A hét végén az unió külügyminiszterei Portugáliában jönnek össze, ahol az egyik legfontosabb megvitatandó kérdés Koszovó jövőbeli státusa lesz, és főleg az, hogy ebben az igen „érzékeny” kérdésben összehangolják a tagországok ugyancsak széttartó véleményét. Néhány tagország, például az Egyesült Királyság, Franciaország és Németország jelezte, hogy esetleg támogatják Koszovó függetlenségének egyoldalú kikiáltását, míg Spanyolország, Görögország és Szlovákia ezt abbéli félelmében ellenzi, hogy a függetlenedési törekvések saját országában is felerősödhetnek. A Wikipédia az Urálig terjedő Európában összesen nyolcvanhat függetlenségi mozgalmat sorol fel, amelyek közül legismertebbek a baszk, a katalán, az észak-itáliai és a flamand függetlenségi törekvések, de például Görögország is elsősorban azért ellenzi az egyoldalú függetlenséget, mert arra gondol, hogy ezt az ország északi részén élő macedónok is megtehetik, és egyesülve a Jugoszláviából kivált Macedóniával, feléleszthetik a 2500 évvel ezelőtti macedón államot.
Wolfgang Ischinger, az EU Koszovó-ügyi megbízottja „káoszra” figyelmeztette a tagországokat, ha az unió nem lesz képes egységes álláspontot kialakítani. A francia külügyminiszter pedig úgy fogalmazott, hogy „közös külpolitikánk egyik fő próbaköve Koszovó lesz”.
Mint ismert, az 1999-es NATO–Jugoszlávia háborút lezáró egyezmény Koszovó jövőbeli státusát nyitva hagyta, és azóta a terület ENSZ-ellenőrzés alatt áll, ám az ENSZ Biztonsági Tanácsa is megosztott, mert Oroszország nem támogatja Koszovó függetlenné válását, hacsak egyezséget nem érnek el Belgráddal. Ami nyilvánvaló, Koszovó függetlenséget akar, míg ez Szerbia számára elfogadhatatlan. A koszovói kormányfő, Agim Ceku kijelentette, hogy „akár az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozata nélkül is kikiáltják a függetlenséget, és kérni fogják annak elismerését az Európai Uniótól és az Egyesült Államoktól”. A szerb külügyminiszter erre azzal válaszolt, hogy „Szerbiának nem lesz más választása, mint válaszolni azokra a lépésekre, amelyek veszélyeztetik függetlenségét és területi integritását”. „A függetlenség egyoldalú deklarálása elnyújtaná a térség instabilitását” – tette még hozzá. Hogy e kijelentés a gyakorlatban mit fog jelenteni, azt csak találgatni lehet.
A Balkán instabilitása a Török Birodalom széthullása óta probléma, és akármi történik Koszovóval, a bizonytalanság megmarad. Koszovó iskolapéldája annak, hogy mi történik akkor, ha egy történelmileg egy néphez tartozó területet egy másik nép „elbirtokol”. Koszovónak a XIV. században szinte tisztán szerb lakossága volt, az albánok aránya mindössze két százalékra rúgott, és ez az arány lényegében megmaradt a XVII. század végéig. Ekkor a török–Habsburg háborúk hatására számos szerb menekült el e térségből, és megkezdődött az albánok tömeges bevándorlása. 1871-ben az albánok aránya már egyharmad, Jugoszlávia megalakulásának idején pedig kétharmad. Amikor Jugoszlávia széthullik, az albánok aránya nyolcvan százalék, jelenleg pedig már kilencvenöt. Alig másfél évszázad alatt egy jelentős kisebbségből elsöprő többség alakult ki.
Koszovó példája azért tanulságos, mert megmutatja Európa jövőjét is. A jelenlegi demográfiai tendenciák és a mozlim lakosság integrálhatatlansága miatt másfél évszázad alatt Európa követni fogja Koszovót ezen az úton.
Lecsapott a NAV, csempészeket fogtak a reptéren
