Nem vírus, de kezelhetetlen

Hároméves élő szerződését felbontva lemondott Róth Kálmán, a Győri Audi ETO női kézilabdacsapatának vezetőedzője. Méghozzá három napon belül másodszor és hivatalosan, mert szóban ezt már szombaton megtette; mint utóbb kiderült, ezért nem volt jelen Dunaújvárosban a Kulcsár Anita-emléktorna Dunaferr elleni döntőjén. Az ETO vezetői ekkor még vírusfertőzéssel magyarázták a tréner távolmaradását, abban bízva, hogy meggondolja magát. Ám a „betegség”, illetve a helyzet kezelhetetlennek bizonyult.

Róth Kálmán, aki addig a győri utánpótlást dirigálta, 2003 januárjában vette át Vura Józseftől az ETO vezetőedzői posztját. Péntek este pedig a Vura vezette Cornexi verte 31-28-ra a Győrt a dunaújvárosi torna első mérkőzésén, és ez a nyitány egyben a zárást is jelentette. A csapatával 2005-ben és 2006-ban is bajnoki aranyat nyert, 2007-ben viszont az FTC mögött másodikként zárt tréner ugyanis még aznap este keményen leteremtette játékosait, aztán másnap reggel már el sem utazott a helyosztóra – a sors fintora, hogy a körbeveréseknek köszönhetően az ETO mégis döntőbe jutott, és ott simán nyert 29-23-ra a Dunaferr ellen –, majd tegnap hivatalosan is lemondott.
Négy és fél év közös munkája nyilvánvalóan nem egy rosszul sikerült felkészülési mérkőzés miatt ért véget ilyen hirtelen, egy héttel a bajnoki rajt előtt, de amikor a részletekről érdeklődtünk, Róth Kálmán csupán annyit mondott: „A mai napon felbontottam az ETO-val kötött hároméves megállapodásomat. Ennyi a tény, és ehhez semmit nem kívánok hozzáfűzni.” Miért nem, betyárbecsületből? – tettünk újabb kísérletet, amire ismét szűkszavú válasz érkezett: „Igen, kizárólag betyárbecsületből.”
Vanyus Attila klubelnök már közlékenyebb volt: „Nem szokásom hazudni, szombaton is csak azért találtuk ki a vírusfertőzést, mert Kálmán korábban már többször is felvetette, hogy lemond, de mindig sikerült erről lebeszélni. Bíztunk benne, hogy ezúttal is így lesz. Hétfőn viszont bejött hozzám, közölte, hogy felbontja a szerződését, és én ezt kénytelen voltam elfogadni. Szenzációs edzőnek tartom, Magyarország egyik legjobbjának, de el kell ismernem, én magam sem észleltem, hogy több játékossal jelentősen megromlott a kapcsolata. Ha egyvalakiről van szó, az még kezelhető, de a csapat fele, kétharmada esetében nincs mit tenni. Pénteken fél órán át zengett-zúgott az öltöző, szombaton pedig indulás előtt negyedórával felhívott, hogy már nem is jön velünk. Kínos helyzetbe kerültünk, sürgősen edző után kell néznünk, mert a hét végén kezdődik a bajnokság. Peregnek a nevek a fejemben, mindegyik mellett szól valami, de általában ellene is. A keddi elnökségi ülésünkön meg kell találnunk a megoldást.”
Egyelőre a közeljövőre, de aztán az első riadalom csitultával nem árt majd elemezni a közelmúltat is: ki, hányszor és mekkorát hibázott? Erre Vérten Orsolya, a válogatott balszélső sem tudja a választ: „A Cornexitől elszenvedett vereség után nagyon mérges volt ránk Kálmán, de nem hittem volna, hogy amikor másnap újra Dunaújvárosba megyünk játszani, azt közlik velünk, ő már nem is jön. Számomra nem volt feltűnő, hogy hú, de rossz viszonyban lenne a játékosokkal, szerintem hirtelen felindulásból döntött így, előre nem tervezte.”
Ha a történteket és az elhangzottakat egybevetjük, sokkal okosabbak bizony nem leszünk. Még szerencse, hogy adott esetben ez nem is a mi feladatunk.