Neokon játékok

A videojátékokról a legtöbb embernek az erőszak gerjesztése jut az eszébe, s emellett kissé háttérbe szorul az a tény, hogy azok markánsan kifejeznek egy bizonyos világszemléletet is. Manapság főképp a neokonzervatív ideológiákkal és szeptember 11. erőteljes jelképiségével vannak átitatva. Mindemellett szembetűnő a legfőképpen a dél-amerikai kontinensre jellemző alternatív politikai megoldások kriminalizálása. Egy, az év végén piacra kerülő játék forgatókönyve például (mily véletlen!) Hugo Chávez Venezueláját jelöli meg helyszínként. Mint az új video-játékokról tanulmányokat közlő honlap, a Planetjeux.net szerkesztője, Tony Fortin a Le Monde diplomatique című lapban ismertetett írásában fogalmaz, ezekből a korántsem ideológiamentes realitásábrázolásokból olyan világ képe rajzolódik ki, amelyben nincs se jog, se erkölcs, és amelyben a legnagyobb világhatalom feladata a rend fenntartása.
A videojátékokra egészen a kilencvenes évek végéig a geopolitikai viszonyok bipoláris felfogása volt jellemző. Az Egyesült Államok hol Kínával, hol Iránnal, hol pedig Oroszországgal került szembe. Mostanra egy harmadik tábor is felsejlett, az „iszlám terrorizmusé”, amely a jók táborába tolja át az egykori ellenfeleket. Új jelenség az is, hogy míg a korábbi játékokban mindig paramilitáris erők az akadályai a jogrend megvalósulásának, az Act of War: Direct Action (Atari, 2005) játékban már a paramilitáris milíciák a jók táborának képviselői. Az is szembetűnő, hogy a legújabb háborús szimulációkban menynyire visszatükröződik a Bush-adminisztráció preventív és antiterrorista háborújának doktrínája. A Splinter Cell (Ubisoft, 2003) elnevezésű játékban a játékos már egyenesen a National Security Agency ügynöke, s a demokrácia nevében felfüggesztve minden morális konvenciót, a nemzetközi jogot, büntetlenül gyilkolhatja a külföldi ügynököket. Mint a játék reklámja is hirdeti, „az ötödik szabadsággal csak én rendelkezem – jogom van akár kémkedni, lopni, rombolni és gyilkolni is az Egyesült Államok védelmében. És ha foglyul ejtenek, a kormány azt mondja, fogalma sincs, hogy ki vagyok.” Bizony, ebben a harcban a valóságot meghazudtolva még a konvencionális háború is tisztának látszik, állapítja meg szomorúan Fortin.