Lemaradásban a magyarországi oktatás?

A magyarországi oktatás sok szempontból hátul kullog a más országokban adott személyi és anyagi feltételekhez képest – vonhatjuk le a következtetést a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet minap közzétett jelentéséből.

Lesújtó körképet fest a magyar oktatás helyzetéről a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD). Jellemző, hogy míg Magyarországon a 25–64 éves korosztálynak csak 17 százaléka szerzett felsőfokú képesítést, az OECD-országokban 26 százalék.
Magyarországon a felsőfokú képesítést szerző fiatalok aránya generációnként nő, ám csak lassú ütemben az OECD-országokban élő társaikéhoz képest: a 25–34 éves korosztályban öt százalékkal a 55–64 évesek körében mért 15 százalékhoz képest. A természettudományos területen végzők aránya Magyarország lélekszámához képest – minden 100 ezer főből 695 a 25–34 éves korosztályban – az OECD-átlag felét sem éri el.
A jelentés megállapítja, hogy bár a GDP-hez képest az oktatásra fordított pénz már csak kevéssel múlja alul az OECD-átlagot, a felsőoktatásban a tanulók számára vetítve messze elmarad a kívánatostól, tizenegyezer helyett mindössze hétezer dollárral. A valamennyi oktatási szinten tett tanulónkénti kiadások mértéke alig haladja meg a négyezer dollárt, amit az OECD-átlag a másfélszeresével múl felül.
A képet tovább árnyalja az a negatív tendencia, hogy a felsőoktatási kiadások 59 százalékos növekedése mellett a hallgatói létszám több mint kétszeresére nőtt, ami 27 százalékos csökkenést mutat az egy hallgatóra jutó kiadásokban. A rendkívül alacsony számra a jelentés szerint a kevés tanítási óra – évi 555, az OECD-átlag 707 – száma és főleg a tanári fizetések kirívóan alacsony volta ad magyarázatot, ami Magyarországon még az egy főre jutó GDP-hez képest is alacsony. A minimum 15 éves tapasztalattal rendelkező középiskolai tanároknak a 43 ezer dolláros OECD-átlagfizetés kevesebb mint felével, 20 ezerrel kell beérniük.
Nemegyszer a mostoha finanszírozási viszonyok hiúsítják meg a felsőoktatásba készülők reményeit. A továbbtanulás ugyanis főként a jómódúak kiváltsága. A jelentés szerint az egyéni gazdasági helyzet Magyarországon befolyásolja leginkább a felsőoktatásban való részvételt a diplomaszerzésig. A jó anyagi helyzetűek több mint két és félszer több eséllyel válthatják be várakozásaikat, mint kevésbé jó körülmények között elő honfitársaik. Ez annak ellenére van így, hogy a 15 éves korosztályban a megkérdezettek 63 százaléka tanulna tovább, ami felülmúlja az OECD-országok 57 százalékos átlagát. A 25–34 éves korosztály 85 százaléka rendelkezik középiskolai érettségivel.
A képet tovább árnyalja az érettségivel nem rendelkezők rossz elhelyezkedési esélye. A 25–64 éves korosztályban az ő foglalkoztatottságuk mindössze 38 százalékos, amivel Magyarországé az utolsó- előtti hely e tekintetben. Mindeközben az érettségizettek 70, a diplomát szerzők 83 százaléka helyezkedik el sikerrel. Ez az előny a fizetésekben is érezhető. Magyarországon a 30–44 év közötti, egyetemi szintű diplomával rendelkezők jövedelmi előnye a felső középfokú képesítésűekhez mérten 125 százalékos, ami a legmagasabb valamennyi OECD-országban. Hasonló eredményt mutat valamennyi felsőfokú képesítés, a tendencia egyébként 1997 óta szinte folyamatosan erősödik.
A Fidesz kezdeményezte és a 2002-es választások után az MSZP-kormány által jelentősen átalakított diákhitel kapcsán a tanulmány megjegyzi, hogy a viszonylag alacsony, ezerhétszáz dolláros összegéhez mért 12 százalékos visszafizetési kamat kiemelkedően magasnak számít. „Magyarország tekintetében nem áll rendelkezésre adat a tandíjakról” – zárul a jelentés.