Az elmaradt megváltás

A fiatal írónemzedék egyik legígéretesebb és legmarkánsabb tagja Jónás Tamás. A verseiről, meséiről és novelláiról ismert alkotó Lélekvesztő című első drámáját nemrég mutatták be a Kolibri Pincében.

Ősi történetek, archetipikus alakok tökéletesre kimunkált mai változatait egyesíti a szerző páratlanul szép, megrázó darabja, amit első rendezéseként Tóth József, a Kolibri Színház társulatának színművésze állított pódiumra. A pusztuló, szegény és némi maffiakapcsolattal is rendelkező család szövevényes viszonyaiba ágyazott mű néha a legközönségesebb utat járva válik hitelesen Isten közelivé. A családtagok – a fiába szerelmes anya, az elüldözött apa, a szerelmi viszonyban élő fiú és mostohahúga, valamint a retardált Sanyika – párbeszéde egyszerre emlékeztet a farce-ra, a középkor vaskos nyelvezetű „vígjátékára” s vallásos misztériumjátékra. A közönségesség így jól megfér a leginkább egzisztencialista alapozottságúnak nevezhető, vallomásos, patetikus nyelvezettel.
Az egyfelvonásos darab számtalan reminiszcenciát idézhet fel a befogadóban. A sűrű utalások, a tömör filozófiai, s mondhatjuk azt, teológiai mélységek hatására a néző időnként mintegy érzéki csalódás áldozatává válva úgy véli, talán Az ember tragédiájának egy profanizált változatát látja. A véget nem érő szellemi hajsza, a feloldhatatlan konfliktusok, a helyenként mesealakokká váló hősök ugyanakkor hol egy görög sorstragédiát, hol Faust történetét, hol pedig a Hamletet idézik. A mefisztói figuraként megtestesülő Reményt pedig, aki egy másik dimenzióban – minő groteszk – a botrányos apának felel meg, a rendőrség, a gyámügy és egy orvos üldözi. A remény beteljesedése, a szereplők megváltása elmarad, a hősök, miközben Isten hallgat – jobb híján – önmaguk kicsinyített figuráival sakkoznak, s a Szentháromság egy rendkívül rejtett és tapintatos érintésére a remélt Messiás helyett – Jónás Tamás egy versét idézve – „köztes idők kis isteneként” csak egy minitévé születik, hogy segítsen.
A szerző és a rendező együttműködése szép eredményhez vezetett. Tóth József munkáját dicséri, hogy más Jónás Tamás-szövegeket, így a Tessék mesék mindig nyerő kisfiújáról szóló darabját szervesen, szinte észrevétlenül az előadás részévé tette. A szereplők jók, a rendezés fantáziadús, a szöveg formáltsága klasszikus. Erdei Juli királynőként és anyaként szinte hipnotizálja színésztársait és a nézőket, Ruszina Szabolcs megrázóan naturális a szociológiai környezettanulmányok hangulatát is felidéző retardált Sanyikaként. Jónás Tamást a tehetsége, ha vigyáz rá és persze önmagára, ha megőrzi látomásos líraiságát, a Hajnóczy Pétert idéző, helyenként prófétai ihletettségű alapállását, könnyen teheti tíz-tizenöt éven belül a magyar irodalom egyik hosszú távon is nagy alakjává.
(Lélekvesztő. Írta Jónás Tamás, rendezte Tóth József. Kolibri Pince.)