Kivárnak a pénzpiacok

Továbbra is a tőkepiaci bizonytalanság és a befektetők bizalmatlansága határozza meg az amerikai hitelezési válság nyomán kialakult tőzsdei hangulatot, bár a közvetlen veszély elmúlását mutatja a legfontosabb indexek felfelé ívelése. Eközben elemzők egyre inkább a túlzott kockázatot vállaló bankok, alapok, a téves értékeléseket adó hitelminősítők felelősségét firtatják.

Pénzügyi iránytű nélkül maradtak a befektetők, miközben a bankokra rátelepült a teljes bizalmatlanság és tanácstalanság. Még ha idővel visszatér is a stabilitás a piacokra, a kockázatok árát biztosan újraértékelik majd – foglalja össze az augusztus elején kirobbant hitelpiaci válság nyomán kialakult helyzetet az Economist brit gazdasági hetilap elemzése. Az utóbbi napokban az irányadó tőzsdék ugyan kezdtek magukra találni, de több jel is arra mutat, hogy közel sem ért véget a meglepetések ideje. Pénteken az egyik legnagyobb amerikai jelzálog-hitelező, az arizonai First Magnus Financial kért csődvédelmet, miközben több befektetési bankot és alapot is hitelezési válság fenyeget. A piacok bizonytalanságát táplálja, hogy az amerikai hitelpiacról egyre több rossz hír érkezik: az ingatlanárverések száma egyetlen hónap leforgása alatt megduplázódott, és továbbra is teljes homály fedi, melyik bank, mennyi kockázatos másodlagos jelzálogpiaci követeléseket is tartalmazó értékpapíron ül. Azok a pénzpiaci szereplők, akik eddig még nem menekítették ki pénzüket biztonságosabb, „minőségi” befektetésekbe – jórészt rövid lejáratú államkötvényekbe –, egyelőre megvárják az Európai Központi Bank és az amerikai szövetségi bank, a Fed szeptemberi alapkamat-döntéseit.
– A parti véget ért, a befektetési bankoknak most az elmúlt évek kilengéseinek árát kell visszafizetniük – figyelmeztet cikkében a Financial Times. A brit üzleti lap szerint a kialakult válság hátterében egyértelműen az a gyakorlat áll, amikor a kockázatos befektetéseket felszeletelik, egyéb, biztosabb értékpapírokkal összekeverik, és így dobják piacra. Szakértők szerint ezt az eredetileg pénzpiaci „újításnak” titulált befektetési formát csak egy hajszál választja el a spekulációtól. A könnyű feltételekkel kihelyezett hiteleken a brókerek és közvetítők ugyan meggazdagodtak, a következményekkel azonban csak kevesen számoltak. A kockázatmegosztási „találmány” oly jól sikerült, hogy a hitelminősítők is későn kaptak észbe: addigra már az időzített bombaként ketyegő értékpapírokból sokan alaposan bevásároltak – és nem csak az USA-ban. A magánbefektetési alapok és speciális alapok (hedge fundok) szintén csak a magas hasznot tartották szem előtt, amikor villámgyorsan szétterítették a kockázatot és vele együtt a válság magjait.
Az elemzők egyre inkább azt firtatják, hogy a laza hitelezési politika veszteségeiért vajon kik az igazi felelősök. A kétes hitelek megtévesztő felhabosításával és továbbadásával a spekulatív alapok már tudatosan is szétoszthatták a kockázatot. A lakáscélú jelzálogfedezettel rendelkező értékpapírok háromnegyed része ugyan megbízható fedezettel rendelkezik, de a biztos és a bizonytalan összekeverésével az egész befektetési csomagot megmérgezték – figyelmeztetnek az elemzők. – A megfelelő jövedelemigazolás nélkül a megvásárolandó ingatlan akár 100 százalékára kölcsönt adó pénzintézetek nem végezték megfelelően a munkájukat – mondta Joseph Stiglitz, a neves amerikai közgazdász, aki szerint most ennek a (tudatos) hanyagságnak a levét isszuk.