Iszlámábádban a hadsereg teljes készültsége mellett rendezték meg a jubileumi megemlékezéseket. A látványos külsőségek ellenére az ünnepi beszédeket a terror elleni harc dominálta. Léphet ugyanis mostanában Pervez Musarraf akárhová, mindenhol ég a lába alatt a talaj – állapítják meg egyhangúlag a szakértők az országon eluralkodó kaotikus helyzet kapcsán.
Az államfő többször is bakot lőtt. Elsőként a rezsimmel szemben kritikus Iftihár Csaudri legfelső bíró felfüggesztésével, amelynek nyilvánvaló politikai motivációját világszerte elítélő hangok fogadták. A hatalmi visszaéléssel gyanúsított főbíró meghallgatásai a kormányzat elleni ellenzéki demonstrációsorozattá fejlődtek. A hadsereg tekintélyét végzetesen megtépázó, a Vörös Mecset ellen indított júliusi ostrom tömegével állította az iszlamisták oldalára az embereket. Csaudrit a törvényszék visszahelyezte hivatalába. Az elnök talán e hatalmi fiaskó miatt sem hajlik a rendkívüli állapot bevezetésére az országban. A többször is felvetődött ötlet, noha kétségtelenül megnövelné mozgásterét, végképp eltemetné kevés demokratikus presztízsét a Nyugat előtt.
Pakisztán egyébként is renitens szövetséges. Ragaszkodik az Irán– Pakisztán–India-gázvezetékhez. A 2300 kilométer hosszú, 7,4 milliárd dollárba kerülő vezeték az elképzelések szerint napi 60 millió köbméter gázt szállítana Pakisztánnak. Bár az Irán nukleáris programját ellenző Egyesült Államok azt szeretné, ha inkább Türkmenisztán szolgáltatná a nyersanyagot a két országnak, Musarraf még mindig a legmegbízhatóbb partnernek tűnik a Nyugat számára, amely inkább kitart mellette, semhogy megkockáztassa a szélsőségesek térnyerését. A Fehér Ház számára talán legkedvezőbb forgatókönyv az lenne, ha az 1999 óta száműzetésben élő Benazir Bhutto volt miniszterelnök, a Pakisztáni Néppárt elnöke még az év végi választások előtt visszatérne az országba. Bhutto a Navaz Sharif utolsó miniszterelnök által ellene emelt korrupciós vádak elől menekült külföldre. Bár azt hangoztatja, hogy még az év végi választások előtt hazatér, az elmúlt hónapokban zajló tapogatózó tárgyalások zátonyra futottak. A hatalmát féltő Musarraf ugyanis elzárkózik az elképzeléstől, hogy a politikus támogatásáért megváljon vezérkari főnöki egyenruhájától.
A fenyegető radikális iszlamistákat ráadásul nem sújtja olyan megfelelési kényszer, mint Iszlámábádot. Nekik csak egyvalakit, a hétköznapi embert kell megnyerniük. A mecset körüli konfliktus nyomán az Afganisztánnal határos tartományokban a tálibszimpatizáns törzsek felmondták a tűzszünetet. Az országszerte vívott harcoknak az elmúlt hónapban 380 ember esett áldozatul. Tegnap az évfordulóhoz a törzsi területeken egy pakisztáni katona lefejezésével gratuláltak a kormányzatnak.
Önmagáért beszél egy nemrégiben nyilvánosságra került közvélemény-kutatás, amely szerint a pakisztániak ötvenöt százaléka szeretné, ha a hadsereg eltűnne a politikából, kétharmaduk pedig azt, hogy Musarraf hagyja el elnöki pozícióját. Ez drasztikus fordulatot jelez az államcsínyt övező közhangulathoz képest. Akkor a kormányzati korrupció hálójában vergődő ország éppen az államcsínnyel jutott némi levegőhöz. A hadsereg által zászlóra tűzött megtisztulási szándék azonban maga is visszasüllyedt a vesztegetési és sikkasztási ügyek közé. Ellentmondásos helyzetet jelez ugyanakkor, hogy a Musarraf mögé kiálló kormánypárt, a Pakisztáni Mozlim Liga, ha hajszálnyival is, de vezet a Pakisztáni Néppárt előtt.
Súlyos hiba miatt vált kis híján végzetessé a Budapestről induló repülő útja
