A rendőrség évente 1,8-2 millió esetben igazoltatja az állampolgárokat – emlékeztetett a Magyar Helsinki Bizottság programvezetője. Tóth Balázs hozzátette: minden harmadik-negyedik állampolgárt igazoltatják. A lakosok túlnyomó része ebben a formában kerül kapcsolatba a rendőrséggel. A tömeges igazoltatás sok pénzbe, becslések szerint több mint félmilliárd forintba kerül évente. Nem közömbös tehát, hogy a rendőrség miképpen él ezzel a lehetőséggel. A vizsgálat megindítása előtt a jogvédők első lépésként feltérképezték az igazoltatásról szóló jogszabályokat, belső utasításokat. Elemezték azt is, hogy alkalmazásuk milyen alkotmányossági problémákat vethet fel. Emellett formanyomtatványt szerkesztettek. Ezen rögzítik majd az igazoltatás főbb jellemzőit a vizsgálatba bevont három településen: Budapest VI. kerületében, Szegeden és Kaposvárott. Felírják az adatlapra, mikor és miért igazoltattak: délelőtt, délután, az utcán vagy a diszkóban, szórakozóhelyen. A rendőrök feltüntetik azt is, hogy megítélésük szerint az igazoltatott személy milyen etnikai csoporthoz tartozik. Fekete, arab, roma vagy európai fehér.
Felmérés hétfőtől
– A felmérés szeptember 17-én indul, és hat hónapig tart. Fél év alatt reményeink szerint több tízezer igazoltatás tapasztalatait összegezhetjük – mondta Tóth Balázs. Közölte: az adatfelvételkor megfigyelőként részt vesznek roma jogvédő aktivisták is. Jelenlétük valószínűleg torzítani fogja az igazoltatási gyakorlatot, a fél év azonban elég hosszú idő ahhoz, hogy mód legyen a tényleges intézkedési gyakorlat megismerésére. Tapasztalták: Nagy-Britanniában, ahol önkormányzati rendőrség működik, a képviselőik akár havi rendszerességgel konzultálnak intézményes keretek között a civilek megbízottaival. Ott az a felfogás uralkodik, hogy a rendőrség nem a központi államhatalmat, hanem a helyi civileket, a lakosokat szolgálja. A testületnek módja van rá, hogy a bűnözés, a közbiztonság helyi mutatói alapján saját stratégiát dolgozzon ki.
A cél most az, hogy kiderítsék, idehaza milyen hatékonysággal alkalmazza a rendőrség az igazoltatás intézményét. Lehetséges ugyanis, hogy a testület aránytalanul sok munkát fektet olyan tevékenységbe, amely a jelenlegi formájában kevés hasznot hoz. A közterületen szolgáló rendőrök teljesítményét részben azzal mérik, hány igazoltatást végeznek. Mit tehet azonban a rendőr, ha az utcán semmi olyasmi nem történik, ami miatt intézkednie kellene? Igazoltat. Csak azért igazoltat, hogy igazolni tudja: munkával töltötte az időt.
Razziák cél nélkül
A rendőrségi törvényben az igazoltatásról egy mondat szerepel: „A rendőr a feladata ellátása során igazoltathatja azt, akinek a személyazonosságát meg kell állapítani.” Ám az nincs rögzítve, hogy vajon milyen célból kell megállapítania a személyazonosságot. Az utcai járőrök és a közlekedési rendőrök az esetek nem csekély részében konkrét cél nélkül igazoltatnak. A razzia vagy ahogy a rendőrségi törvény megfogalmazza, a fokozott ellenőrzés sem mindig célhoz kötött. Jórészt csak úgy általában akcióznak, razziáznak a rendőrök: hátha horogra kerül valaki. A razzia tehát – mondhatni – akkor aktuális, ha valamelyik rendőri vezető elrendeli. Például kábítószert keresnek egy adott szórakozóhelyen anélkül, hogy a célhoz kötöttség kérdése egyáltalán felvetődne. Tehát halásznak a tömegben, a zavarosban. Úgy gondolják, ha az adott szórakozóhely mind a kétszáz vendégét igazoltatják, egy-két embernél talán akad egy-két gramm marihuána. Fölöslegesen töltenek el százkilencvennyolcszor tíz percet azért, hogy két embert lefüleljenek. Az ilyen akciók kevéssé járulnak hozzá a bűnmegelőzéshez, ugyanakkor sérthetik a magánszférát. A helsinki bizottság szakértője úgy véli: az igazoltatások többségét célhoz kötötten kellene végezni. Amennyiben például körözött személyt keresnek, akkor – ahogy ez Angliában is történik – a járőröknek meg kellene ismerniük a keresett személy nevét és arcképét. Most csak a nevét ismerik. Így semmilyen vizuális támpontjuk nincs, kit kellene az utcán igazoltatás céljából megállítaniuk. Válogatás nélkül igazoltatnak. A sikeres intézkedés reménye így csekély. Legfeljebb véletlenül akadhatnak rá a keresett személyre. Ugyanez a helyzet akkor is, ha egy-egy konkrét bűncselekmény helyszíne közelében szemtanúkat keresnek. Információ hiányában nem célzott, hanem esetleges intézkedéseket alkalmaznak.
Haszontalan adattár
További gond, hogy a drága és jobbára öncélú igazoltatásokról javarészt lapot állítanak ki, s a személyekről nyilvántartást vezetnek. Az úgynevezett igazoltatólapot – mint Tóth Balázs elmondta – csak akkor lehetne kitölteni, ha az igazoltatást később valamilyen rendőri intézkedés követi. Vagyis ha az igazoltatás eredményeképpen a körözött személyt elfogják, előállítják, bűncselekmény vagy szabálysértés elkövetése közben valakit tetten érnek, az alkohol vagy kábítószer hatása alatt álló gépjárművezetőt vérvételre viszik. A gyakorlat ugyanakkor az, hogy a rendőrség az igazoltatásról a legtöbb helyen igazoltatólapot állít ki. Ennek alapjául egy olyan rendelet szolgál, amely ellentétes a rendőrségi és az adatvédelmi törvénnyel, s így alkotmányosnak sem mondható. A töméntelen adatfelvételt azzal indokolják, hogy nem lehet tudni: mi, mikor és mire lesz jó. Hiányzik tehát a célhoz kötöttség, noha az adatvédelmi szabályok szerint adatokat csak a konkrét cél megjelölésével lehet kezelni és tárolni. Ez alkotmányos alapelv. A rendőrség viszont jelenleg úgy gondolja, ha valakit mondjuk a Rákóczi út 23. előtt ma 10 óra 15 perckor igazoltatnak, arról holnap kiderülhet, hogy részt vett a környéken akkortájt elkövetett bűncselekmény elkövetésében. Esetleg az ügy tanúja lehet. Tehát később megidézhetik. A jogvédő szervezet vélekedése szerint a jogszabályban tételesen fel kellene sorolni, milyen okból lehet valakit igazoltatni. Nem lenne elegendő, ha csupán a közbiztonság védelmét vagy a bűnmegelőzést jelölnék meg okként. Miként Nagy-Britanniában reggelente az eligazításkor, a körözött személyek nevének közlésekor, a fényképüket is bemutatják a járőröknek, nálunk is csak adott konkrét bűncselekmények gyanúsítottjait, tetteseit lehetne igazoltatás alkalmazásával keresni. Az igazoltatólapon azután a rendőr például rögzíthetné: azért a megjelölt embereket igazoltatta, mert hasonlítottak a körözött személyre, vagy azonosak voltak vele. Mindez persze más bűnüldözési filozófiát és alaposabb előkészítést kívánna a parancsnokoktól. A programvezető elmondta: Kaposvárt, Szegedet és Budapestet azért választották ki felmérésük helyszínéül, mert így különböző nagyságú településeken szerezhetnek információkat. Az elemzés része annak az átfogó vizsgálatnak, amelyet a Nyílt Társadalom Alapítvány finanszírozásával Spanyolországban, Bulgáriában és idehaza végeznek a jogvédők.
Európai Bizottság
Advisor to Peter Magyar Calls It “Good” if Tens of Thousands of Hungarian Farmers Go Bankrupt
