhoz. Antal Rudolf herceg finanszírozta Almásy első afrikai útját, sőt el is kísérte barátját.
Sok újjászülető várunkhoz hasonlóan Ozorán is nagyon hiányzik egy szakmailag is értékelhető történeti kiállítás. Talán erre sem kell sokat várnunk.
– Még csak a munkák elején tartunk – mondja Schranz Mónika. A tervek szerint új, méltó helyre kerül a földszinten elhelyezett, rendkívül igényes Illyés-kiállítás, mely egyelőre az egyetlen befejezett tárlat a várban. A közeli Rácegrespusztán született Illyés sokat időzött Ozorán, és az életművét bemutató tárlatot egy alkalmas tájházban szeretnék elhelyezni. Bizonyára jobban illene ez Illyés életéhez és munkásságához, mint a késő középkori vár, ugyanakkor a megüresedő termek alkalmasak lennének egy történeti tárlat létrehozására. Schranz Mónika szerint azonban ez még hatalmas munka, hiszen a vár környéki ásatásokon előkerült látványosabb tárgyak – néhány kőfaragványt és kisebb jelentőségű leletet leszámítva – ma nem Ozorán vannak, hanem számos megyei és országos múzeum raktárában és kiállítótermében. Ásatási tárgyakban nincs hiány, az avarok korától kezdve a második világháborúig számtalan kisebb-nagyobb maradvány került elő a vár környéki feltárások alkalmával. A szakszerű válogatáshoz és a bemutatás körülményeinek megteremtéséhez azonban rengeteg időre és pénzre van még szükség.

Tervekben nincs hiány, és most már talán a megvalósulás sincs távol. Dobó Ágota, a Műemlékek Nemzeti Gondnokságának általános igazgatóhelyettese elmondta, hogy a mostani emeleti berendezés nem öncélúan alakult így: távlati tervük, hogy egy XV. századi élményvárat hozzanak létre. A legfontosabb célcsoport a gyerekek és a fiatalok lennének, öttől huszonöt éves korig. Persze más is megtekintheti majd az élményvár termeit, de vélhetőleg a fiatalabbakat jobban leköti a hazai múzeumokban ma még ritka teljes átélhetőség lehetősége.
– A várbeli életet, háztartást szeretnénk bemutatni élményszerűen – mondta Dobó Ágota. – Az a célunk, hogy a gyerekek szereplőkké válhassanak, befekhessenek a baldachinos ágyba, odaülhessenek egy reneszánsz asztalhoz, megismerjék a korabeli illemszabályokat, életkörülményeket, megtudják, milyen körülmények között születtek akkoriban az emberek, milyen volt a higiénia, a tisztálkodás. Hasonlóan szeretnénk bemutatni, hogyan történt a várvédelem, milyen volt egy uralkodói fogadóterem. A tervek között szerepel még egy használhatóan felépített reneszánsz konyha is, ahol kiderülhet, hogyan és mit főztek ötszáz évvel ezelőtt a főúri kastélyokban.
Az első nagy lépést, a várkastély berendezését már megtették. Sok múzeum összefogására volt szükség ahhoz, hogy a merész elgondolások valóra válhassanak. A várkápolna oltárképét a Szépművészeti Múzeumtól kapták, a Zsigmond-kori fegyvereket a Hadtörténeti Múzeum segítségével készíttették el, a korabeli edényeket, bútorokat, használati tárgyakat a Budapesti Történeti Múzeumtól és a Néprajzi Múzeumtól kölcsönözték.
Tervezik, hogy a jelenleg üresen álló második emeleten – mely a barokk átépítés idejéből való – elhelyeznek egy nagyméretű, körüljárható vármakettet, melyen bemutatható lenne a várak több, általános szerkezeti sajátsága: a farkasverem, a gyilokjáró, a toronytípusok. Készülnek továbbá élethű fegyver- és páncélmásolatok is, melyeket a gyerekek maguk is kipróbálhatnak majd.
Nem csupán a középkori körülmények érzékletes bemutatására terjednének ki a múzeumpedagógiai elgondolások, hiszen Ozorai Pipo személye nagyon alkalmas arra, hogy egy sereg pozitív emberi tulajdonságról beszélhessenek a látogatóknak: szeretetről, barátságról, tisztességről, hűségről. Filippo Scolari élete minden siker ellenére sem volt könnyű, hiszen mind a négy gyermekét eltemette. Mivel utód nélkül halt meg, kieszközölte a királynál, hogy felesége örökölhesse minden vagyonát. Figyelemre méltó az a szeretet, ahogy feleségéről, Ozorai Borbáláról gondoskodott.
A hajdani firenzei kereskedő teljesen magyarrá vált. A maga korában ő tette a legtöbbet az ország védelméért, neki köszönhető az al-dunai végvári rendszer kiépítése, s legalább tizennyolc csatát vívott a török ellen. Még ruházkodásában is hasonulni akart a befogadó ország szokásaihoz, a feljegyzések szerint az itteni népek szokásának megfelelően „hosszú szakállt és vállra omló hajat viselt, ruhája a földig ért és mindig selyemből készült”. Andrea del Castagno fennmaradt képén, mely a firenzei Sant’ Apollonia Múzeumban látható, egy érdeklődő arcú, divatos páncélba öltözött, tetterős fiatalembert látunk, karddal a kezében. Haja valóban hosszú, és szakálla kettős ágban végződik.
Dobó Ágota szerint Ozorai Pipo vára rendkívül jó lehetőséget teremt arra is, hogy bemutassák benne az itáliai–magyar kapcsolatok fontos szeletét. Hiszen az épület firenzei mester műve, valószínűleg Manetto Ammannatini alkotása, és bár kívülről úgy néz ki, mint egy erődítés, az udvar miliője reneszánsz. Különös ez a kora reneszánsz épület a mi középkori világunkban; az ozorai vár csaknem egy időben épült a diósgyőrivel, mégis hatalmas a különbség a két erődítmény között. Az ozorai vár sokkal korszerűbb, inkább emlékeztet firenzei városi palotára, mint egy hagyományos középkori várra.
Sok-sok terv és lelkesedés. Ha minden megvalósul, különleges élmény lesz a hajdani reneszánsz településszerkezetét ma is őrző Ozorára látogatni.