Írásomban a július 23-án publikált, Újraszerelt politikai marketingszimfónia című publicisztikámat övező plágiumváddal kapcsolatos véleményemet kívánom megosztani. Az általam írott sorok tartalma nem több, mint magyarázat, illetve a szerkesztőség és a kutatóintézet irányába tett tiszteletteljes bocsánatkérés. Teszem ezt: objektíven, tabuk nélkül, őszintén.
Az internet maga a szabad információforrás. Információs szupersztrádánkon könnyen gyűjthető készülő kéziratainkhoz színvonalas anyag, egyre többen élünk ezzel a lehetőséggel. Nem csupán az idézett írás, de más publicisztikáim kapcsán is elsősorban az internet számomra a primer információforrás. Tisztában vagyok azzal, hogy sokakat megkísérthet ilyenkor a gondolat: a legegyszerűbb volna kimásolni, s átemelni néhány gondolatot. Tudatában vagyok annak is, hogy a digitális világban, a zenék és filmek letölthetőségének analógiájára, nagyon hasonlóan bánnak az írásos tartalmakkal és az azokhoz fűződő szerzői jogokkal. Esetemben azonban korántsem erről van szó.
Többek között a most készülő doktori disszertációm okán természetesen tudatában vagyok annak, hogy mennyit használhatok fel más szövegeiből, mit jelent az idézés, mit is takar pontosan a forrásmegjelölés. Semmiképpen sem tartom magam sem elfogadhatónak, ha valaki publicisztikájának bizonyos részeit az eredeti mű szavaiból, soraiból ollózza össze. Erodálja szakmai hitelét! Nem erkölcsös eljárás egy mű szabása, varrása, majd újként, sajátként való eladása. Ám természetes, és véletlen is lehet, avagy csupán inspiráló, ha mások műveiből egy-két szót, jellegzetes szófordulatot átveszünk, tudva vagy feledve az eredetet.
A szakmai korrektség okán szeretném tisztelettel megjegyezni, hogy természetesen nem állt szándékomban a Magyar Nemzet sajtóorgánumot kompromittálni, továbbá a Political Capital kutatóintézet publicistái, elemzői által publikált szellemi produktumokban megfogalmazott gondolatokat sajátként feltüntetni. A megfelelő hivatkozások használatának mellőzése a figyelmetlen jegyzetelésemből fakadt. A készülő írásomhoz gyűjtött anyagokat az internetről szereztem be, ám a források sajnálatosan lemaradtak, így a cikk írásakor már nem tudtam beilleszteni őket. Eltekintve a konkrét esettől, azon az állásponton vagyok, hogy az alkotói kreativitás tág fogalom, és nem minden esetben alkotáshoz köthető. Azt is kreatívnak gondolom, aki tudja, hova, milyen inspirációs elemhez nyúljon, amit felhasználhat. Esetemben is ez történt, csak kissé szerencsétlenül.
A társadalom tagjai széles körű tájékoztatásra tartanak igényt. Az emberek meg akarják ismerni a körülöttük zajló társadalmi jelenségeket. A sajtó, a tömegtájékoztatás ezt a célt szolgálja. Azonban nem csupán természetes érdeklődést elégít ki, hanem társadalmi-gazdasági céljaink elérése érdekében befolyásolható, helyes magatartásra nevelhet. A sajtó a közgondolkodás formálásának, a társadalmi tudat alakításának fontos eszköze. Társadalmi rendeltetését csak akkor tudja betölteni, ha híven tájékoztat a valóságról, és közlésével nem sérti a személyiségi és szellemi produktumokhoz fűződő jogokat.
Amennyiben közölt írásommal megsértettem a Magyar Nemzet szakmai krédóját, illetve a Political Capital Kutatóintézet által közölt szellemi produktumokhoz fűződő szellemi jogokat, úgy elnézést kérek. Teszem ezt azért is, hiszen az általam olvasott cikkek, elemzések nyomán módom volt arra, hogy megtapasztaljam: a Magyar Nemzet az értékracionálisan vezérelt közösség modellje felé közelít. Ismételten megjegyzem, hogy elhibázottnak tartom a kézirat forrásmegjelölés nélkül történő közlését abból a szempontból is, hogy egy publicista szakmai hitele az általa megfogalmazott és közölt gondolatok alapján méretik meg.
Végezetül Francis A. Schaeffer gondolatait érdemes felidézni, aki szavaival megüzente számunkra a jövőt: „Egy rendszer, egy társadalom vagy egy egyéni élet legfeljebb anynyira lehet erős, mint az elvek, amiken nyugszik.” Én hiszek neki.
Tisztelettel:
Berkes Péter
Washington
A horvát kormányfő óva intett a vámháborútól
