Olvasóinktól

Lehoczky Teréz Mária (Budapest): Az OVB a közvetlen demokrácia eszközét, a népszavazást egyszerűen kabarétréfává zülleszti. Hiszen a hétköznapi logikának mond ellent, ha külön szavazni lehet olyan kérdésre, ami valamiről és valaminek az ellenkezőjéről szól. Hát ha valamiről nemmel szavazok, nem ugyanaz, mint ha az ellenkezőjéről igennel? És ez nem emészt fel feleslegesen milliárdokat a szűkös pénzügyi keretből? Ki gondolhatja komolyan, hogy Kálmán László zavarkeltő akciója mögött nem maga a miniszterelnök áll? Hiszen az ő malmára hajtja a vizet.

Erdélyi Gábor (Budapest): Néztem a minap Kálmán Olgát a miniszterelnökkel. Érdekel a médiatechnika. Illúzióim nem voltak, láttam jó pár agymosó adást, ám ez a mostani alulmúlta várakozásaimat. Kálmán úgy tesz, mintha kemény lenne. Ilyeneket mond: „Magát úgysem tudom meggyőzni…” Mintha valamiről is akarná vagy tudná meggyőzni. Az első kérdés: „A köztársasági elnök azt mondta… Mi a véleménye erről?” Válasz: „Az ország épül.” Kálmánnak a szeme sem rebben. „Miért nem kér bocsánatot?” – jön a következő kardinális kérdés. A válasz hosszú és homályos, mint általában a kitérő válaszok. Ennyiben maradunk. „Mit szól ahhoz, hogy az ellenzék idegbetegnek tartja?” A beszélgetőtárs kéjjel üti le az amúgy sem szerencsés kérdést. Aki vezető volt, tudja, hogy alkalmatlanságot és idegbetegséget szinte lehetetlen bizonyítani. Következik még némi kedélyeskedés, de az érdemi kérdések elmaradnak. Közben a kétszer is leadott beszélgetést sugárzó ATV másik „nagy” személyisége, Németh Péter Fejtő Ferenc-díjjal tüntette ki a miniszterelnököt. Mi jöhet ezek után? Elég nagy ahhoz a baloldali pártsajtó és médiabirodalom, hogy még néhány hasonló díj öszszejöjjön. Hajrá, jelölőbizottságok; hajrá, kuratóriumok! A lakájmédia kifejezést először szellemesnek, találónak tartottam. Ma már túllépett rajta az idő. A médialakájok fertőzik a közvéleményt, a társadalom kiszolgáltatott tagjait. Ez a fertőzés nehezebben gyógyítható, mint gondoltuk.

Dr. Simor István (Budapest): Érdeklődéssel olvastam a Magyar Nemzet augusztus 2-i számában Szijártó István irodalomtörténész, egyetemi docens írását. Megállapítja, hogy nincs legitim kormányunk, és felhívja a köztársasági elnökünket, írja ki az új választásokat. Vagy hívjon össze alkotmányozó nemzetgyűlést. A docens úr figyelmen kívül hagyja, hogy a köztársasági elnök csak azt teheti meg, ami alkotmányos jogkörébe belefér. Téved akkor is, amikor úgy véli, hogy a Gyurcsány-kormány nem legitim. Sajnos legitimitásához nem férhet kétség, hiszen tavaly ősszel a magyar Országgyűlés többsége – balatonőszödi beszédét ismerve – bizalmat szavazott neki.

Perjési László (Pécs): Nagy érdeklődéssel olvastam lapjuk július 21-i számában a Kristály és taplógomba című cikket, amely kiemelten foglalkozik a pécsi János utcai emeletráépítésekkel, és amelyekről fotót is közölt a cikkíró. A magam részéről nem vitatom a tervező tevékenységét városalakító és -szépítő szempontból. A cikk az elején fel is sorolja Dévényi Sándor ismertebb alkotásait, amelyek nagymértékben hozzájárulnak Pécs városképének kedvezőbb alakulásához. Nem tudok azonban egyetérteni a fényképen ábrázolt megoldások pozitív értékelésével. A két régi polgári földszintes ház ráépítményeinek megoldása kirívó és szinte érthetetlen a történelmi belvárosban. Nem értem, hogy az emeletráépítéseknek miért nem követelményük az, hogy megmaradjon az épület eredeti stílusában. Márpedig a ráépített rész köszönő viszonyban sincs az eredeti házéval. Ettől teljesen idegennek látszik a gáztartályra emlékeztető külsejű, egymásba ölelkező építmények sora.