Düh, tanácstalanság és elszántság váltakozott az arcokon egyik hétköznap délelőtt a Centrum Parkoló Rendszer Kft. ügyfélszolgálati irodája előtt. A sor hosszú volt, a várokozási idő szintén, minimum két óra. A hangulat Franz Kafka regényeit idézte, amelyekben a hatalom a megfoghatatlanságával bizonytalanságot kelt. Az emberek frissen kapott csekket és fehér papírra nyomtatott kísérő szöveget lobogtattak, szorongattak, gyűrögettek. A lap hátoldalán apró betűvel a „bűntett”, ami körülbelül így szólt: „Szíves tájékoztatásul közöljük, hogy a mellékelt eseménylista tanúsága szerint a … rendszámú gépjárművel (itt jött a nap, óra perc, másodperc) társaságunkkal szemben egy pótdíjtartozási esemény kapcsán – ami kettőszáznyolcvan forint óránként eredetileg – több ezer forint parkolásidíj- és pótdíjtartozást halmozott fel. Ez a posta- és ügyviteli költségekkel, a Belügyminisztérium lekérdezési díjával együtt összesen még több ezer forint.”
– Hogy a csudában lesz kétszáznyolcvan forintból három év alatt több mint hétezer forint?! Édesanyám most vette ki a takarékszövetkezetből a tizenötezrét, és hatvanhárom forint volt rá a kamat, mert a kezelési költséget levonták – kérdezte egyikük, egy magas barna nő, aki nem árulta el a nevét.
A hölgy biztosan nem olvasta Centrum Kft. honlapján azt, amit azóta tudunk, hogy amennyiben öt napon túl rendezi a tartozását, az alapdíj hússzal szorzódik.
– Én biztosan nem fizetem be! Most végeztem az Államigazgatási Főiskolán, közlekedésből írtam a szakdolgozatomat. Nem emlékszem, hogy lenne ilyen paragrafus, hogy négy év múlva ki lehet küldeni egy ilyen papírt – vélte Barna Mónika. Elhatározta, hogy nem vár tovább, hanem bemegy a főiskolára, és megkérdezi a tanárát, mit csináljon.
Később kiderült, be is ment. Tanára azt tanácsolta, fizesse be, nem érdemes pereskednie pár ezer forint miatt.
Mindenki reklamálni jött, ám sokan bizonytalanok voltak. Egy idősebb házaspár, Czinege Béla és felesége rokkantnyugdíjasok. Lehetetlennek tartották, hogy valaha is ne lett volna benn a kocsiban jól látható helyen a rokkantságukat jelző apró tábla.
– Jogtalan ez az egész – mondta felháborodottan a férfi. – Tudja, mi ez? Pénzbehajtás!
– Az – helyeselt egy alacsonyabb, ötvenes hölgy, Kosár Kázmérné. Ő a fia ügyében jött el, aki szintén rokkant, ám a 2002-es igazolólap már nincs meg. Most bement az önkormányzathoz, ahol kétezer forintért kapott egy okmányt, ami igazolja, hogy a fia a „tett” elkövetésének pillanatában is rokkant volt.
A fiatal Vincze Katalin szerencsére megtalálta a 2004-ben befizetett csekket a súlyadós papírok között. – Szerintem azt gondolták, hogy senki sem tart meg régi csekkeket, azért küldték most.
Felszólításdömping
A Főpolgármesteri Hivatal egyik közlekedési szakértőjétől, aki csak inkognitóban volt hajlandó nyilatkozni, megtudtuk, nem azért szólítottak most fel a hatóságok, mert abban bíztak, hogy a régi csekkjeiket az emberek nem őrzik meg. Egy tavaly év végi törvény rendelkezik úgy, hogy ha hatvan napon belül a parkolótársaság nem szólítja fel a gépkocsi-tulajdonost, az eset elévül. Tehát megszűnt az eddigi öt év „türelmi” idő.
– Ezután nekünk sokkal nehezebb lesz – vélte a szakértő –, gyorsabban kell cselekednünk. Hatvan napunk van mindössze arra, hogy lekérdezzük a Belügyminisztérium adatnyilvántartójából a személygépkocsi tulajdonosának adatait.
Arra a kérdésre, hogy miért vártak éveket, hogy büntessenek, annyi a válasz: volt idő, amikor nem volt joguk hozzáférni az adatokhoz. A Belügyminisztérium nem adhatott ki mindig információt, illetve csak az illetékes önkormányzat jegyzőjének. A parkolótársaságok hosszas küzdelem után érték el, hogy a törvény módosuljon.
Az információáramlás azonban ma sem zökkenőmentes. Bartalos Csabától hatvankétezer forintot követel a Centrum Parkoló Kft. öt évre visszamenőleg úgy, hogy 2004 előtt nem is volt a nevén az autó.
– Megmutattam az adásvételi szerződést, így elengedtek negyvenezret. A fennmaradó huszonkétezer úgy jött össze, hogy állítólag egy nap kétszer is megbüntettek. Erről azonban csak egy fotó volt, én is csak egy „Mikulás-csomagot” találtam a szélvédőn. Azt ők is elismerik, hogy előfordul, a járókelők poénból leveszik a bírságot. Én nem kaptam meg, az biztos, nem is vagyok hajlandó fizetni. Megyünk a bíróságra – határozta el magát Bartalos Csaba. Végül peren kívül sikerült megegyeznie a centrumosokkal. Köztes megoldásként egy- napi bírságot fizetett be.
A gépkocsi azonosítása
Júniusban azonban egy férfi, akitől félmilliót követelt a Centrum Kft., ügyvéddel bíróságra ment – és pert nyert. Az ügyvéd, aki nem vállalja a nyilvánosságot, kétségbe vonta a Centrum jogalapját igénye érvényesítésére. A Centrum több indokot is felhozott arra, hogy jogosult a követelt díjra, és ezért joga van perelni is. Az egyik az az üzemeltetési szerződés, amit 2000-ben kötött a Fővárosi Önkormányzatok Parkolási Társulásával, amely több parkolási céget fog össze. A másik az az engedményezési szerződés, ami a társulás és a kerületi önkormányzatok között köttetett 2003-ban. Az engedményezés azonban olyan ügylet, amiért fizetni szokás. A Centrum viszont nem tudta bemutatni az engedményezésért a kerületi önkormányzatoknak kifizetett összegről szóló bizonylatot. Az ügyvéd kifogásolta azt is, hogy a Centrum a parkolási díj tízszeresét akarja ügyfelén behajtani. A 200-300 forintos parkolójegy hiánya öt napon belül háromezer forintba, öt napon túl 5200 forintba kerül. A tízszeres bírság az ügyvéd szerint csak akkor állapítható meg, ha veszélyes árut szállít a jármű, vagy ha felbontott útszakaszon parkol. A Centrum azt az állítását sem tudta megvédeni, miszerint a rendszám, az autó színe és típusa – és az ellenőr által készített fotók – elegendőek egy kocsi azonosítására. Szőrszálhasogatásnak tűnhet, de igaz, a törvény előírja, hogy a gépkocsi azonosításához az alvázszám és motorszám szükséges. Miért ne kellene így eljárnia a Centrum Parkoló Kft.-nek is, amely ráadásul több százezer forintot követel – évek múltán – csupán a fotók és saját adatbázisa alapján? A kétkedés győzelmet aratott. A bíróság megállapította, hogy a Centrum nem tett eleget bizonyítási kötelezettségének. Az alperesnek a korábban határozottan követelt több százezer forintos büntetést nem kellett kifizetnie. Pernyerés és a határidő lejárta ellenére mostanában újabb sárga csekkek érkeztek a Creditexpress Factoring Zrt. jóvoltából, amelyet a Centrum Parkoló Kft. megbízott. A pénzbehajtó fenyegető leveléből kiderül, hogy az adós bármilyen lefoglalható vagyontárgyát végrehajtás céljából lefoglalhatja. Illetve ha ilyen nincs, az árverések alkalmával megállapított becsérték jelentősen alatta maradhat a tényleges piaci értéknek, vagyis akár tized áron értékesíthető a végrehajtás alá vont ingatlan.
Nagyszerű. Jó tudni, hogy a Centrum, bár a fővárosi rendelet a parkolójegy megváltása során nem ír elő türelmi időt, az első jegy megváltására 3-4 percet szokott hagyni. Csak utána büntet. Akkor viszont…
Ha bírságol, számítógépbe kerül a vétkes. Ez valóban bizonyíték volna?
– Zárt a rendszer. Amint a parkolási ellenőr kinyomtatta a felszólítást, az adatok nem törölhetők a kézi számítógépéből! Ezek az adatok automatikusan egy központi számítógépes rendszerbe kerülnek, visszaélésre nincs lehetőség. A bíróság is bizonyítéknak veszi a parkolóőr által betáplált adatokat – tájékoztat a szakértő.
Hetvenkét százalék a kft. költségeire megy el
A szólás, miszerint az idő pénz, ez esetben tehát szó szerint értendő. A parkolótársaságok, így a Centrum Parkoló Rendszer Kft. is azt szeretné, ami az 1993-ban a Fővárosi Közgyűlés által elfogadott közterületi parkolásfejlesztési koncepcióban áll, hogy egy-egy jármű minél rövidebb ideig parkoljon ugyanazon a helyen.
1999-ben alakult meg a Fővárosi Önkormányzatok Parkolási Társulása, amelyhez akkor még csak a VI., VII., VIII. kerület csatlakozott. A társulás nyílt pályázatot hirdetett, amelyet a Centrum Parkoló Kft. nyert el. Szerződésük értelmében létrejött egy céltársaság, a Centrum Parkoló Rendszer Kft. 2001-ben még négy kerület csatlakozott a Fővárosi Önkormányzatok Parkolási Társulásához, így a Centrum Budapest legnagyobb parkolási társaságává nőtte ki magát a Fővárosi Közterület Parkolási Társulással és a Budapesti Önkormányzati Parkolási Kft.-vel szemben.
A kerületek csatlakozása azért is érdekes, mert ellentétben a többi parkolásért felelős társasággal, amelyek közel hatvan százalékot juttatnak vissza, a Centrum nem túl bőkezű megbízóival. Például a XII. kerület éves bevétele a parkolásból 78,4 millió forint volt 2006-ban, ez a parkolási cég bevételeinek 27,59 százaléka volt. Vagy tavaly a VI. kerületben a parkolási cég bevétele 695 millió volt, ebből az önkormányzat 120 millió forintot kapott, amely csupán 17,25 százalék. Fürst György, a Centrum Parkoló Kft. ügyvezető igazgatója szerint azért csak ennyit, mert a VI. kerületben több az ingyenes engedély, mint amennyi parkolóhely van, a rendszert azonban fenn kell tartani, amelynek a legdrágább eszköze az ellenőrzés.
– Jellemző, hogy egy év alatt nagyjából másfél millió autót írunk föl – mondja az igazgató. – Nem szórakozásból. Londonban, ami egy tízmilliós nagyváros, ötezer autót írnak föl egy év alatt. Nézzük meg a két számot!
Úgy tűnik, a rousseau-i társadalmi szerződés nálunk kissé egyoldalú. Ha mi mint állampolgárok tartozunk, könyörtelenül behatják. Ha viszont nekünk tartozik ezer, kétezer vagy tizennégyezer forinttal például egy biztosító, önkormányzat vagy maga az állam, legjobb, ha elfelejtjük.
Ukrajna
Megszólalt az felgyújtott kárpátaljai templom plébánosa
