Ismét külföldre készülnek a mohácsi cigányok

Egy mohácsi roma fiatalember szerint fél órán keresztül ütlegelték szolgálaton kívüli rendőrök, akik azonban tagadják a vádakat. A múlt héten történt eset bejárta a sajtót, azóta a pécsi ügyészség nyomoz az ügyben. A helyi kisebbségi önkormányzat vezetője szerint csak véletlen, hogy cigányokkal történt az eset – mégis újra szóba került, hogy a korábban Svédországot is megjárt mohácsi romák külföldön próbálnának szerencsét.

Ismét elindulna szerencsét próbálni külföldre a húszezer lakosú Mohács háromezer-ötszáz fős cigány kisebbségének egy része ; a célország ezúttal Anglia. Ismert, néhány hónapja Svédországba mentek, ám mivel nem kaptak menekültstátust, haza kellett utazniuk. A múlt heti konfliktust követően szárnyra keltek olyan híresztelések, hogy a Duna-parti városkában kiéleződhetnek az etnikai villongások.
A mohácsi Cigány Kisebbségi Önkormányzat vezetője hetente néhány estét Villányban tölt. Kovács István ugyanis hobbizenész, most azonban Mohácson, a sárga téglájú, fugázott ház, a kisebbségi önkormányzat kapujában vár. A vezető állítása szerint sohasem tapasztalta, hogy valakit azért vertek volna meg, mert cigány származású, bár biztos abban, hogy a fiúval ezúttal ez történt. Megjegyzi, ezt még bizonyítania is kell, s ha tévedne, elnézést kér majd a rendőröktől. Mint mondja, tárgyalt a megyei rendőrfőkapitánnyal, aki nagyon pozitívan állt ahhoz, hogy az ügyet rendezzék: ígérete szerint amennyiben a rendőrök hibáztak, felfüggesztik őket. Azt pedig nemcsak az elnök, hanem a polgármester is cáfolja, hogy a növekvő méreteket öltő kivándorlási kedv összefüggésben lenne a megvert Kubatov fiú esetével.
– Ez egyáltalán nem romakérdés, hiszen mások is mennének, sajnos, már az orvosaink is Svédországba tartanak – mondja Szekó József, a város fideszes polgármestere. – Ez gazdasági és társadalmi probléma, s van ugyan közmunkaprogram, de ez nem elég ahhoz, hogy változás történjen. Baranyában is ki kellene épülnie az infrastruktúrának, az autópályának, a kikötőnek, a repülőtérnek, akkor talán lenne miért maradniuk az embereknek.
A város első emberének keserűsége érthető: ez az egyetlen régió, amelynek központjába, Pécsre nem vezet gyorsforgalmú út, Mohácson pedig tizenkilenc százalék körül mozog a munkanélküliség, azzal szemben, hogy öt éve még csak kilencet mértek. A cigányok – alig minden tizediknek van munkája – tehát elindulnának, ám szinte egyik családnak sincs elegendő pénze az utazásra. Lapunk úgy tudja, hogy egyesek – ellenszolgáltatás fejében – segítik is az ország elhagyásában őket, a feltételezések szerint ráadásul e körben a kisebbségi önkormányzat elnöke is benne van. Kovács István ezt határozottan elutasította, ennek ellenére maga is értesült arról, hogy vannak, akik nyerészkedésre használják az elkeseredett romákat: előre kérnek pénzt azért, hogy kinti letelepedésükben segítsenek, majd végül semmit sem adnak a pénzükért nekik.
Az elnök állítása szerint ettől óva intette a távozni szándékozókat, de egy Angliában tartózkodó cigány ismerősét már megkérte, ha tényleg elindulnak a mohácsiak, segítse őket ügyeik intézésben, az albérletkeresésben, az elhelyezkedésben. Mindezért a kint élő férfi napi négy-ötezer forintot kapna összességében a romáktól. Kovács állítja, a távozni szándékozókat csak szavaival támogatja, azzal biztatja őket, akinek van elég pénze az elinduláshoz, van kitartása, az keressen odakint munkát, de ott sem kolbászból van a kerítés.
A csöndes baranyai kisvárosban egyébként nincs különösebb visszhangja a cigány fiúval történteknek. Az egyik kocsmában a felszolgálótól megtudom, a soknemzetiségű Mohácson soha nem érzékelte, hogy a cigányokkal szemben erőszakosan lépnének fel, de azért hozzáteszi, egy kicsit eltolják maguktól őket az itt élők. – Arra esküdtem, hogy mindig a cigányok érdekeit nézzem, ezért állok ki a fiú mellett, és segítek neki a menekültstátus megszerzésében – mondja az esettel kapcsolatban Kovács István. A napokban ugyanis Kubatov Zoltán bejelentette, az őt ért sérelmek miatt kérelmezni fogja a menekültjogi státust valamelyik országban. Döntését – mint mondja – megelőzte az az atrocitás, amely a mohácsi benzinkúton történt közte és három szolgálaton kívüli rendőr között. A tizenkilenc éves fiatalember az ominózus nap délutánján a lakótelepi albérletük előtt található parkolóban az egyik rendőr apjával egy koccanás miatt szóváltásba keveredett. Ezt követően este a fiú cigarettáért ment a helyi benzinkútra, ahol összefutott a három rendőrrel, az egyik közülük az említett férfi fia volt. Kubatov állítja, kiszedték az autóból, s kérdőre vonták a délután történtek miatt. Elmondása szerint közel fél órán át ütötték, rugdosták, lecigányozták, és tízezer forintos csekkel fenyegették meg; a védelmére induló barátnője szintén kapott a rúgásokból. A fiatalember az eset után hívta a rendőrséget, majd elindult a kórházba látleletet vetetni sérüléseiről. Később a család négy tagja felment az egyik rendőr lakására – a fiúék melletti szomszéd házba –, hogy tisztázzák az esetet. Az édesapa, idősebb Kubatov Zoltán most azt mondja, ha elnézést kértek volna akkor a fiától, elképzelhető, hogy nem tesznek feljelentést, s talán máshogyan végződik a nézeteltérés.
A tizenkilenc éves fiú a történtek után a szülőkhöz költözött a várostól néhány kilométerre fekvő Kölkedre. Azt mondja, azért, mert egyszerűen fél attól, hogy újra „megtalálják”, s bár szeretnek Mohácson élni, úgy gondolja, immár nem lesz nyugalmuk, bármi legyen is az ügy kimenetele. Hozzáteszi: a menekültstátust sem azért kéri, mert idehaza nem boldogulnának. A rendőrök érvelése amúgy szerintük nem életszerű.
– Miért támadtam volna meg három embert, ha kettőjükről tudtam, hogy rendőrök, s a verekedés után miért hívtam volna segítséget, majd tettem volna feljelentést, ha én vagyok a ludas? – teszi fel a kérdéseket Zoltán.
Az egyenruhások ezzel szemben azt állítják, nem volt sem verés, sem verekedés. A mohácsi rendőrkapitányság vezetője, Gál Vilmos csak annyit közölt, mivel „szabadidős rendőrök” is érintettek az ügyben, ezért elküldte az anyagokat a pécsi nyomozó ügyészségnek, de amíg a vizsgálat eredményét nem ismeri, rendőreit nem függeszti fel. Úgy véli, egyébként sem rendőr–roma konfliktusról, hanem egyedi esetről van szó, amelyet nem lehet öszszemosni a cigányság megélhetési problémáival.