Ha így megy tovább, 2010-re Fehéroroszország jelenti be igényét az EBESZ soros elnöki tisztére! – méltatlankodik, maró gúnynyal latolgatva a kazah kandidálás esélyeit legutóbbi számainak egyikében a The Economist. A lap szerint a biztonság nevében tett szégyenteljes alkuk oltárán nem lehet beáldozni a helsinki folyamat lényegét, a szabadságért folytatott harcot. Az elemző ezzel kapcsolatban ostorozza a kazah terveket az európai energiabiztonság erősítésének reményében támogató német diplomácia reálpolitikáját, igazat adva a kérdésben az erkölcsi aggályait hangoztató Washingtonnak és Londonnak. Arról az írás nem tesz említést, hogy a Fehér Ház meglehetős sajátossággal vizsgálja a világban a demokrácia állapotát, s éppen a közép-ázsiai, kaukázusi térségben a hozzá teljes mértékben lojális országok esetében eltekint a bírálatoktól. Feltörekvő regionális hatalomként Kazahsztán azonban eltökélte, hogy az ország függetlenség óta megtett útját ennek nemzetközi elismertetéseként a 2009-es elnökséggel koronázza meg. Ennek érdekében a vezetés vita helyett a gyakorlati lépésekkel próbál választ adni a fenntartásokra, hangoztatva ugyanakkor, hogy a politikai berendezkedésnek összhangban kell lennie az ország hagyományaival, a társadalom mentalitásával. Mindez a diplomácia nyelvéről lefordítva annyit jelent, hogy nem az angolszász típusú az egyetlen és kizárólagosan üdvözítő demokráciamodell.
Ennek szellemében fogott hozzá Nazarbajev elnök az ország stabilizálása, a gazdasági fejlődés látványos állandósulása után rendszerének a nemzetközi normák felé közelítő, immár elengedhetetlen modernizálásához, elfogadva az alkotmánymódosítás előkészítésére két éve létrehozott állami bizottság ajánlásait. Az alaptörvény még májusban elfogadott reformjának fontos eleme a rendszer hatékonyságát és kiegyensúlyozottságát fokozandó a hatalmi ágak közötti viszony módosítása a parlament javára. Az elnök hatásköreinek egy része a képviselők kezébe kerül, így ezután a 116-ról 154 főre bővülő parlament kap lehetőséget a kormány megalakítására, az alkotmánybíróság, a választási bizottság vagy a számvevőszék kétharmadának kinevezésére. A miniszterelnököt ezután az államfő csak az alsóház egyetértésével nevezheti ki, amely egyszerű többséggel azt vissza is hívhatja, továbbra is hatáskörébe tartozik ugyanakkor a kül-, a bel-, a védelmi és az igazságügy-miniszterek kijelölése. Erősödnek a szenátus jogai is, miközben 2012-től az elnöki ciklus az eddigi hétről öt évre csökken. Ezzel egyidejűleg Nurszultan Nazarbajevnek az ország építésében a függetlenség óta végzett tevékenység elismeréseként lehetősége van a törvényben megszabott két cikluson túl is újrajelöltetnie magát. Mindezek a változások összességében azt jelentik, hogy Kazahsztán az eddigi elnöki rendszer felől az elnöki-parlamenti berendezkedés felé mozdult el.
Az alkotmányreform erősítette a politikai pártok szerepét is. E szellemben megújult a pártok finanszírozásának rendszere, s ennek egyik megnyilvánulási formája az is, hogy a kormányt a parlamenti többséggel rendelkező párt(ok) alakítják meg. A demokratikus intézményrendszert erősíti az önkormányzatok jogainak kiszélesítése is. Több alkotmányos lépés történt a bíróságok függetlenségének megerősítésére is.
Az emberi jogok védelme érdekében végrehajtott módosítások egyébként csak rendkívüli esetben – háborús időben és terrorcselekmények esetén – szabható ki ezután halálbüntetés. A közelgő voksolás is a modernizált választási törvények alapján zajlik majd. A parlament tagjait arányos rendszerben választják a pártlisták szerint, s nagyobb képviseletet kapnak az országban élő kisebbségek.
Orbán Viktor
Orbán Viktort kérdezi Bayer Zsolt és Ambrózy Áron
