Egyre lejjebb a nemzetközi rangsorban

A világhírű svájci gazdaságkutató intézet, az IMD nemrégen tette közzé a nemzetek gazdasági eredményeit összehasonlító elemzését. Ebből megtudhatjuk, hogy Magyarország – általános gazdasági teljesítménye tekintetében – 2002-ről 2007-re – öt, az állam munkájának színvonala és átláthatósága vonatkozásában pedig nyolc helyet zuhant vissza a nemzetek rangsorában. Külön kiemelték az elemzők, hogy a vizsgált országokból a legutolsók között vagyunk a vezetői hitelesség, az etikus viselkedés és a vezetők társadalmi felelősségérzete területén. A minap pedig napvilágot látott a Világgazdasági Fórum legfrissebb versenyképességi jelentése, amely szerint hazánk a 131 országot tartalmazó listán a 41.-ről a 47.-re vagyis hat helyet csúszott vissza. A sajtótájékoztatókon és a különböző megbeszéléseken többször is elhangzott, hogy Magyarország a legrosszabbul teljesítő országok közé került. Ennek egyik oka az állami pénzekkel való felelőtlen gazdálkodás.
A The Economist gazdasági szaklap legutóbbi száma arra hívja fel a figyelmet, hogy Magyarországon gyakorlatilag stagnál a gazdaság. A harmadik negyedévben az előzőhöz képest a növekedés csupán 1,2 százalék volt, az előző év hasonló időszakához képest pedig 0,2 százalék. Ezek a számok annyira kicsik, hogy a mérések lehetséges hibáit is figyelembe véve, akár az is elképzelhető, hogy gyakorlatilag nincs is növekedés. Ezzel a mutatóértékkel a vizsgált 42 ország közül Magyarország a legutolsó helyre került. A korábbi négy százalék körüli gazdasági növekedésről ide vetette vissza a jelenlegi koalíció működése az országot. Ma valamennyi gazdasági mutatónk tekintetében messzebb vagyunk az euró bevezetéséhez szükséges maastrichti kritériumok teljesítésétől, mint korábban voltunk. Azt, hogy gondjainkat nem külső okokra kell visszavezetnünk, világosan bizonyítja, hogy ugyanabban a világgazdasági és európai uniós gazdasági és politikai környezetben például a lengyel gazdaság 6,4 százalékkal, a cseh 6,0 százalékkal bővült a harmadik negyedévben az előzőhöz képest. Egyes előrejelzések szerint ha nem lesznek gyökeres változások a gazdaság irányításában és az értékrendben, akkor a helyzet még tovább romolhat.
A stagnáló gazdaság miatt megnőtt a munkanélküliség: nálunk ma már magasabb, mint az EU-s átlag. Az infláció Oroszország, Törökország, India, Indonézia, Pakisztán, Argentína, Dél-Afrika és Venezuela után nálunk a legnagyobb: az éves érték közel nyolc százalék lesz. Ugyanakkor Csehországban csupán 2,7 százalék, Lengyelországban pedig 2,3 százalékos infláció várható. Eladósodottságunk – az államit, önkormányzatit és a családit is beleértve – veszélyes mértéket öltött. Ennek oka állami szinten az, hogy a szűkülő gazdaság okozta csökkenő bevételek miatt a hitel- és kamattörlesztés ma már csak újabb hitelek felvételével folytatható. Az önkormányzatok a tartós alulfinanszírozottság, a családok a romló életszínvonal ellensúlyozása miatt adósodnak el. Az ország szekere a szakadék felé halad, és közben a kormány cselekedeteivel tovább korbácsolja a lovakat: hadd fussanak még gyorsabban a csőd felé. Nem szűnik meg ugyanis a pocsékolás, a közpénzek elherdálása. Van pénz mindenre, ami a jelenlegi vezetés értékrendje szempontjából fontos: új kormányzati negyedre, az afganisztáni hadikiadások megduplázására, újabb vízágyúk beszerzésére, a rendőrség több milliárd forintos fejlesztésére, az ENSZ Menekültügyi Hivatala Magyarországra telepítésére és kiadásai finanszírozására, valamint rendőri vezetők leváltás utáni továbbfoglalkoztatására változatlan fizetéssel (pedig, ha leváltották őket, akkor – vélhetően – nem jól végezték a munkájukat). De van pénz az Egészségügyi Minisztérium küldöttségének Hollandiába utaztatására, hogy az ottani egészségbiztosítási rendszert – amelyet a hazai szakemberek több helyen részletesen ismertettek – a helyszínen tanulmányozhassák. A rendőrség képviselői is elutazhattak Franciaországba, tömegoszlatási módszerekkel ismerkedni. Miközben a magyar lakosság és a kis- és közepes vállalkozások terhei egyre nőnek, emelkednek az adók és az árak – (de a fizetések nem) –, aközben a kormány kedvenc terveire gondtalanul költi az állampolgárok pénzét. Ez felelőtlen, mi több, erkölcstelen magatartás. Éppen úgy, mint a mindent behálózó, rák módjára burjánzó korrupció, és a hálózaton belüli, gazdasági és menedzsment szakértelemmel nem magyarázható gazdagodás. Világosan kell látnunk, hogy a kontár gazdaságirányítás és az egyre nyilvánvalóbb erkölcs- és értékrombolás együttes hatására fordult drámaian rosszra a gazdaság teljesítménye. Az erkölcsi nihil és rombolás újabb és újabb jeleit naponta tapasztalhatjuk. A miniszterelnök, aki rövid idő alatt egy csökkenő teljesítményű gazdaságban 900 millió forinttal növelte vagyonát, a lassan posztmodern ÁVH-vá fejlődő APEH felhasználásával vagyonosodási vizsgálatokkal fenyegeti a takarítónőket, mert – állítólag – nem adnak számlát, pedig rengeteget keresnek. Kóka János gazdasági miniszter kijelenti, hogy ő jól ismeri a vállalkozók piszkos trükkjeit (talán éppen ezért tudott olyan hirtelen meggazdagodni), ezért most majd lecsap rájuk az APEH, amely rendezvényein katonai indulókkal tüzeli munkatársait. Az EU-s pénzek körül is egyre több a zavaros, korrupciógyanús ügy.
Emlékszünk még a Wallis Rt. és a Hajdú-Bét ügyre? A gazdák elsikkasztott pénzére? Az öngyilkosságokra? Az EU-s pénzek mindenható gazdája ma az az ember, akinek cégirányítása idején mindez megtörtént. Van az ilyen ügyekre egy jó magyar közmondás: Fejétől bűzlik a hal! Egy másik közmondás is jól jellemzi a helyzetet: Amit szabad Jupiternek, azt nem szabad a kisökörnek. Ma a vezetés ökörnek nézi a népet. Saját magának mindent megenged, a népet pedig fegyelmezni próbálja. Ezt célozza a nehezen kiizzadt tisztasági csomag is, amellyel kapcsolatban az egyik politológus a következőt mondta: „Nem a disznók szokták kitakarítani maguk után az ólat.”
A sikeres gazdasághoz átlátható, korrupciómentes gazdaságpolitika, a vállalkozásokat azonos módon kezelő, a külföldiekkel nem kivételező szabályok és kiszámítható gazdasági környezet szükséges. Olyan emberek kellenek továbbá az ország élére, akik pozíciójukat nem egyéni érdekeik szolgálatába, hanem az ország gazdasági, társadalmi és kulturális felemelésére használják. A pohár betelt. Változtatni kell. Ha a kormány képtelen változtatni stílusán, értékrendjén és gazdaságpolitikáján, akkor a kormányt kell megváltoztatni.

A szerző közgazdász, egyetemi tanár