Amennyiben bárki megkérdőjelezné a valódiságát Kijev nemzetközi jogot is sértő sorozási gyakorlatának, annak elég csak felidézni azt a kínos jelenetet, amely akkor játszódott le az ovális irodában, miután Volodimir Zelenszkij idén tavasszal Washingtonba látogatott. Ha visszaemlékszünk, az ukrán elnöknek akkor Donald Trump amerikai elnök és J. D. Vance alelnök társaságában kellett válaszokkal szolgálnia arra az amerikai felvetésre, miszerint mi magyarázza azt, hogy ennyire kétségbeejtő jelenetek zajlanak.

A találkozón Vance alelnök egyértelműen jelezte, hogy Washington tud Ukrajna erőszakos sorozási gyakorlatáról. Mint azt Zelenszkijnek szegezve elmondta, „ide-oda mászkáltok a fronton és sorkatonákat próbáltok harcra kényszeríteni, mert emberhiányban szenvedtek […] a saját szememmel láttam, olvastam erről beszámolókat, tudom, hogy mi zajlik, propagandaútra hívjátok a fiatalokat.” Nem meglepő módon az amerikai kérdésekre nem érkezett ukrán válasz, sőt mint azt a nemzetközi politikát közelebbről figyelők mind tudják, a diplomáciai egyeztetés heves szóváltással, végül pedig Zelenszkij ukrán elnök Washingtonból való kiebrudalásával zárult.

Ukrajna magyarországi és brüsszeli szövetségesei tehát hiába próbálják e lesújtó, még Washington által is nehezményezett problémát tisztára mosni, minden józan gondolkodású európai embernek kötelessége lenne ezen a ponton megálljt parancsolni Ukrajna soron kívül erőltetett uniós csatlakozási folyamatának. De nemcsak erkölcsi, hanem politikai alapon is. Hiszen fontos leszögezni, 

Mi több, a nyugati politikai establishment által oly gyakran hivatkozott Európai Unió Alapjogi Chartája is aláhúzza, hogy az emberi méltóság sérthetetlen.

Ebből fakadóan semmilyen körülmények között nem fordulhatna elő, hogy egy háborúban álló, nem uniós országban a katonai hatóságok megöljenek egy ukrán–magyar uniós állampolgárt, majd a brüsszeli politikai elit szemet hunyjon az eset fölött, és mindenféle kivizsgálás nélkül továbbra is az adott államot a mi, európai közösségünk lehetséges tagjaként kezelje. Vagy talán mégis?

A szerző a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány vezető elemzője