Melyek ma a krími tatárok előtt álló legnagyobb kihívások?
– Az ukrán állam ez idáig egyetlen törvényt sem hozott a krími tatárok jogainak visszaállításáról. Annak idején a verhovna rada foglalkozott a kérdéssel, el is fogadott egy, a deportáltak jogainak visszaállításáról szóló törvényt, az akkori államfő, Leonyid Kucsma vétója miatt azonban a határozat nem léphetett életbe. Viktor Juscsenko ígéretet tett arra, hogy a megfelelő korrekciók után ismét a parlament elé terjeszti a törvényt, az állandósult hatalmi válság miatt azonban erre nem került sor.
– Pedig a krími tatárokat a „narancsos” tábor hű szövetségesének tartják, két képviselőjük az ő listájukon jutott a parlamentbe. Nagy az elkeseredés a tatárok között amiatt, hogy most sem sikerült előrelépni a jogok törvényes elismertetésében?
– Sok függ a politikai erőviszonyoktól. Az elnök közel áll hozzánk, de akaratát nem tudja érvényesíteni a parlamentben, ahol olyan pártok vannak többségben, amelyek nemcsak a krími tatároknak, hanem az ukrán népnek is nyílt ellenségei. Az sem segítette az ügyünket, hogy hatalomra kerülése után Juscsenko összeütközésbe került saját szövetségeseivel is. Meg kell említeni azt is, hogy az elnök környezetében olyan emberek sora van, akiknek nem igazán fontosak sem a krími tatárok, sem az ukránok igazi problémái, s csak a saját karrierjükkel, üzleti érdekeikkel foglalkoznak. S hogy Juscsenko 2004 óta sokat veszített hatalmából, népszerűségéből, az jelentős mértékben környezetének köszönhető. Maga az elnök jó ember, csak sokat ígér, s abból a legkülönbözőbb okoknál fogva keveset teljesít. Természetesen a krími tatárok közül is sokan felteszik majd a közelgő választásokkor a kérdést, mit tett értük Juscsenko, s erre csak azt tudjuk mondani, hogy a többiek ennél is rosszabbak.
– A félsziget többségi, orosz lakossága szerint a tatár közösség Kijev előretolt bástyája a Krímben. Nem tart attól, hogy e népcsoport a belpolitikai harcok eszközévé válik, sőt adott esetben a nemzetközi porondon is felhasználhatják a „tatár kérdést” bizonyos erők?
– Kijevnek komoly gondot okoznak a Krímben az orosz irányultságú szeparatista erők, s ilyenkor – támaszt keresve – valóban gyakran emlegetik a tatárokat. Ám amikor csitul a helyzet, akkor már nem vagyunk olyan fontosak, s a központ azt mondja, problémáinkat oldjuk meg a krími autonómián belül. Előszeretettel udvarolnak körül bennünket az ukrán pártok választások előtt is, ám átlátunk a szitán, s a hozzánk közelebb álló nemzeti demokratikus erők mellett tesszük le a voksunkat.
– A Krímben sokszor hallani, hogy immár nem a tatárok problémáival kellene foglalkozni, a visszatelepülés befejeződött, s mások gondjaira is több figyelmet kell fordítani. A deportálások sebeit aligha lehet egyik percről a másikra begyógyítani, főleg, ha politikai akarat sem nagyon van rá. Mely gondok a legsürgetőbbek az önök számára?
– A mi tragédiánk még a Krím cári megszállásával kezdődött. A bolsevik időkhöz képest azzal a különbséggel, hogy akkor még nem a megsemmisítés, hanem a kiszorítás volt a rendszer célja. Így ma már Törökországban például tízszer annyi krími tatár származású él, mint magában a Krímben. Megtizedelte népünket a deportálás, a lakosság 46 százaléka elpusztult, s egyáltalán nem könnyű a helyzet a visszatelepülés után sem. Egy nemzet elpusztítására tett kísérlet után vagyunk, amelynek része az is, hogy itt a Krímben szisztematikusan semmisítették meg a könyvektől a temetőkig a tatár kultúra emlékeit is. Fél évszázadon keresztül itt nem volt tatár nyelvű iskola sem. Így aztán a problémák egyáltalán nem oldódtak meg azzal, hogy a tatárok visszatelepültek. Nagyon komolyak a szociális gondok. Az állam ugyan valamennyit elkülönít a büdzséből e célra, ám ez csepp a tengerben, lényegében magunknak kell megoldanunk mindent. Az állam nem ad vissza szinte semmit, így az elkobzott javainkhoz, s ami a legfontosabb, a földhöz, ingatlanokhoz is csak részben jutottunk hozzá. Azokban már mások laknak, így nincs is esély arra, hogy visszakapjuk. Idővel csak megoldódnak a szociális gondok, a legnagyobb problémát azonban a nemzeti identitás megőrzése jelenti. A Krím lakosságának ma már mindössze 13 százaléka tatár, a többség orosz, s ennélfogva orosz nyelvű a sajtótól kezdve minden. Nekünk mindöszsze tizenöt iskolánk van. Jól érezhetően zajlik a krími tatárok asszimilációja. Ukrajnának ugyanis nincs kitapintható nemzetiségi politikája.
– Mennyiben segítheti az identitás megőrzését az autonómia?
– A mostani autonómia furcsa képződmény, s nem igazán a tatárok identitását erősíti. Nemzeti alapú területi autonómiára van szükség. A jelenlegi felállásban nem tudjuk igazán megvédeni az érdekeinket. Fontos például a nyelvi kérdés. A krími tatár nyelvnek a félszigeten az egyik hivatalos nyelvvé kell válni a gyakorlatban is. Ma ez nem működik. A népességi aránynak megfelelő képviseletet kérünk az autonómia irányításából is. Az orosz sajtó ezt úgy próbálja megakadályozni, hogy Ukrajnát a krími tatárok függetlenedési törekvéseivel ijesztgeti.
– Fel-felröppen a Krím kapcsán az „iszlám faktor” veszélye is…
– Az iszlámban különböző irányzatok vannak, így szélsőségesek is, számunkra az igazi veszélyt azonban inkább a pravoszláv extremizmus jelenti. Ami pedig az iszlám fundamentalizmust illeti, az manapság minden nyitott demokráciát érinti. A hittérítők itt is meg-megjelennek, s e kalandor eszméktől igyekszünk megvédeni a tatárokat, akik hagyományosan toleránsak, nem pedig kirekesztők, s hitükben sem fundamentalisták.
Gyökeres Viktor
Megegyeztek Gyökeres Viktor klubváltásáról, az ügynöke döntötte el a vitát
