Légüres tér, eladósodó agrár-kutatóintézetek

Folytatódik a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumhoz tartozó szőlészeti és borászati kutatóintézetek vesszőfutása. Az agrártárca továbbra sem hajlandó tájékoztatást adni arról, hogy milyen sorsot szánnak a kecskeméti, a badacsonyi, a pécsi és az egri kutatóintézeteknek, sőt maguk az érintettek sem tudják, hogy mi zajlik a fejük fölött. A kormány az elmúlt években több koncepcióval is előállt, ám eddig egyiket sem vitte véghez.
Tavaly – miután elvetették az intézmények összevonásának tervét – az akkor még közkereseti társaságként működő kutatóintézetek gazdasági társasággá való átalakítása mellett döntöttek azzal a céllal, hogy később esetleg privatizálhatók legyenek. Emiatt az állami feladatokkal is felruházott intézmények – bár az államháztartási törvény ezt előírja – nem szerepeltek önálló tételként a központi költségvetésben, vagyis az idén meghatározott források nélkül működtek, pénzhez pillanatnyi minisztériumi döntések alapján jutottak. Közben az idén a privatizációt elvetették, s egy kormányrendeletben döntöttek amellett, hogy a kutatóintézeteket átadják az Oktatási Minisztériumnak, amely rendelkezni fog arról, hogy mely felsőoktatási intézmények felügyelete alá kerüljenek. Erre július végi határidőt szabtak meg, ám a jelen állás szerint a minisztérium e kormányrendeletet sem tartotta be, mivel eddig nem sikerült megegyezni az átadás részleteiről. A két tárca közötti lényegi vita abban áll, hogy az agrártárca források nélkül adná át az intézményeket, amelyeket ilyen formában viszont az Oktatási Minisztérium nem akarja átvenni. E vita levét a kutatóintézetek isszák meg, mivel félő, az így lényegében gazda nélkül maradt intézmények jövőre is költségvetési forrás nélkül maradnak, s így tovább nő az elmúlt két év kormányzati koncepciótlansága miatt felhalmozott adósságállományuk.
A nagy hűhó azért érdekes, mert a nélkülözhetetlen génbankok fenntartását, a talajvizsgálatokat és a fajtanemesítést egyaránt tevékenységeik között tudó kutatóintézetek összesen mintegy ötszázmillió forintos költségvetéssel el tudnák látni feladatukat. Az államnak alig 150-200 millió forintot kellene a kötelező feladatok elvégzésére fordítania, a többit előteremthetnék szolgáltatásaik bevételéből, illetve pályázatokból. A kutatóintézetek tehát lényegében „aprópénzből” fenntarthatók lennének, ám úgy tűnik, bizonyos lobbicsoportok szemet vetettek az általuk használt ingatlanokra, illetve a több száz hektárnyi földre. Utóbbi nem elhanyagolható tényező, hiszen csak a pécsi kutatóintézet közel egymilliárd forintos földvagyonnal rendelkezik.