Én is új liberális pártot alapítok

Ha már nem azért küzdenék, hogy az ötszázalékos parlamenti küszöböt elérjem a következő választáson, hanem azért, hogy legalább a kis pártoktól le nem maradva az egy százalékot elérjem, vagyis kapjak állami támogatást, 2008-ban én is új liberális pártot alapítanék. Rögtön az elején nyilvánosságra hoznám azokat a liberális alapelveket, amelyekkel meg tudnám szólítani az ellenzékhez pártolt választóimat. Ezek:
1. Sajtószabadságot! Az állam ne tartsa el az adófizetők pénzéből a talpnyaló vagy megzsarolt „szellemi” holdudvarát, versenyhátrányt okozva a másként gondolkodó sajtónak.
2. Le a kommunistákkal! Elszámoltatnám az állampártot, helyette felelős kormányt, amelyik nemcsak négyévenként elszámoltatható, hanem mindig is felelősséggel tartozik a választópolgároknak.
3. A döntések az Országgyűlésben szülessenek, le a kamarillapolitikával!
4. Tiltakozunk, hogy mindig csak az egyik oldal fájdalmáról beszélhetünk (Tamás Gáspár Miklós). Nem hagyjuk a másként gondolkodók lefizetett szellemi szabadcsapatok által történő politikailag korrekt módon történő üldözését! Senkit se lehessen felelősségre vonni azért, mert kilőtte a szemét a rendőr.
5. A hadsereg felállítását! A rendőrség soha ne szolgáljon más érdekeket, csak a polgárok érdekét. A rendőr a rendőrt is védje meg, még a tévészékház előtt is.
6. Csak olyan politikához adjuk a nevünket, amely a minimális állam, minimális adó elvén alapul! A gazdaság kifehérítése, nincsenek többé fekete párt- és magánpénzek.
7. Le a korrupcióval, a rendi társadalommal. Ha korrupció gyanúja merül fel bárkivel szemben, legyen az akár párt, akár civil szervezet, azonnal megszakítom vele a kapcsolatot. És ha a korrupciót egy megbuktatott miniszterelnök hozza elő, akkor aztán nagyon is.
8. Egyenlő igazságügyet, az APEH (ÁVO, III/III. stb.) ne legyen a párt ökle.
9. Az euró bevezetését, 2002-ben, 2006-ban, 2010-ben, 2020-ban!
10. Még egyszer katonaságot, hogy esküdni tudjon az itthon maradásra. Csak olyan párttal kötünk szövetséget, amelyik nem járul hozzá a katonák idegen földön állomásoztatásához.
11. Soha többet nem lehet tüntetőket jogtalanul előállítani, tüntetést törvénytelenül betiltani, ártatlan emberek szemét ünnepi megemlékezésen kilőni!
12. Állampolgárságot a határon túli magyaroknak, és az ő jogukon családjuknak is(1). Előre a magyar nemzet békés újraegyesítéséért, uniót! Ne csak a kínai textilkereskedőknek járjon az önrendelkezés (autonómia) (Eörsi Mátyás), hanem az akaratán és önhibáján kívül szétszakított magyar nemzetnek is(2).
13. Az ország polgárosodásának szintje, és a politikai helyzetnek a 12 pont megszerkesztése óta történt megváltozására tekintettel a fentieket a kialakult politikai, társadalmi és a bonyolult nemzetközi helyzet fokozódása miatt a mai viszonyokat is figyelembe véve kell alkalmazni, rajtunk kívül a többieknek.
14. A 13. pontot csak az ismerheti meg, aki ismeri a 14. pontot. A 14. pontot csak az ismerheti meg, aki ismeri a 13. pontot. Az SZDSZ programja tehát nincs lezárva(3).
2008-ban támogatnám a taxisok blokádját. Az ugyan törvényellenes, de mit ér a törvény az én demokráciám nélkül. 2009-ben tüntetést szerveznék, hogy a politikailag korrekt (PC) szellemi szabadcsapatok szabadon üldözhessenek bárkit, aki nem ért egyet velem. Ezzel lenne megint egymillió választóm.
2010-ben a kommunistákkal lépnék koalícióra. Ezzel ugyan elvesztenék ötszázezer választót, de kormányról már jól megfizethetném a PC-szabadcsapatokat. Ők segítenének nekem elhitetni az emberekkel, hogy az egész csak azért van, mert az ellenzék maga a megtestesült gonosz és a vezérének patái vannak. Koalíciós szerződést írnék alá, nehogy az Országgyűlésben a kommunisták másként szavazhassanak, mint amiben megállapodtunk. Aki nincs velem, az antiszemita, nacionalista és klerikális (id. Gerő Ernő, 1956. október 23, rádió). 2011-ben kitüntetném a szemkilövető rendőrparancsnokot. Emiatt ugyan már csak kétszázezer választóm marad, de legalább én lehetek a főpolgármester. Az összevert képviselőtársamat meg „Mártíriusznak” nevezném. A 2012. december 5-i népszavazáson a határon túli magyarok állampolgársága ellen kampányolnék. Emiatt ugyan csak százezer választóm maradna, de csóválnám a fejem, hogy a nagyobbik párt milyen csúnya dolgokat mondott a határon túli magyarokra. Az ugyanis nem az én stílusom (Eörsi Mátyás). Kolozsváron pedig leantiszemitáznám azokat a határon túli magyarokat, akik nem engedtek be a Sapientiára. Ha az árulást a megtévesztett választóm plakáton számon kérné rajtam, azt igazi szemétségnek (Pető Iván), szélsőjobboldalinak (Kuncze Gábor) nevezném, aki nem demokrata, mert a hatalmat akarja megszerezni, aki engem kritizál (Eörsi Mátyás)(4). Mi úgyis jobban gyűlölünk benneteket, mint ti minket (Kornis Mihály). Amelyik társadalmi kisebbségi csoportot védeni kezdem, annak csakugyan előbb-utóbb rettegnie kellene, hogy megvédhessem őket. Az iskola kapcsán csak a haverjaim adhatnának el a számítógépeket állami támogatással, ha már úgyis megszavaztam a több adót. Az sem érdekel, hogy kormányzásom alatt az államadósság az egekbe nő, úgyse én vagyok a pénzügyminiszter, de mivel én vagyok a kisebbség, így megszavazom. Metrót építek, ha nincs is miből(5). Metró lesz, csak azért is! De a falusi vasútvonalakat felszámolom(6). Eladom az egészségügyet, hiszen az piaci alapon jó, nekem is(7).
És ha már csak nagyon kevés választóm marad, visszavonulok. Hadd jöjjenek a fiatalok. Őket úgy választatnám meg, hogy hirtelen egész falvak lesznek liberálisok, ők is szavazhassanak a liberális pártban. És ha már a fiataloknak sem maradna elég választójuk, hagynám a fenébe az egészet, és 2013-ban csinálnék egy új liberális pártot. Ekkor újra felhasználható „A rendszerváltás programja – SZDSZ – 1989” címmel írt liberális program, ami megint sokaknak tetszik majd.

Jegyzetek:
(1) SZDSZ – A rendszerváltás programja, 98. oldal 13. pont: „Minden magát magyarnak valló személy – és az ő jogán családja – legyen jogosult a magyar állampolgárságra.”
(2) SZDSZ – A rendszerváltás programja, 97. oldal 1. pont: „Az SZDSZ a kisebbségi kérdés megoldását – itthon és az utódállamokban – a KULTURÁLIS AUTONÓMIÁBAN látja. Nagy lélekszámú kisebbségek esetében a területi autonómia gondolatát is támogatja.”
(3) SZDSZ – A rendszerváltás programja, 5. oldal.
(4) SZDSZ – A rendszerváltás programja, 26. oldal utolsó bekezdés: „Mindenkinek joga van arra, hogy véleményét szabadon kifejezze és terjessze…”
(5) SZDSZ – A rendszerváltás programja, 83. oldal, második bekezdés: „…gazdaságpolitikai alapelv legyen, hogy nem szabad belefogni olyan, önmagában véve esetleg célszerűnek mutatkozó akcióba sem, amely … pótlólagos népgazdasági terhet jelent, és csak a későbbi időszakra ígér – bár valószínűsíthető, de bizonytalan mértékű – többlethozamot.”
(6) SZDSZ – A rendszerváltás programja, 122. oldal, második bekezdés: „…Szükség van arra, hogy a falusi térségek nemzetgazdaságához kapcsolódásának infrastrukturális feltételei létrejöjjenek … a legsürgetőbb feladatok egyike, hogy az országpusztító nagyberuházások forrásait e területre csoportosítsuk át”.
(7) SZDSZ – A rendszerváltás programja, 86. oldal, harmadik bekezdés: „A 70 éven felüliek, a létminimum szintje alatt élő családok, a súlyos, krónikus betegségben szenvedők, valamint a három és több gyereket nevelő családok gyerekeinek ingyenes gyógyszerellátását.”
Vincze S. Tamás,
(egykori SZDSZ-szavazó), Budapest