Hazugságok Benesről

A szlovák politikusok a polgárok tájékozatlanságával élnek vissza, amikor hazug módon azt állítják, hogy a benesi dekrétumok alapján meghurcolt magyarok kárpótlását magára vállalta a magyar állam.

(Pozsony)
Az Aktualne.sk hírportál szerint Ján Slota, a Szlovák Nemzeti Párt elnöke „dührohamot” kapott, amikor meghallotta, hogy a Magyar Koalíció Pártja (MKP) a parlament szeptemberi ülésére határozati javaslatot terjeszt elő a kollektív bűnösség elvére épülő benesi dekrétumok semmissé nyilvánítása céljából, egyszersmind a meghurcolt magyarok erkölcsi és anyagi kárpótlását szeretné elérni.
A „dühroham” eredménye végül egy nyilatkozat lett, amelyet a szlovák sajtóiroda adott ki, miszerint a „Magyar Koalíció Pártjának kezdeményezése nem más, mint provokáció”, de veszélyes. Slota szerint ugyanis a benesi dekrétumok megszüntetésére tett kísérlet az „MKP régóta dédelgetett vágyának a megvalósítását célozza, vagyis a dél-szlovákiai területi autonómia kialakítását”. A szélsőséges politikus ugyanakkor arra is „figyelmeztet”, hogy a benesi dekrétumok alapján meghurcolt magyarokat Magyarországnak kellene kárpótolnia, merthogy „a kárpótlás terhét a magyar állam magára vállalta a Csehszlovákiával 1948-ban kötött államközi szerződésben”.
A politikusokkal szemben a szlovák történészeket nem lepi meg, hogy az MKP napirenden tartja a kérdést. Robert Letz, a Komensky Egyetem Tanárképző Karának tanszékvezető tanára szerint a kollektív bűnösség elvére épülő benesi dekrétumok „alaptalanul diszkriminálták a magyarokat”, s különösen azok számára jelentett „szenvedést, akiket kényszermunkára Csehországba deportáltak, mintegy negyvenezer embert”.
– Csakhogy minderről a szlovák közvélemény vajmi keveset tud, ezért vált ki elutasítást a benesi dekrétumok eltörlésének felvetése – véli Simon Attila történész, a révkomáromi Selye János Egyetem tanára. Ez az oka annak is, hogy a közvélemény „könnyen áldozatául esik a hazug politikai demagógiának”. Simon szerint Slota szavai semmilyen szempontból nem állják meg a helyüket, hiszen például a Csehszlovákia és Magyarország között 1948-ban megkötött, úgynevezett Csorba-tói egyezmény alapján Csehszlovákia elengedte Magyarországnak a háborús jóvátétel addig le nem rótt részét, ennek fejében viszont Magyarország lemondott arról, hogy visszakövetelje az áttelepítettek hátrahagyott vagyonát, illetve hogy kárpótlást kérjen ezen vagyon értékének mértékében. – A szlovákiai magyarok kárpótlásához tehát Magyarországnak semmi köze nincs – állítja a történész.