Királyfejtől a füles sapkáig

E könyv, én úgy látom, válságtünet. Nagy bajban lehet a Magyar Nemzeti Galéria, ha ilyen kiadványok forgalmazásával kell biztosítania a fennmaradását. Meg aztán bajban lehet a magyar művészet is, ha reprezentatív kötetet kell kiadni annak bizonyításaképp, hogy „mindenkor Európa művészeti áramlataiban létezett, és ezekben képviselt igen magas színvonalat,” ahogy a fülszövegben szerepel. Mindebben akkor bizonytalanodom el, ha valaki mindenáron bizonyítani akarja.
A kötet kiadásának apropója egy évforduló: ötven esztendeje alakult önálló múzeummá a Magyar Nemzeti Galéria, amely csakugyan a magyar képzőművészet legnagyobb és legrangosabb közgyűjteménye.
Mihályfi Ernő művelődésügyi miniszterhelyettes által aláírt egyoldalas gépelt irattal 1957. május 23-án hozta létre a nemzeti – proletár – öntudat a Nemzeti Galériát. Előzménynek tekinthető gróf Széchényi Ferenc 1802-es alapítólevele, amellyel a nemzetre hagyta magyar vonatkozású gyűjteményét, valamint az, hogy a XIX. század közepén a pesti Műegylet, illetve a Nemzeti Képcsarnokot Alapító Egyesület már gyűjtötte és kiállításokba rendezte a kiemelkedő hazai műveket.
A jubileumi album válogat a képtár gyűjteményeiből, a szerkesztők szándéka szerint „a legjelentősebb alkotásokon keresztül” mutatja be a galériát, azzal a markáns állítással, hogy a kötetben „a legszebb és legismertebb táblaképek, festmények és szobrok” szerepelnek. Nehéz lehetett a válogatás. Az eredmény: fűzött, papírkötésű album, amelynek anyagát triviális koncepció szerint rakták össze; mintha a szerkesztő egyszerűen betette volna a kedvenceit, kétszáz művet a XIII. századi kalocsai királyfejtől Fehér László füles sapkás önarcképéig. Joggal feltételezhetjük azonban, hogy a kötetből kimaradt, ám a múzeumban megtekinthető alkotások zöme legalább ilyen jelentős, sőt lehetnek még jelentősebbek is, nemcsak attól függően, hogy ki mit szeret, hanem és még inkább attól, melyik alkotásnak mekkora a kultúrtörténeti súlya. Munkácsytól épp a Virágcsendélet vagy a Köpülő asszony a csúcs? Ferenczy Károlynak épp a Festőnő című képe a legjelentősebb? Persze, minden kép nem fér el egy albumban, punktum. Egyébként pedig szerencsésebb személyesen felderíteni a magyar képzőművészet templomát. Katarzis garantálva, egy kicsit mindent másként lát utána az ember. Mélyebben és talán valóságosabban. De azért aki szereti a magyar művészetet (ami megkérdőjelezhetetlenül szerves része az egyetemesnek), s ráadásul rengeteg a pénze, vegye csak meg ezt a könyvet. Egyrészt a rondán narancssárga gerinc ellenére sem mutat rosszul egy megfelelő méretű polcon, másrészt ezzel is támogathatjuk a nemzeti kultúra ügyét. Ráfér.
(Mesterek és mesterművek. Magyar Nemzeti Galéria – Kossuth Kiadó, Budapest, 2007. Ára: 7990 forint)