Már hallani, ahogy a lóerők dübörögnek, ahogy a motordugattyúk működésbe lépnek, lassan betölti a levegőt a semmihez nem hasonlítható égett acél szaga. És az emberek a kerítés mellett még mindig csak mennek és mennek, egyesek nyakában belépőkártya, ki tudja, miért nem a lelátókon ülnek… A szél belekapaszkodik az üres sörösdobozokba, s görgeti azokat az aszfaltúton. Mert szemét van mindenütt a Forma–1-es cirkusz területén. Türelmesen várakozik az autósor is. Néhányan az Árnyas Kemping oldalánál parkolnak le, de odaugrik két rendőr, s azt mondja, azonnal elviszik a járműveket, így sokba kerül majd a látszólagos spórolás. A másik oldalon baráti, 1500 forint az autóhely, de már betelt a rögtönzött parkoló. Megyünk a Gold-tribünök felé, tízméterenként két rendőr áll az út szélén, a bátrabbak viszont egyedül is őrt állnak itt. Feladatuk, hogy aki türelmetlenségében leparkolna az út szélén, azt rögtön továbbzavarják. A parkolók beteltek, vagy csak a meghatározott tribünre érkezők hajthatnak be a területükre. Jómagam egy kedves, mosolygós nőtől kérek útbaigazítást. A hölgy határőr-egyenruhában van, mint mondja, Balassagyarmatról vezényelték ki őket.
Ezerötszáz rendőr teljesített szolgálatot az elmúlt napokban a Forma–1 övezetében: helikopteren, mopeddel, lovon, járőrautóval és gyalog. Ez a fél Pest megyei rendőrség állománya. Besegítettek a határőrök is.
Sokba kerül ez azoknak az adófizetőknek, akiknek eszükbe sem jut, hogy ide, Mogyoródra eljöjjenek, akiknek üres a hűtőgépük, vagy a közgyógyellátási listájuk anyagilag megterhelő változásain berzenkednek.
Nem tudni pontosan, mennyibe került ez a hacacáré. Az biztos, hogy három és fél milliárd forint a cirkusz költségvetési támogatása. Az ideit – a kormánytól megszokott – csúsztatással ítélték oda. A kiemelt nemzetközi sportesemények támogatásának 3564 millió forint összevont keretéből csak 64 millió forint az igazi sporttámogatás, 3500 millió forintot a Forma–1 cirkuszának támogatására fordítottak. Ez elsősorban a jogdíj; míg más Forma–1-ben érdekelt országok idegenforgalmi szezonuk meghosszabbításán szorgoskodnak, addig Magyarország azért fizet megemelt összegű, többmilliárdos jogdíjat, hogy idegenforgalmi csúcsidejében tarthasson versenyt. Magyarul, hogy a Balatonra, Tokaj-Hegyaljára és még sok más helyre érkező turistákat Mogyoródra szippantsa be. Az állam a jegyárak mérséklésén nem fáradozott, abba bele sem szólhatott. Több tízezer forintba kerül a mulatság.
És az árak? Kilencszáz forint vagy négy euró egy sör, 500 forint egy üdítő, 20 és 70 euró között már baseballsapkát is árulnak, a minőségibb pólók ára tizenötezer forintnál kezdődik. Szőlőtőkék közé épült egy kemping, a WC-használat ára – hogy ne kelljen az apróval bíbelődni – egy euró.
Már visszavonhatatlanul megkezdődött a verseny csúcspontja, a hetvenkörös Magyar Nagydíj. A kerítésekhez lapulnak azok, akik sajnálják a tízezreket a futam megtekintéséért. Aki akart, étellel és itallal felszerelkezve könnyedén eljuthatott a mogyoródi ring környékére. Meleg a betonkerítés, s ott díszeleg a tetején a szögesdrót. Így az emberek a pályakerítés betongerendáinak résein keresztül figyelik a futamot. A biciklisek és a robogóval érkezők a kerítésnek támasztott járművek nyergére, vázára és benzintankjára állva figyelik a versenyt. Néhány férfi hatalmas köveket cipel a fal mellé, hogy arra állva, jobban lássa a távoli járműveket. Van, aki a hokedlit vagy a hűtőtáskát használja alkalmi tribünként. Sokan feltornásszák magukat a kerítésre, a szögesdrótakadálylyal is megbirkóznak törölköző vagy elnyűtt kabát segítségével.
És itt vannak már élelmesék is. – Olcsó a távcső, olcsó a távcső – mondogatja két férfi a falhoz simulóknak. Nem csodálkoznék, ha a portékája iránti érdektelenség miatt most egy fordulattal éles bicskákat, esetleg takarókat ajánlana megvételre. Többnyire gyermekes családok szorultak ki a verseny területéről. Akiknek belépőjeggyel, kólával és sütivel már százezerbe kerülne a vasárnap délutáni program. Gábor a fiával biciklizett ki Mogyoródra. A közelben laknak, Kistarcsán, s mint mondja, a Forma–1 legnagyobb előnye az, hogy leaszfaltozták a szőlődomb némelyik útját, így békeidőben jókat lehet a környéken biciklizni. A fiatal férfival beszélgetünk, míg kisfia egy otthonról hozott távcsővel a két betongerenda közötti résen át figyeli a köröket. Massának drukkol, s legnagyobb bánatára most szem elől veszítette a versenyzőt. – Ha nehezen is, de ki tudtuk volna nyögni a jegy árát, kettőnknek negyvenezerbe került volna az állójegy, de inkább önmegtartóztató életet élünk. Élmény ez így is.
Kiderül, hogy a férfi egy óriáscégnél 24 és 48 órás műszakokban portás, 110 és 120 ezer forint közötti a fizetése. A versenyt egyenesen lehúzásnak tartja az árak miatt. Mint mondja, Magyarországon hárommillió olyan ember él, akiről állítható, hogy a kapitalizmusra való átállás miatt az sem baj, ha lekerül a térképről. Mint ahogyan szerinte az egészségügyben történő változások is az emberélet olcsóságát erősítik. – Addig utaztatják a beteget a mentővel a kórházak között, míg az meg nem hal – sommázza ítéletét.
A Gold parkolóban német rendszámú, luxuskivitelű Mercedesek és Audik sorakoznak. Román, ukrán, svéd, német és lengyel rendszámúak. Pöfékelő Wartburggal a magyarok sem jönnek ide. Kiváltságosoké ez a cirkusz, de sokba kerül a szegényeknek.
És lassan véget ér a verseny. Már özönlenek ki az ajtókon azok, akik a tumultus előtt akarnak távozni. A taxisok már leparkoltak egy bekötőút mellett. „Centrum 10 000 forint” – olvasható az egyik kirakott kartonpapírtáblán. Egy kigombolt inges, gyermekkar vastagságú aranyláncos sofőr hívogat olcsó utazásra. Szerinte „betett” nekik az ingyenes buszjárat beindítása, ami az idén is az Árpád hídtól hozza-viszi a látogatókat. A jegyeseket ingyen, a többieket pár száz forintért.
Az úton brazil és lengyel zászlóba burkolózó vendégek rikoltoznak. Egy prostituált az asztalon táncol. A nyugati turisták szórták a pénzt, volt, aki piros pólót vett húszezerért, a baseballsapkáért pedig egy tízezrest adott.
A büfékben senki ne keressen vörösboros marhapörköltet vagy pacallevest – hamburger és chips a kínálat. Aztán meglódult a konvoj a főváros felé. Sokan a szántóföldön próbálkoztak, s bizony a környék településeinek utcáin is megszázszorozódott a forgalom. Kerepesen, a Mogyoródi út és a Nefelejcs utca sarkánál egyetemisták tűnnek fel sörökkel, kólákkal és szénsavas vízzel. Egy német kihajol a terepjáróból, s megkérdezi, mennyiért adják a vizet. Mennyire szomjas? – kérdezett vissza a filozófustekintetű fiú. Végül másfél litereset vett. Egy ezres hullott le a porba.
Menczer Tamás: A Tisza mögött nincs valódi politikai közösség
