Éveket az életnek

Jóval a hivatalos nyugdíjkorhatár előtt fejezik be a munkát az Európai Unió legtöbb országában – derül ki az Eurostat legfrissebb jelentéséből, amely az EU tagállamaiban hasonlítja össze a nyugdíj-, illetve a szociális ellátórendszereket. Az adatsor szerint a legtovább az észtek, a ciprusiak, az írek, a portugálok és a svédek dolgoznak, míg a leghamarabb Lengyelországban, Belgiumban és Olaszországban vonulnak vissza az emberek. A szociális kiadások terén a legbőkezűbb Luxemburg és Svédország, míg hazánk az utolsók közt kullog a sorban: az EU átlagának a felét sem érjük el.

Olaszországban, Ausztriában és Luxemburgban a legédesebb az élet. Ezekben az államokban lehet a leghamarabb befejezni a munkáséveket, ugyanakkor az egy főre eső szociális kiadások is jóval az uniós átlag felett járnak – derül ki az Eurostat tanulmányából. A legdolgosabbak, de a legtöbbet költik szociális célokra a svédek, a dánok és a hollandok, míg a legkevesebb jóléti juttatás – az újonnan csatlakozott Románia és Bulgária mellett – a három balti államban és a visegrádi országokban jár.
A nyugdíjba vonulás átlagéletkora a nők esetében közel 59,4 év, a férfiaknál 60,7 esztendő volt 2005-ben, annak ellenére, hogy a hivatalos korhatárok ennél három-öt évvel is magasabbak. A legnagyobb eltérést Olaszországban, Lengyelországban, Belgiumban és Luxemburgban mérték – itt a férfiak a hivatalosan megszabott korhatárnál akár nyolc évvel hamarabb hagynak fel a munkával. 1998 és 2005 között majdnem mindegyik tagállamban nőtt a nyugdíjkorhatár: a legtöbbet a három balti államban, hazánkban, Szlovéniában és Finnországban. A két kivétel Lengyelország és Portugália, ahol csekély mértékben ugyan, de csökkent az aktív munkától visszavonulók átlagos életkora.
A születések számának visszaesése és a korai nyugdíjazás problémája leginkább az olaszokat érinti: miközben az európai szinthez képest is nagyon alacsony a születések száma, addig a nyugdíjkorhatár felemelése itt ütközik a legnagyobb ellenállásba. A bruttó nemzeti termék 107 százalékáig, rekordszinten eladósodott államban utoljára Silvio Berlusconi kormánya emelte 57-ről 60 esztendőre a férfiak esetében a korhatárt. Azóta a kérdést rendre szőnyeg alá söprik a politikusok, bár jól tudják, hogy időzített bombán ülnek. Romano Prodi kabinetje szintén nem képes megoldani a kérdést, sőt, még a nyugdíjcsökkentés két éve esedékes dátumát is folyamatosan halasztgatják.
A szintén alacsony születésszámmal küszködő spanyoloknál és portugáloknál – a kiegyensúlyozottabb jövő érdekében – a nyugdíjkorhatárt sikerült feljebb tornászni. Az utóbbi országban a férfiak majdnem 65 éves korukig dolgoznak, míg a nők is az uniós átlagnál később vonulnak vissza. A legtovább – érdekes módon – Romániában lehet hivatalosan dolgozni: itt akár 75 éves korukig is aktívak maradhatnak a munkavállaló nők és férfiak egyaránt. A jóléti kiadásokat elemző Eurostat közleményében kiemeli: az időskori ellátás egyre nagyobb részt, immár 40 százalékot emészt fel a jóléti kiadásokból. Összehasonlításképpen: az összes szociális kiadás 27 százalékát fordítják egészségügyre, közel 8-8 százalékot a családok támogatására és a mozgáskorlátozottak segélyezésére, míg a munkanélkülieknek kifizetett összegek hat százalékot tesznek ki. A vásárlóerő alapján összeállított listán a leggálánsabbak között szerepelnek a Benelux államok, Svédország, Dánia, Ausztria, Franciaország és Olaszország.

Fenntarthatatlan magyar nyugdíjrendszer. A szociális kiadások tekintetében az uniós lista alsó fertályán helyezkedik el hazánk. A nyugdíjba vonulás tényleges ideje azonban – a rokkantnyugdíjasok tömege miatt – annyira alacsony, hogy hosszú távon már finanszírozhatatlan a rendszer. A férfiak hazánkban átlagosan 59,6, a nők 57,2 éves korukig dolgoznak, amely az EU27 átlagánál alacsonyabb. – Ha a jelenlegi foglalkoztatottsági ráta nem változik, akkor 15 éven belül súlyos problémákkal kell szembenéznie a hazai nyugdíjrendszernek – fogalmazott Suppan Gergely, a Takarékbank elemzője, aki hangsúlyozta: közel 800 ezer rokkantnyugdíjast regisztrálnak ma hazánkban, akiknek jó része nem lenne ténylegesen jogosult az ellátásra. A minimálbérre bejelentett több mint 1,2 millió munkavállaló problémája is megoldatlan, mivel a mostani helyzetben hozzávetőlegesen 25 ezer forint nyugdíjra számíthatnak – mondta a szakember. További gond, hogy az uniós szinten kimagaslóan alacsony foglalkoztatottság és az alacsony születési arányok mellett nem látható, ki és miből finanszírozza majd a később megöregedők havi ellátását.