A Reizner (5.)

Reizner várostörténetének teljes negyedik kötete oklevelekkel van teli. Természetszerűleg első soron latin nyelvűek voltak, később persze török, aztán meg német nyelvűek. Akadt még francia is. A latin nyelven írottakat most mellőzöm, az első egy törökből fordított oklevél. A szegedi legenda szerint az volt az előzménye, hogy egy franciskánus és egy protestáns pap hitvitájával akarta a molla eldönteni, kit is illet a Havi Boldogaszszony (alsóvárosi) temploma, amelyet ez idő szerint istállónak használtak volt. A ferences furfangosabb volt, és megkérte ellenfelét, hogy sorolná föl a prófétákat. Ezt a tiszteletes meg is tette. Csakhogy a ferences kész volt a válasszal: És miért hagytad ki Mohamed prófétát? Ezzel a vita és a tulajdonjog eldőlt.

XC.
1562. január elején. A szegedi Ferenc-rendi barátok az 1545. évi hitvita alkalmából igazolványt nyernek arról, hogy a Havi Boldogasszony temploma tulajdonukat képezi.
„A mi itt írva van, megerősítem. Én a szegény Ali ben Abder-rahman, szegedi kázabeli molla.
A bennfoglalt ítélet a páratlan jelességű ser törvénnyel megegyezvén, megerősíttetik. Írta a szegény Muhammed ben Kjemál, szegedi kázabeli molla. Megerősíttetik.
Írta a szolgák legerőtlenebbike, Ahmed ben Mürád, szegedi kázabeli molla.
Ezen írott sorok keltének oka ím itt következik:
Rózsa Ferenc, Balok András, Pijáncs Márton és Horvát Marci bizonyságot tévén afelől, hogy az új Boldogasszony háza néven ismert egyház 53 év óta a barátoknak nevezett szerzetesek keze közt van: ezek annak birtokában megerősíttetnek, hogy benne hiába való szertartásaikat s üres szabályaikat, gyakorolhassák. Jelen írott vaszika azért adatott az említett szerzeteseknek, hogy szükség esetén vele előállhassanak.
Kelt Dsemmáziülevvel hó elején 969. január 7. s köv. napjain 1562.” (A ser jelentése: isteni törvény.)
Szeged szabad királyi városának persze segítséget kellett kérnie töröktől, labanctól, kuructól – mikor ki volt uralmon. És az alázatos kérelmeket, hódoló folyamodványokat súlyos érvekkel, ajándékokkal kellett alátámasztani. Az ember azt kérdezi magától: mit kellett tennie azoknak, akik sem a szabad, sem a királyi, sem a város nevet nem bírhatták? Első soron mégis ízes nyelvükért olvassátok, jó honjaim, eme irományokat:

CII.
1617. február 28. Császár János, Szeged város főbírája a pozsonyi kamarának a város szorongatott helyzetét, fogyatkozását s a kamarát illető halaknak Erős Bálint váci tiszttartóhoz lett felküldését jelenti, panaszolván egyúttal, hogy nevezett tiszttartó a várostól 50 forintot követel.
„Mi szegény helyben lakozó mező-nagy-szögediek, király ő fölsége nömös városában és nagyságtok oltalma alatt ez ideiglen az mi kevesen mögmaradtunk, az nagy inségben és az nagy nyomorult állapotban nagyságtoknak alázatos szolgálatunkat hiségössen ajánljuk mint kegyelmes urainknak és kívánunk nagyságtoknak az úr Jézus Krisztusért az atya istentül lölki és testi jókat, idvösségös békösségöt ő fölsége kamoráján mögadatni mint kegyelmes urainknak ez kedves új esztendőben. Nagyságtoknak alázatosan könyörgünk, hogy nagyságtoknak valami haragja mi reánk ne legyön, holott ennyi idő alatt nagyságtokat mög nem találtuk sem bizonyos embörink által, se penig levelünk által, mört bizonyára igön mög fogyatkoztunk és elkevesödtünk sok külömb külömb röndbéli háborgatóink miatt, möllyek miatt látjuk szömönkkel, hogy el kölletik pusztulnunk, hogy ha az jó istenség nem könyörül rajtunk, midőn naponként fölül és alul rajtunk vagyon az mi rajtunk regnáló kemény népeknek az ő súlyos és kemény igájuk, mölyeknek az ő rajtunk való regnálásukat nyelvünkkel nagyságtoknak mög nem tudjuk mondani. Továbbá kegyelmes uraink ez felöl az dolog felől bizonyossá tesszük nagyságtokat, hogy az miképpen nagyságtok jó engödelméből ki adta minekünk az halakról való menedék levelünket, hogy minemű halakat és mennyi számú halat szolgáltassunk föl ő fölsége kamorájára, Mátyás deák ő kögyelme után, mindön esztendőnként fölszolgáltattuk Váczra egészlen Erős Bálint tiszttartó urunknak gondviselése alá, mindön költségével egyetömben, ennek utánna is mindön esztendőnként hűségösen fölszolgáltatjuk tiszttartó urunk gondviselésére Vácba nagyságtok parancsolatja szörént. Némi-nemő dolgot is nagyságtoknak akarunk tudtára adnunk, bizonytalanok vagyunk felőle, hogy ha vagyon e nagyságtoknak hírével, hogy mi rajtunk Erős Bálint ő kegyelme 50 forintot akar vönni, mölynek bizonyára mi szegyén népek soha elégségösök nem löhetünk; erre nagyságtoktúl kögyelmes választ várunk, hogy megmaradhassunk nagyságtok szárnya alatt. Istennek kegyös oltalma és gondviselése alá ajánljuk nagyságtok. Datum ex oppido Szöghed, ultimo die Februarii, anno Domini 1617. Mező-nagy-szögediek nagyságtoknak alázatosan szolgálnak, szegyén mögnyomorodott helyben levő városunknak főbírája Chászár János és több esküdt bíráival hívséggel szolgálunk nagyságtoknak.”
Azután újabb levelek mentek, hogy megérkezett-e hal, később a kordován csizmák, a keleti szőnyegek, fűszerek, pénz – kinek mi tetszett. A vándorló rablók, fosztogatók, martalócok, útonállók, futóbetyárok ellen hol beváltak a kikönyörgött-megvásárolt védelmi levelek, hol nem.

CXV.
1649. június 23., Pozsony. Gróf Pálffy Pál nádor kijelenti, hogy a „nyavalas” (nyavalyás) szegediek, miután mind a magyar, mind a török részre adójukat esztendőnként beadják, de ennek daczára semmi oltalomban sem részesülnek, s a tolvajok, nyúzók és csavargók nemcsak marháikat hajtják el, de házaikban is megtámadják őket, ennélfogva a szegedieket feljogosítja, hogy azokat elfoghassák, s a legközelebbi végházba kötözve bevihessék.
„Adjuk tudtára mindeneknek az kiknek illik, kiváltképen penigh eö fölsége az mi kegyelmes urunk magyar országi végházában levő fő és vice kapitányoknak, hadnagyoknak, vajdáknak és egyéb tiszteknek, az szerint az török párton lévő kapitányoknak, agáknak és egyéb tisztviselőknek, főképen kik az végházakban laknak, hogy noha az levelünk mutató nyavalas Szeged városában lakozó emberek mind az magyar és török részre való adójukat és summájukat esztendőnként beadván és szolgáltatván, se az magyar se az török uraktul ne háborgathatnának sőt oltalmaztatnának, mindazonáltal az sok alattomban járó lopók, tolvajok, nyúzók, isten tudja micsoda gonoszság tövők miatt (hol lopva, hol hatalommal marhájukat elhajtva, magukat fosztogatva, kínozva) majd csak házukbul is alig jöhetnének ki bátorságosan. Annak okáért látva azon megnevezett Szeged városbeli nyavalas embereknek hozzánk küldött, maguk atyafiak által tött ezaránt való méltó és keserves panaszukat, mivel magunk távol léte miatt nem is vadásztathatunk mindenkoron efféle gonoszság tövőkre, kivánván mindazáltal, hogy az bűnösök megbüntetődjenek, hatalmat adtunk reá megnevezett Szeged városbelieknek, hogy valahol e féle lopó, tolvajló, fosztó és gonoszság tövő csavargókat maguk határukba, vagy másunnan, mikor űzőben vagyon, találnak, kik őket vagy marhájukban, vagy személyükben megbántanák, ottan maguk hatalmukból megfoghassák, ha megadják magukat, hol nem, legényivel is rajta lévén, ott igyekezzenek verni és az mely végház közelebb leszen, oda tartozzanak kötözni vinni s átszállítani, vagy aki akkor feő tisztviselő leszen az végházakban, kezébe adni s azok is tartozzanak érdemek szerént büntetés alá venni, minden kedvezés és kegyelem nélkül. Hol penig efféle gonoszság tevő ugyan erősen oltalmazná magát, hogy semmi képen meg nem foghatnák, hanem nagy ember kárral, ha megölik is az szegediek, az oly aránt elvégzésére is, arra is hatalmat adtunk, noha azért abban óvadékkal (cautio) éljenek az mennyire lehet, azon legyenek hogy elevenen fogják és vigyék az közeljebb való végházba. Senki azért ezen parancsolatunkban és engedelmünkben megnevezett szegedieket meg ne merészelje bántani, sőt segítséggel tartozzanak nekik lenni az végbeli kapitányok és tisztek meg is büntessék, az kiket oda visznek. Datum in curia nostra Posoniens die vigesima tertia mensis junii, anno Domini millesimo sexcentesimo quadragesimo nono.
Comes Paulus Pálffy mp. (P. H.)”
Megesik persze, hogy a levelek keresztezik egymást, szándékban is. Ilyenkor legyen a városi magisztrátus feje a helyén.

CXL.
1685. december 21., Szolnok. Veber Dániel szolnoki hadi biztos Szeged városát hódolatra hívja fel.
„Ti hitetlen hamis kutyák, ebek, szegediek! Mi annak oka, hogy már sokszor írtam az holdolás felől, de sem egyszer, sem másszor még eddig fel nem jöttetek hozzám; mit gondoltok hitetlenek? talám nem tudjátok, kicsoda az uratok és ki jár az országban nagy hatalommal, meg fogjátok érzeni ma holnap ízit cselekedeteknek. Meglátjuk, ha az törökben való bizodalom és tilalom mit fog használni. Nem hogy ti nektek, de magoknak is elégtelenek használni azok az hitván törikök, kiknek sem eszek, sem emberiségek nincsen. Micsoda Buda, Eger, Várad, méghis sehol sem tilalmazzák az jobbágyokat hozzánk behódolni. Talám nem hallottátok, mint járt csak mostan Arad, annak előtte Szolnok, Szarvas, Érsekújvár és más török véghelyek. Az egriek is e minap tilalmazni kezdették volt a jobbágyokat hódolni, leveleket jártatván szélyel az falukra; mely postáját török levéllel együtt felakasztattuk. Ez volt jutalma az török bizodalomnak. Hitemre, lelkemre elhigyjétek, maholnap hasonlókíppen fogtok járni az szófogadatlanságért. Eddig is ha keresztyénségemet nem níztem volna, régen azt megcselekedtem volna veletek, az mit elszántam felőletek.
Datum Szolnok, 21. deczembris 1685.
Hatalmas római császár és koronás királyunk ő fölséghe hadi commissariusa: Veber Dániel. (P. H.)”
Végül e kényszerből soványra hagyott válogatásból nem maradhat ki:

CXCV.
1719. Szeged város régi határainak leírása a hagyomány és emlékezet szerint.
„Rósa halma. Kecze kormánnya. Nagy állás. Szeg határ. Bika semlyéke homokja (semlyék=homokbuckák közti laposabb, kaszálóhely – T. F.). Dobos széke homokja. Eötőczeki halom. Kis Telek. Rekettyés hoszszú semlyék. Saáregyháza halma. Gellen homokjával halma.
A csengelei (Csengelye) határ: Bogárzó homokja. Balassa fája. Király széke. Forro Sombója (zsombó=kiemelkedő földrész). Átol árok. Meleg szoba.
Tiszátul fogvást Sz. Mihálytelkének határja: Tisza fejér partnak alsó vége. Doroskuttyai halom. Tere halom. Fő ere. Átol árok.
Reszkei (röszkei) határtúl való határja: Mattyon kívül Átol ároknak alsó vége. Bodon halma és azontúl igyenessen Tiszáig.
Nemes város határának kun földektül való különbözése:
Szu Basa halma, noha Eörhalomig lehetne kiteríteni. Zombori dombja. Puskás homokja. Zabos góré. Tekéntő. Zákány homokja. Kara homokja. Kara nyaralója. Garga homokja. Engi homokja. Puskás halma, csorvai rét mellett. Csikós semlyékje. Kántor semlyékje, Szabatkai út mellett. Madarász tó. Buzgán halma. Pap halma.”
Hát nem szép ez, embörök?