A cigányok ideje

A 47 éves római nő, Giovanna Reggiani meggyilkolása egy Romániából származó roma fiatalember által széles hullámokat vetett az Európai Unióban. Az olaszok körében, akik a bűnözés hirtelen megnövekedését egyértelműen Románia uniós taggá válásához kapcsolják, óriási volt a felháborodás. Walter Veltroni, Róma polgármestere kijelentette: „2007 januárja előtt Róma volt a világ legbiztonságosabb városa. Az év első hét hónapjában a gyilkosságokért, nemi erőszakért és rablásért letartóztatottak 75 százaléka Romániából származik.” A gyilkosság következményeként felbomlott az Európa nacionalistáit tömörítő európai parlamenti csoport is, miután a csoport egyik illusztris tagja, Alessandra Mussolini azt találta mondani, hogy a bűnözés a romániaiak életformájává vált, és ezt az általánosítást a csoport Nagy-Románia párti tagjai nem tudták elviselni. A rómaiak és a romániai romák közötti összecsapások már az év eleje óta napirenden vannak, és az Európai Roma Civil Szervezetek Egyesülete nyílt levélben már nyáron felhívta mind az olasz, mind a román miniszterelnök figyelmét a növekvő problémákra.
A héten nyolc civil szervezet, közöttük az Amnesty International és az Open Society Institute levélben fordultak az Európai Bizottság elnökéhez, José Manuel Barrosóhoz, sürgetve, hogy a bizottság vállaljon katalizátorszerepet abban, hogy a romák integrálása az európai társadalomba valósággá váljék. Romano Prodi és Calin Popescu-Tariceanu, az olasz, illetve a román miniszterelnök pedig egy, a romák integrálására vonatkozó európai stratégia kidolgozását sürgette. Nehéz azonban elképzelni, hogy az Európai Bizottság mit tud tenni azonkívül, hogy kiad egy politikailag korrekt rendelkezést, amelyet vagy eleve nem lehet végrehajtani, mert nem a valóságos viszonyokból, hanem azok politikailag korrekt átírásából indul ki, vagy pedig a jó szándékhoz sem a források, sem a kölcsönös akarat nincs meg.
A romák integrálása nem új keletű probléma Európában, hanem végigkíséri a XIV. századtól kezdődő európai történelmüket. A roma zászló, a mezőt, illetve az eget jelképező zöld és kék színben forgó aranykerék jól kifejezi a vándoréletmódhoz való vonzódásukat, amit Mária Terézia azzal akart letörni, hogy megtiltotta, hogy lovat és kocsit birtokoljanak, elnevezte őket „új polgároknak”, és gyermekeiket bekényszerítette a hadseregbe. Az integrálás céljából még a cigányok egymás közötti házasságát is meg akarta tiltani. Utódja, II. József korbácsbüntetés terhe mellett tiltotta meg hagyományos öltözékük viselését és a cigány nyelv használatát. Spanyolországban már 1619-ben törvényt hoztak a cigányok erőszakos letelepítésére, a férfiakat és a nőket külön-külön szegényházakba, gyermekeiket árvaházakba kényszerítették. A volt szocialista országok hivatalos politikája is az asszimiláció volt, de ehhez legalább a munkahelyeket és a lakást igyekeztek biztosítani.
A rendszerváltás a leghátrányosabban a cigányokat érintette, nyilvánvaló, mind európai, mind nemzetállami szinten mindent meg kell tenni a társadalomba integrálásukért. Ugyanakkor, ahogy John F. Kennedy mondta híres beszédében: „Ne azt kérdezd, mit tehet érted Amerika, hanem azt, hogy te mit tehetsz Amerikáért.” Mi is feltehetjük a kérdést: a romák mit akarnak tenni saját integrálódásukért?