Véget ért a háború. Romokat takarítanak el, fémvágók zaja hallatszik, valaki sír, mások nevetnek. Mégis, mint egy hatalmas vatta, valahogy mindent beborít a súlyos csend. Hirtelen feltűnik az utcában egy nyitott tetejű sportkocsi. A sofőr jóképű, a lányok csinosak. Ápoltak, jól öltözöttek. Cabrióval a halál árnyékának völgyében. Katasztrófaturisták? Nem azok. Akkor kik ők?
Bejrút elővárosában különös pillanatot ragadott meg Spencer Platt. A Getty Images ügynökség fotóriportere nem ismeretlen a sajtóban: hat évvel ezelőtt megörökítette, ahogyan a World Trade Center ikertornyaiba csapódnak a repülőgépek. Felismerni a pillanatot, és azt egy tökéletes képbe sűríteni – nem hétköznapi feladat, nagy koncentrációt igényel. Spencer Platt tavaly is megoldást talált, a World Press Photo idei fődíját libanoni fotográfiája kapta.
Szépség és szörnyűség. Szeretet, erőszak. Érintetlen erdők, élettel teli állatok, természeti katasztrófák, környezetszennyezés. Emberség, emberfeletti sportteljesítmények, felpuffadt hasú éhezők, döghalál. Háborúk és háborúk. A World Press Photo képei időről időre vitákat gerjesztenek. Ami jó: annak jele, hogy gondolkodunk. És biztató, hogy legalább e képek kapcsán mindenki deklarálja, hogy a szenzációhajhászás, a l’art pour l’art sokkolás – nem jó. Tévében, moziban szinte már fel sem tűnik.
A kiváló fotóriporterek kerülik a csapdákat. Nincs könnyű dolguk: időre dolgoznak, de a tökéletes pillanat nem érkezik időre. Az eseményektől való megfelelő távolságot is meg kell találni, ám nem csak amiatt, hogy a kompozíció a lehető legjobb legyen. Az események, az emberek olykor nem önmagukat mutatják, hanem színházat csinálnak – tudják, felvételen szerepelnek. De a sajtófotós tisztában van ezzel, és semmiféle propaganda eszköze nem lesz, hanem jelen van – élőítéletektől mentesen, emberségét nem elveszítve, érdeklődését fenntartva, tiszta fejjel.
A World Press Photo 1955-ben, Hollandiában alapított független szervezet. Díjai olyan becsben állnak, mint a filmvilágban az Oscar-díjak. Idén a hírfotók sorozatkép kategóriában magyar fotográfus kapta az első díjat: Szigetváry Zsolt a tavaly szeptemberi–októberi eseményekről készített képsorozatot Majdnem forradalom címmel. Tavaly Dezső Tamás a Hétköznapok kategóriában második lett Romániában készített fotósorozatával. Mindketten szabadúszók.
Peszkov: Kijev és a Nyugat elutasítja a diplomáciai megoldást
