Brown hadjárata

Gordon Brown, aki alig egy hónapja Nagy-Britannia miniszterelnöke, élni akar a brit kormányok fegyverével: a miniszterelnök akkor tartathat új választást, amikor akar, feltéve, hogy kormányának ötéves mandátumán belül marad. Tehát akkor, amikor megítélése szerint a legjobban áll a kormány szénája. Márpedig a munkáspárti kormány szénája évek óta nem állt olyan jól, a konzervatívoké pedig jó másfél éve olyan roszszul, mint most.
Megbízható értesülés szerint Brown tegnap arra utasította a Munkáspárt szervezeteit, hogy készüljenek választási hadjáratra. A Times szerint két októberi dátum a legvalószínűbb: október 18. és október 25. A szabályok értelmében az alsóház feloszlatása és az új alsóház megválasztása között legalább 17 napnak kell eltelnie. Ha Brown a Munkáspárt szeptemberi konferenciáján akarja bejelenteni választási szándékát, akkor a dátum valószínűleg október 18. Ha viszont arra készül, hogy kifogja a szelet David Cameron, az ellenzék vezetője vitorlájából, akkor megvárja a toryk évi konferenciáját, hogy annak eseményeit szoríthassa háttérbe bejelentésével. Általában ezt tartják valószínűbbnek.
Tony Blair távozása óta látványosan nőtt a kormány népszerűsége. Ennek minden bizonnyal az a legfontosabb oka, hogy az iraki háború egyre népszerűtlenebb, és Brown hatalomátvételétől az ott szolgálatot teljesítő 5500 brit katona hazahozatalát várják. Ezt a várakozást csak megerősítette, hogy a miniszterelnök washingtoni látogatása alatt udvariasan bár, de határozottan jelét adta, hogy George Bush amerikai elnök nem számíthat tőle ugyanolyan feltétlen – sokak szerint szolgai – együttműködésre, mint Tony Blairtől.
Ha szeptemberben, amikor újra összeül a parlament, Brown bejelenti, hogy rövid határidőn belül kivonja a csapatokat Irakból, akkor alighanem nyert ügye van. Közben Cameron elkezdett teret veszíteni a közvélemény-kutatások szerint. Ezt részben a középiskolai oktatásra vonatkozó és a konzervatív érzelmű választók körében népszerűtlen kijelentéseinek, részben annak az egyre általánosabb véleménynek köszönheti, hogy túl sok figyelmet szentel az imázsnak, személyes varázsának és túl keveset egy új, meggyőző politikai program kialakításának.