Európa különös járványa

Büszkék lehetünk arra, hogy ismét nagyot és egyedülállót alkotott a magyar kormány: lassan hungaricummá válik Európában a szervezett népnyúzás. A legfrissebb adatok azt mutatják, hogy szinte robbanásszerűen terjed a kontinensen az adócsökkentési hullám. Legújabban Bulgária jelentette be, hogy tíz százalékra mérsékli a személyi jövedelemadó kulcsát, de a tagállamok jó része is hasonló lépéseket fontolgat, vagy már végrehajtotta azokat az intézkedéseket, amelyek a közterhek mérséklődésével jártak. Csak egyes-egyedül mi állunk ellent a legújabb divatnak. Közgazdászaink legyintenek a hazai megszorításokkal ellentétes utat mutató hírekre, kormányunk pedig hetente kétszer ülésezik, és folyton keresi a lehetőséget, miként lehetne tovább tekerni a polgárokat és vállalkozásokat szorító présen. Az új ötleteknek pedig se szeri, se száma. Most arról hallani, hogy az adóemelések, újabb elvonások után hamarosan elönt minket a revizorok hada.
Közgazdasági nonszensz. Általában ezzel a két szóval minősíti a hazai szakemberek többsége azt a felvetést, hogy az adók csökkentésével nőhet a költségvetés bevétele. A terhek mérséklése mellett érvelők viszont arra hivatkoznak, hogy az ésszerűbb mértékű elvonásokat szívesebben fizetik be az emberek, önszántukból is eleget tesznek állampolgári kötelezettségeiknek. S ezzel hatékonyabban csökkenthető a feketegazdaság is. Eredményesebben annál, mint amit most tervez a kabinet, hogy minden bolti automata mellé éles szemű ellenőrt állít, amelyik még az utcasarkon is elkapja a vevőket, és netán megbünteti azokat, akik elmulasztották zsebre vágni a nyugtát.
Az adócsökkentést szorgalmazókat erősítik a nemzetközi példák is. Csodák csodája, Bulgáriában már megvalósult a közgazdasági nonszensz: a társasági adó ötszázalékos mérséklésével nem kis összegű, 1,3 milliárd dolláros többletbevételhez jutott a szófiai büdzsé. S a példa meglehetősen ragadós. Nemcsak a bolgárok bolondultak meg, hanem a balti államok, Románia, Szlovákia is a közgazdasági nonszensz eszközéhez folyamodtak. Adócsökkentést terveznek a csehek, a németek, az olaszok, a franciák, nemrégiben mérsékelték az elvonásokat a britek. Úgy látszik tehát, Európa-szerte lassan mindenkit magára hagy a józan ész. Csak mi állunk hideg fejjel a vártán. A vég nélküli fiskális szigort szorgalmazó nemzetközi hitelintézetek, a kölcsönző befektetők elvárásai ugyanis többet nyomnak a latban, mint holmi trendváltás az Európai Unióban.
Pedig ügyelnünk kellene a körülöttünk zajló folyamatokra is, mert a végén pont az a működő tőke hagy itt minket, amelynek befizetései nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a megszorításokat sulykolóknak törleszthessük azt a végeláthatatlan adósságot, aminek nyomorát köszönheti az ország. Figyelemre méltó, hogy nem csak mi estünk vissza három helyet az Ernst & Young legutóbbi listáján, ahol a befektetők számára vonzó vagy kevésbé izgalmas országok rangsorát állították fel. Velünk együtt süllyed – Románia kivételével – az egész kelet-közép-európai térség, mert a nagyvállalatokat ma már jobban érdekli India vagy Kína, mint Magyarország vagy Bulgária. Az cselekszik okosan, aki gyorsan reagál erre a változásra, és például vonzóbb adókulcsokat kínál az elpártolni látszó tőke számára. Szófiában, Bukarestben, Pozsonyban, Varsóban és Tallinnban ezt teszik, részint ez a magyarázata nyugaton is az adólefaragási hullámnak. Ezzel szemben Budapesten a konvergenciaprogramon túl más szempont nem létezik. Az ebben szereplő, 2009-ig végrehajtandó, 1,5 százalékos adóteher-csökkentés pedig olyan, mint a légypiszok. Senki nem lát majd belőle semmit.