Kizárólag az MSZP és az SZDSZ által delegált, függetlennek semmiképpen nem nevezhető tagjai vannak az úgynevezett ügynökbizottságnak – jelentette ki lapunk érdeklődésére Gálszécsy András, aki 1990 végétől 1992 februárjáig a titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter volt. Úgy tudja, a koalíciós megállapodás szerint a szabad demokraták tehettek javaslatot a bizottság két tagjára és az elnök személyére, aki végül – ahogy Gálszécsy fogalmazott – Kenedi János, „az SZDSZ rendszerváltozáskori egyik emblematikus figurája” lett.
A volt titokminiszter szerint Kenedi János újságíró, bár kétségtelen, cikkeiben rendszeresen foglalkozott az állambiztonsági iratokkal.
*
Horn Gábor SZDSZ-es ügyvivő, a koalíciós koordinációért felelős államtitkár a Népszavának kijelentette, a kormánypártok megállapodtak abban, hogy az ügynökbizottság elnöke betekinthet a szupertitkos iratokba, és nem csak az azokról készült listát tanulmányozhatja. A politikus, aki egyébként a kisebbik koalíciós párt részéről a testület létrehozásának politikai felelőse volt, hozzátette: ha ez ügyben nincs megoldás, az MSZP és az SZDSZ visszatér a témára.
Gálszécsy András elképzelhetőnek tartja, hogy az SZDSZ-nek valamiért az az érdeke, hogy az ő emberük ismerjen meg „minden létező iratot”. A szakértő ugyanakkor kifejtette, a bizottságra vonatkozó kormányrendelet úgy fogalmaz, hogy az államtitokról és szolgálati titokról szóló 1995. évi törvény rendelkezései vonatkoznak a bizottság munkájára. – Ez pedig azt jelenti, hogy a titokgazda, vagyis a nemzetbiztonsági szolgálatok vezetői döntik el, hogy a bizottság tagja melyik iratba tekinthetnek be – mondta Gálszécsy András, aki egyébként csodálkozna azon, ha Kenedi tanulmányozhatná a nemzetbiztonsági szempontból kiemelten fontos állambiztonsági iratokat. A volt titokminiszter ugyanakkor közölte, a titkosszolgálatoknál 200-250 folyóméternyi irat lehet, míg az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában mintegy 4000 folyóméternyi (ez hatvanmillió lap) dokumentum, ezen túlmenően legalább háromszor ennyi irat van a Magyar Országos Levéltárban, többek között a Rákosi-féle Államvédelmi Hatóság irattára és az MSZMP KB iratanyaga is, egy történész tehát bőven találhat magának kutatnivalót itt is.
– Bízom benne, hogy a Kenedi vezette bizottság nem a titkokra kíváncsi, és nem ügynökvadászatot készít elő – fogalmazott Gálszécsy András, aki tagja volt annak a 2003. április 1-jétől 2005 júniusáig tevékenykedő, háromtagú bizottságnak, amelyik ellenőrizte az iratátadást, bár a szupertitkos anyagokat nem ismerhette meg. Ebben a bizottságban két jó nevű történész tevékenykedett még, Vida István tanszékvezető egyetemi tanár és akadémiai doktor, illetve az új bizottságba az MSZP részéről delegált Sipos Levente. Demeter Ervin (Fidesz) szerint nem világos, hogy Kenedi János milyen okból kíván betekinteni a titkosszolgálatoknál kezelt iratokba. Azok ugyanis csak akkor válnak kutathatóvá, ha átkerülnek a levéltárba – Kenedinek pedig éppen az a dolga, hogy a levéltári elhelyezést felügyelje. A politikus elmondta: ha felmerül a gyanú, hogy a szakszolgálatoknál nem megfelelően kezelik a dokumentumokat, akkor a parlament nemzetbiztonsági bizottságához kell fordulni; civil nem járhat-kelhet szabadon a nemzetbiztonsági szempontból titkos iratok között.
Segítő kezek. Kenedi ügynökakták körüli munkájáról korábban Végvári József nyilatkozott, aki őrnagyi rangban dolgozott a kommunista „szerveknél”. – Az SZDSZ soraiban is voltak hálózati személyek, ők azonban átcsúsztak az átvilágításon. Úgy eshetett meg a dolog, hogy az MDF annyira dilettáns volt (1990–94 között – a szerk.), hogy elmulasztotta lajstromba venni a megmaradt iratokat. Ez végül Kuncze Gábor belügyminisztersége alatt történt meg, éppen Kenedi János segítségével – mondta az egykori titkosszolgálati tiszt. (B. B.)
tiszás
A tökéletes összefoglalás
