Különleges megtiszteltetésnek számított, hogy George W. Bush texasi tanyájára, Crawfordba invitálta a kereszténydemokrata kormányfőt. Ide legutoljára 1963-ban Ludwig Erhard látogatott el Lyndon B. Johnson meghívására.
Irán nukleáris terveinek megítélésében egyetértés uralkodott Texasban, Bush eltekintett előzetesen hangoztatott – a harmadik világháború lehetőségére utaló – harcias kijelentéseinek megismétlésétől és egyetértett Merkel meggyőződésével, hogy a problémát diplomácia úton kell megoldani. Az amerikai elnök mellőzött agresszivitása arra késztette a vendéget, hogy fokozott gazdasági szankciókra tegyen ígéretet Teheránnal szemben, amenynyiben a tárgyalások során Irán nem hajlandó a várt engedményekre. A megtorló intézkedések azonban nem tennének jót a német gazdaságnak, amely ötmilliárd dollárt kitevő exportjával Irán legjelentősebb európai kereskedelmi partnere. A jelek szerint Washington hajlandó beletörődni abba, hogy a német hadsereg továbbra is csak Afganisztán északi részén kerül bevetésre. Merkel azon felvetésére, hogy Németország kapjon állandó helyet az ENSZ Biztonsági Tanácsában, Bush annyit jegyzett meg, hajlandó jó ötletekkel foglalkozni.
Közben egyfajta szabadesésként jellemezte John Bolton volt amerikai ENSZ-nagykövet az Egyesült Államok külpolitikáját. Bolton szerint az európai diplomácia kudarcot vallott és mostanra csak két lehetőséget hagyott az Egyesült Államoknak: „az egyik a rendszerváltás, a másik pedig végső eszközként a katonai erő célzott alkalmazása az iráni atomprogram ellen.”
Szaúd-Arábia együttműködne Oroszországgal – videó
