Három éve, a csúfosan elbukott európai parlamenti választások után még csak nyalogatták a szocialisták a sebeiket, s a gazdasági-pénzügyi adatok egyre vészjóslóbbak lettek, ám a nyilatkozatok szintjén töretlen volt a bizalom a volt D–209-es tiszt iránt. Akkori megpuccsolója, a jelenlegi miniszterelnök hozzá képest már jóval több nyílt színi konfliktust, bírálatot kénytelen elviselni, így kevésbé lehetnek nyugodtak az éjszakái még a szabadságán is. A helyzet ráadásul annál is inkább „fokozódhat”, hiszen a közvélemény-kutatási adatok fényében immár nem időlegesen esik az MSZP népszerűsége. A koalíciós zuhanórepülés, illetve a minden eddiginél komolyabb elutasítottság tartóssá vált. A költségvetési és makrogazdasági adatok most sem biztatóbbak, mint Medgyessy megbuktatása idején, sőt.
A mutatók ma rosszabbul állnak
A lakossági életszínvonal minden képzeletet alulmúló tendenciákat mutat. Ha összehasonlítjuk a három esztendővel ezelőtti mutatókat, a reálbéreket a mostaniakkal, kis túlzással nosztalgiázhatnak nem csupán a kisnyugdíjasok, a nagycsaládosok és más hátrányos helyzetű rétegek, de a felszámolásra ítélt középosztály is az akkori lehetőségein. Azt láthatjuk, hogy a társadalom nagy többségét a végleges leszakadás, a deklasszálódás közvetlen veszélye fenyegeti. Egyes szociológiai elemzések szerint nem írhatók a véletlen számlájára az álbaloldali kurzus ebbéli erőfeszítései. Ha ugyanis megfelelő létszámú „emberanyag” kerül egzisztenciálisan kiszolgáltatott helyzetbe, a létbizonytalanság peremére, úgy a munkaerőpiacon is kedvükre tallózhatnak a nagy befektetők a kínálatban. A kizárólag a megélhetési problémákkal küszködő társadalmi rétegek egyúttal sokkal könnyebben manipulálhatók, már csak szélsőségesen függő helyzetük miatt is.
A jelenlegi helyzetet tehát sokkal inkább vihar előtti csendként lehet leírni a társadalomban és a nagyobbik kormánypárton belül egyaránt. Ilyen szempontból a kisebbik koalíciós partner, az SZDSZ számít csak egyelőre igazán a multi-miniszterelnök stabil támogatójának, ám az ő pártfogásuk fénysebességgel megváltozhat, ha érdekeik úgy kívánják. Rossz ómen a milliárdos szocialista számára, hogy mágnástársa, Kóka János a kormányban már cserbenhagyta. A Magyar Szocialista Párton belül már megindult a kilépési hullám, s egyre több helyi vezető szabotálja a központtal az együttműködést. Az ok: a milliárdos által uralt pártvezetés semmit nem hajlandó betartani választási ígéretei közül, még saját pártján belül sem. Még ha szőnyeg alá lettek is söpörve a problémák, mindenki előtt nyilvánvaló, hogy komoly érdekellentét és felfogásbeli különbség van Gyurcsány Ferenc és a párton belüli erőviszonyok miatt kényszerűen kinevezett helyettese, a kancelláriaminiszter Kiss Péter között. A Szili Katalin házelnök szavakban legalábbis következetesen baloldali értékrendje és a pártelnök-kormányfő populista, álpragmatikus, cikcakkos vonalvezetése közötti szakadék áthidalhatatlansága mind kevésbé palástolható mozgalmár ízű kommunikációs szólamokkal.
Gyurcsányi manipulációk
Nem tudni, mennyire gyanútlan Gyurcsány, az viszont érdekes és feltűnő párhuzamosság: Medgyessy leváltása előtt éppolyan meglepően, indokolatlanul nagy volt a csend ahhoz képest a médiában, hogy mekkora pofonok érték a koalíciót. Ugyanígy a jelenlegi kormányfő immár krónikus sikertelenségének gombamód szaporodó bizonyítékairól sem esik a holdudvar médiában annyi szó, mint az egy szabad sajtójú, nyugati típusú demokráciában természetes lenne.
Helyesbítenünk kell: három esztendeje nyáron a baloldali kiszolgáló médiában csak a sikertelenségekről és a rengeteg negatív adatról nem volt szó, Gyurcsány Ferenc akkori sportminiszterről viszont már annál inkább. Valójában kizárólag a szakmailag alkalmatlannak bizonyult tárcavezető gerjesztette a skandalumot, nélküle szélcsend honolt volna. Előbb azt az álhírt dobta be a köztudatba az egyik kormánylap, hogy Medgyessy le akarja váltani őt. Miután lelepleződött a hír hamissága, cáfolta, hogy ő maga állt volna a „kiszivárogtatás” hátterében. Aztán augusztus elején felajánlotta lemondását a „megrendült bizalomra” való hivatkozással. Az utolsó heteit a bársonyszékben töltő kormányfő csak kapkodta a fejét az álhírek és gyanúsítások össztüzében, hogy aztán tényleg megorroljon volt főtanácsadójára.
Eközben Gyurcsány minden létező alkalmat megragadott, hogy szerepeljen, a mesztegnyői rétesfesztiváltól a Sziget-fesztiválig – természetesen gondos és szervilis médiajelenlét mellett. Ergo: az ex-KISZ-es milliárdos agresszív mesterkedésein kívül az égadta világon semmi nem háborgatta az MSZP hagyományosan álló vizeit. Olyannyira fel sem vetődhetett komolyan a miniszterelnök lecserélése, hogy még a fő kormánylap számottevő titkosszolgálati tapasztalattal rendelkező publicistája is nonszensznek tartotta a miniszterelnök leváltását. „Medgyessy megdönthetetlen. Hiányoznak hozzá az instrumentumok” – írta egy augusztus elejei vezércikkében Aczél Endre, aki még a tényleges puccs, az SZDSZ bizalommegvonása napján, az augusztus 18-án megjelenő számban is úgy vélekedett: „Medgyessynek több beleszólása van az MSZP ügyeibe, mint bármikor korábban.” Nos, hogy mennyi beleszólása lett a miniszterelnöknek, az kiderült rögvest, miután megváltak tőle ugyanazok, akik még napokkal előtte is fölényes kacajjal, méltatlankodva fogadták, ha valaki földi halandó a kormányfő esetleges távozását akár csak meg is pendítette. Ugyanígy szélsőségességgel vádolták meg azt is, aki kétségbe merészelte vonni, hogy Medgyessy végigviszi a négyéves ciklust. Lendvai Ildikó ennek ellenére már a menesztés utáni napokban azt fejtegette a televízióban, hogy Medgyessy valójában nem megbukott, hanem az egyetlen pozitív utat választotta.
Egy szó, mint száz, Gyurcsány Ferencnek már csak saját érdekében is igen komolyan kell vennie azt a beszédes, túl gyanús félcsöndet, ami a kormánypárti berkeket uralja, hisz a mélyben forrnak az indulatok. Akkor ő keltette mesterségesen a hullámokat, most pedig őmiatta háborog a tenger. Figyelmeztető lehet számára az is, hogy Medgyessy a furcsa kormányátalakításba bukott bele, amikor egy SZDSZ-es minisztert váltott le, Csillag Istvánt. Gyurcsány is kényszerűségből, a belső elégedetlenség miatt variálta át kabinetjét, amit a parlamentben nem is indokolt. A jelenlegi zűrzavaros kormányzati helyzet csak még nagyobb ellenérzést indukál. Ahogy a mondás tartja, mindenki magából indul ki, így Gyurcsány különösen joggal félhet attól, hogy a pozíciójára törhetnek a háta mögött. Nem véletlen, hogy helyettesét, Kiss Pétert csak saját magával egy időben engedte szabadságra menni.
Becsődölt offenzíva
Hiába kérlelte az MSZP-frakció vezetése kétségbeesetten a médiát a szezonzáró júniusi svédasztalos sajtótájékoztatóján, hogy segítsenek álláspontjuk megismertetésében, a kudarcok özönét nem lehet már rózsaszínűre festeni. Különösen fájdalmas lehet nekik, hogy a tervezett kormányzati offenzíva a totális csőd felé halad. A figyelemelterelő hadműveletek (lásd ügynökbizottság, az államfő, valamint ellenzéki képviselők elleni támadások) nem jöttek be, a lakosság viszont igen érzékenyen, elutasítóan reagál a kormányzat panamagyanús ügyeire és a társadalmat kizsigerelő akcióira. Nem sikerült a népszavazás ellen hangulatot kelteni, viszont össznépi ellenállást vált ki a több-biztosítós rendszer, a tizenkétmilliárdos forráskivonás az oktatásból, az ingatlanadó, a vizitdíj, a közlekedés ellehetetlenítése, az egészségügyi ingatlanok elkótyavetyélése, valamint az energiaár-emelés. Nyílt provokációnak fogják fel az emberek a kormányzati luxusnegyedet, amelynek már a terveire legkevesebb 1,6 milliárdot szórtak el. Sokasodnak tehát a viharfelhők, s a villámok Gyurcsányt is elérhetik. Azt a személyt, aki nemhogy a lendülettel maradt adós, de szóról szóra ugyanazokat a frázisokat pufogtatja, mint hatalomra kerülése idején. Holott éppen a változás ígéretével szédítette meg a szocialistákat. Mind kevésbé tetszik az MSZP-n belül is a „Mindhalálig Gyurcsány” abszurd szlogen. Minden ellenkező beállítás ellenére alternatíva pedig – miként három éve, Medgyessy megfúrásakor – most is van.
Vlagyimir Putyin
Trump elárulta, hogy mi a terve Putyinnal
