Harc a kalózok ellen

Magyarországon a gazdaság kritikus állapota az egyik oka annak, hogy a vállalkozások nem vásárolnak elegendő új szoftvert. Georg Herrnleben, az Üzleti Szoftver Egyesület (BSA) regionális igazgatója szerint a magyar helyzet egyre rosszabbá válik, vagyis az illegális számítógépes programok egyre nagyobb kárt okoznak az iparnak és az államnak.

A szoftverkalózkodás ellen küzdő BSA 1988-ban alakult. Javult valamit a helyzet 19 év alatt?
– A legnagyobb különbség, hogy ma már a szoftvert mint szellemi tulajdont tartják számon. Amikor a BSA megalakult, az irodalom, a zene, a film már jogilag védett volt, de a számítógépes program nem. A másik eredmény, hogy a szoftverkalózkodás arányát világméretekben 50 százalékról 35 százalékra szorítottuk vissza.
– Magyarországon mekkora kárt okoznak a szoftverkalózok?
– Magyarországon az újonnan beszerzett programok 42 százaléka illegális, ami 111 millió dolláros, vagyis több mint 20 milliárd forintos kárt okoz évente az iparnak. Önöknél főként az a probléma – csakúgy, mint Csehországban vagy Szlovákiában –, hogy ez a ráta az elmúlt években szinte nem változott. Magyarországon nő a szoftverek iránti kereslet, de nem növekszik a legálisan vásárló cégek aránya.
– Miért ennyire problematikus a magyar helyzet?
– A legfőbb ok, hogy romlik a magyar gazdaság helyzete. Nehéz időkben a vállalatvezetők kevésbé hajlandók befektetni a legális szoftverekbe. Ráadásul a kalózkodással okozott veszteségek nemcsak az ipart, de az államot is sújtják. A költségvetés milliárdokat veszít az illegálisan vásárolt szoftvereken. Ez az egyik oka annak, hogy miért működünk együtt az állammal és az adóhatósággal.
– Közszájon forgó vélekedés hazánkban, hogy a BSA ügynökei bármikor betoppanhatnak a felhasználókhoz, és kutathatnak illegális szoftverek után. Igaz ez?
– A BSA szakértői nem mehetnek be az ön házába, és nem kutathatnak ott. Nem vagyok a magyar jog szakértője, de abban szinte biztos vagyok, hogy egy ilyen kutatáshoz bírósági engedélyre van szükség. Ráadásul a BSA nem foglalkozik magáncélú felhasználással, hanem csakis üzleti célú szoftverhasználattal, de ugyanúgy itt is igaz: hívatlanul cégekhez sem toppanunk – és toppanhatunk – be.
– Akkor milyen módszerekkel dolgozik a BSA?
– A BSA tagjai például bejelentéseket kapnak arról, hogy egyes társaságok illegális szoftvert használnak. Ezeket a bejelentéseket a helyi munkatársaink göngyölítik fel jogi cégek segítségével. Ezután indítványt nyújtunk be a rendőrségnek, amely alapján kivizsgálják a gyanús ügyeket. 2007 áprilisa óta új szabályozás van életben Magyarországon, amely szerint amennyiben a rendőrség illegális szoftvereket talál, megegyezhetünk a kárt okozó vállalkozással. Ez azt jelenti, hogy a cég kifizeti az okozott kárt az adott szoftvergyártó cégnek, majd aláír egy nyilatkozatot, hogy a jövőben nem használ illegális programokat, és megvásárolja a nem jogtiszta szoftverek licencét. Így folytathatja tovább a tevékenységét. Ez lehetővé teszi a társaságnak, hogy elkerülje a büntetőjogi lépéseket.
– Úgy véli, hogy ez a módszer eléggé hatékony?
– Hihetetlenül hatékony. Amikor a BSA szakemberei ellátogatnak a cégekhez, gyakran tapasztalják, hogy a társaságok jogszerűen akarnak működni. Hamar rájönnek, hogy egy profi vállalkozás hatékonyabb és költségkímélőbb, ha jogtiszta programokat használ. Túl sok kockázatot rejt az illegális szoftver, nemcsak hatékonysági, hanem biztonsági okokból is. Természetesen nem lenne ennyire könnyű rábírni a cégeket, ha nem hallanának a hírekben a rendőrség illegális szoftverek elleni akcióiról.
– Amennyiben a háztartásokat nézzük, biztos vagyok benne, hogy Magyarországon mindenhol akad legalább egy illegális szoftver. Számomra ez két dolgot jelent: az egyik, hogy nem lehet igazából védekezni a szoftverkalózkodás ellen, a másik pedig, hogy túl drágák a számítógépes programok.
– Ezzel ellenkeznék. Az árakat nem a szoftveripar diktálja, hanem a piac. Nem a legdrágább programokat szerzik meg kerülőúton az emberek, hanem azokat, amiket használnak. A szövegszerkesztő vagy egyszerűbb grafikai szoftverek ilyenek. Ezeknek az ára az utóbbi időben meglehetősen lecsökkent, mégis ezeket másolják leggyakrabban. Abban viszont vélhetően igaza van, hogy valóban nehéz a háztartásokat ellenőrizni. Annyit tudunk tenni, hogy elkezdjük a munkát már a nevelésnél, a témát fenntartjuk a médiában és a köztudatban is. Ha a társadalom nem védi meg a szellemi tulajdonát ma, az kihatással lesz a munkaerőpiacra holnap vagy holnapután. Másfelől keményebben kell dolgoznunk az internetkalózok ellen, mivel a világháló a fő forrás a magánfelhasználók számára. Itt már elértünk nagyobb sikereket. Az elmúlt két évben a BSA sikeresen működött együtt az Interpollal, az FBI-jal és a főbb európai rendőrségi erőkkel annak érdekében, hogy megszüntessük a nagyobb bűnszövetkezeteket, amelyek interneten árulják az illegális szoftvereket. Az internet többé nem biztonságos „kikötő” a kalózok számára.
– Ha jól tudom, a BSA minden államban működtet egy forródrótot, ahová a lakossági bejelentéseket várják. Ha felhívom önöket, hogy a szomszédom – üzleti célra – illegális szoftvert használ, mi történik?
– Ez azon múlik, mennyire megalapozott a jelentés. Ha például önnek személyes konfliktusa van a szomszédjával, és még sohasem lépett be a lakásába, akkor valószínűleg a bejelentése sem lesz túl megalapozott, így a BSA nem is vizsgálja ki az ügyet. Vegyünk egy másik példát. Ha valaki állást változtat, és ott megtudják tőle, hogy az előző munkahelyén nem volt minden jogtiszta, akkor az új főnöke akár úgy is reagálhat erre, hogy felhívja a BSA-t, hiszen míg ő 20 ezer eurót fizetett licencekért, a versenytársának ennyivel több pénze marad meg. Egy ilyen bejelentés a BSA számára is érdekes lehet.