Félelmetes baloldali „szegénység”

Megosztott a világ, megosztott az ország. Nincs ezen semmi meglepő, elvégre nem lehetünk egyformák. Ez adja az emberiség szépségét: egyek vagyunk, mégis különbözők. A politikai felfogások is két csoportra oszthatók: baloldali érzékenységre és jobboldali realitásra. Ezeknek kellene valahogy egy nagy egészet alkotniuk, egybeforrasztani a nemzetet, közös célokat mutatni. Ám mire képes mindez a gyakorlatban, főleg, ha az egyik tényező kétségkívül hiányzik a magyar politika palettájáról? Létezik-e ma valódi magyar szocialista párt, mely életcéljának az egyenlőség kivívását nevezi meg? Milyen kategóriába kerülhetne egy igazi nyugati demokrata szerint a mi kedves kormánypártunk? Valószínűleg nem érdemelné ki a baloldali titulust.
Jobboldali vagyok, ennek ellenére tudok pártatlan lenni. Sokkal többre tartom azokat, akik nem egyfajta megrögzött ideológiai dogma szerint szavaznak a választások idején, hanem a józan ész és az igazság tudatának harmonikus meglétével. Sokszor nézem az MSZP-hez köthető ATV beszélgetős műsorait, és rá kellett jönnöm arra a rémítő megállapításra, hogy miképp szavazhat bárki is egyáltalán erre a „gazdasági társaságra”. Ezek az emberek nem az adott teljesítményre vagy munkára adják le a voksaikat: sokkal fontosabbnak tartják a kádári filozófia törvényeinek betartását. Úgy érzik, hogy kötelességük támogatni a kommunista szellem utolsó képviselőit, mert nélkülük megszűnnének létezni. Mindannyian tudják, hogy hibásak voltak a szocializmus támogatása miatt, de a tévedés beismerése mindennél nagyobb terhet helyez a vállukra. Le merném fogadni, hogy a kormánypártok támogatóinak döntő többsége még mindig ellenforradalomként értelmezi 1956-ot, pusztán az elvárások miatt nem háborodnak fel a tényleges igazság hallatán.
A mai magyar baloldal félelmetes szegénységben szenved: olyanban, amely a végső megsemmisülés irányába hajtja őket. Be kellene végre látnia az MSZP-nek, hogy a Kádár-rendszerben nevelkedett nyugdíjas réteg egy részén, illetve a maroknyi gazdag burzsoázián (tisztelet a kivételnek) kívül senki sem hajlandó mögéjük felsorakozni. Lehet, hogy még vagy tíz évig képesek lesznek megtartani ezt a szavazóbázist, de a biológia törvényei alapján számuk rohamosan csökkenni fog.
Tizenhét éve próbáljuk a demokráciát működtetni, de hogy sikeres volna-e, az nem állítható. Amíg nem épül ki az a harmonikus egyensúly, amelyről említést tettem, mindaddig csonkák és sebzettek vagyunk.
Bíró Ádám
Mátészalka